Advent harmadszor
Szia Zolikám!
Mivel ilyen távol sodort minket egymástól a sorsunk, úgy gondoltam azért is küldök neked ajándékot Karácsonyra, ha nem is hagyományosat.
Emlékeimben vadászgatok, és régi karácsonyokra gondolok vissza, melyekről elküldöm a beszkennelt felvételeket is, de csak hogy a lányok is láthassák. Neked pedig leírom, amit én látok, és remélem, beugranak majd a kapott ajándékok, események.
Két karácsonyról kerültek felvételek a padláson a kezembe, az egyik kicsi korunk egyik ünnepe, Te talán 3,5 éves lehettél, Én pedig - aktuálisan - 5.
A történés helye a belső szoba, ahol akkoriban még a bejárattól jobbra volt a régi nagy szekrény, mögötte egy kis könyvespolc látható, és egy kerek kisebb asztalon áll a karácsonyfa az ablak előtt. Sajnos az én emlékeim is már mások erről a szobáról, az előtt az ablak előtt volt Anyu íróasztala - lehet, hogy te is így emlékszel jobban.
Érdemes lenne még megemlíteni, hogy még a régi, fekete karos lámpát látom, ha még emlékszel rá, és azon is csak három izzó ég, a többi ki van csavarva. Háttérben - az ablak és a szoba hajlata között - látom azt a kis nyitott könyvespolcot csavart lábakkal, ami azután Apu szobájába került. A jobbra lévő nagyszekrény pedig az, amelyikben Anyu ruhái voltak, és amelyikben minden kincset megtaláltam, ami csak egy kislánynak fontos lehet.
A karácsonyfán igazi gyertyák égnek, alatta - talány kubai - narancsokat látok, de van alatta kenyér és kalács is szerintem.
Anyu leguggol melléd, átöleli a derekad, így néztek Apu fényképezőgépébe, míg én már mohón kapok egy labda felé mellettetek. Anyu szép és fiatal, vékony és szépen ki van öltözve, ahogy a Karácsonyhoz illik. Te összeteszed a kis kezedet, mintha tapsolnál az örömtől.
A fa alatt a földön már a kapott ajándékok láthatók, de ezekről már a következő kép mesél.
Ezen már mindketten a földön csücsülünk, és mazsolázzuk az ajándékokat a fa alatt. A fa a kép bal oldalán áll az asztalon, de csak a fehér terítővel leterített asztal látszik, néhány alsó szaloncukorral sé becsomagolt ajándékkal - ami felnőtté lehetett. Te ülsz alatta, kissé a képnek háttal, egyik kezeddel egy játék telefon kagylóját emeled, szemed pedig a fa felé néz fölfele. Én szemben ülök a géppel, és elmélyülten próbálgatok egy harmonikát.
A földön kinyitva látszik egy gyönyörű mesekönyv - a vadhattyúk - Andersentől, emlékszem, hogy nagyon sokáig meg volt, (lehet, hogy még ma is megvan valakinél). Látok még egy kirakós kocka játékot, tudod, aminek mind a hat oldalából más-más mesét lehet kirakni. A kezedben lévő telefon is emlékezetes, akkoriban még nagy szám volt a telefon, és Apunak, mint rádiósnak az első pillanattól kezdve már volt. A képen kettő is van, tehát Te is kaptál, és Én is, hogy „beszélhessünk" egymással.
Nagyobb ajándékként látok még egy felfújható Vuk rókát. Biztos emlékszel rá, hogy abban az időben nagy divat volt a felfújható játék, sokfélére emlékszem. Több részből kellett felfújni, és egy baja volt, hogy hamar kilukadt.
Az is látszik a képen, hogy Én valamiféle noteszt - tollal is kaptam, és még egy könyv, és persze a labda. Látok még egy állatkertes képet is. Anyu a háttérben áll, csak derékig látszik, mellette a régi kályha, alatta a hamutartóval - még nem volt bevezetve a gáz. Előtte egy karosszék, amire nem is emlékszem.
A következő képen a játékok már sokkal részletesebben látszanak:
Te a kép jobb oldalán ülsz, és furulyázol, arcodon a teljes odafigyelés. Előtted egy diafilm nézegető. Ma erre emlékszem, sokáig meg volt. Fekete, bele kellett fűzni a mesefilmet, és képről képre lehetett tekergetni, nézegetni. Persze az első képen láttam már a négy-öt mesefilmes dobozkát is.
Én középen ülök, a „kamerába" nézek, és egy kis játékpólyást etetek játék cumisüvegből. Látszik még, hogy valamelyikünk kapott egy finom meleg papucsot is, és egy pulóvert is látok. Ja, és egy kézi számolót, tudod, olyat amin tologatni lehet a fagyöngyöket. Kinyitva látom még a Tücsök és a Hangya című mesekönyvet, erre is emlékszem.
A kép legszélén a fotelben - amire nem emlékszem - valaki ül, és szerintem az a valaki a fényes pöttyös pongyoláról gondolva talán a Horváth nagymama lehetett. De ha neked más ugrik be a pongyoláról, jelezd.
A harmadik képen csak Én látszom, de azért vágtam be, mert újabb játékokat fedeztem fel rajta, amiket még feltétlenül le akarok írni neked. Ebből is látszik, milyen „gazdag" karácsonyunk volt anno.
Ezen a képen a már felsoroltakon kívül még egy mesekönyv látszik, biztosan emlékszel rá, egész sorozatunk volt ilyen 3D-s mesekönyvekből. Felhajtod a lapot, ekkor kihajtogatódnak a figurák, bútorok, vagy egyebek, és alul elolvashatod a mesét is. Persze látszanak még a dianézegető, a papucs, pulóver, telefon és egyebek is, és itt van a nézegető doboza, amin látom a gyár nevét is, Lemezárugyár!
Ez most nekem azért is érdekes, mert még két-három évvel ezelőtt felfedeztünk egy boltot a Nyugatinál, ahol ugyanezeket a játékokat ma is meg lehet szerezni, de talán még régebbiek is vannak. Idén egy óriáskereket vettem Karcsinak innen, ami még zenél is valamit, de van már kapirgáló felhúzható kiscsibénk, olyan vonatunk, ami jobbról balra azután balról jobbra szállít „valamit", amit átad az ott álló kis vagonnak, és van kresztáblás lemezjátékunk is - tudod, nyomkodni kellett a bütyköket, és csak akkor mehettél tovább. Idén már van rakéta is az üzletben, sajnos horribilis áron, sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd erre a rakétára fáj a fogam. Biztos emlékszel rá, elindul, nekimegy a hegyes végével valaminek, ekkor feláll, lehajtódik egy kicsi létra, és ott áll integetve a (feltehetőleg orosz) űrhajós.
http://www.jatekanno.hu/ - ha érdekel, a lányok megnézhetik a honlapot, és beszámolhatnak róla.
Nos végére értem az első karácsonyi mesémnek, még két képem van, melyek már egy másik időben történtek, körülbelül 17-18 évesek lehettünk ekkor.
Az első fényképet Te csináltad, ezért nem látlak rajta, viszont Apu rajta van.
A képeken jelenlévők tehát: Én, Apu, mi állunk a karácsonyfa bal oldalán, Gábor és Rózsi a jobb oldalon. Apu előtt ül egy már modernebb fotelben Anyu, Balázzsal az ölében, aki ekkoriban lehetett úgy 3-4 éves.
A szoba ugyanaz, a belső szoba, a Karácsonyfa ugyanott, az ajtóval szembeni ablak előtt. A könyvespolcok már modernebbek, azok a világos rakásolható polcok az ablak és a beugró között, a másik oldalon is sokkal több polc és könyv látható, és ott van a régi lemezjátszónk is, a lehajtható fedéllel, tetején a régi Orion rádióval.
A karácsonyfán már nem gyertyák vannak, hanem gyertyát formázó - de még hosszú nyakú - égők. A díszek közül még mindig meg van egynehány, pl. az ezüst hóember, meg egy csepp alakú hosszanti csíkozású színes dísz. Az ajándékok már nem a földön vannak, szépen becsomagolva a gurulós tálalóasztalon vannak - ezért sajna nem is látom mit kaptunk ajándékba -.
A kép - és a szoba - bal oldalán a beugróban látom azt a nagy fiókos komódot, ami mai napig megvan itt a mi padlásunkon, és ebben vannak ezek a képek és diák is, amiket most válogattam. A falra pedig közvetlen fölötte az óriás kalitka, amiben aktuálisan épp két madarat is látok. A tetején egy tojáskeltető (emlékszel, mikor megpróbáltunk papagájtenyészetet létrehozni, de csak üres tojásokat tojtak és kidobálták a piszok Gyurik?)
Még talán le tudnám írni a ruháinkat, Anyu egy nagykockás selyemszerű pongyolában ül, ölében a boldog kis Balázzsal, mögötte állok Én, a hajam még hosszú, magasnyakú világos pulóver van rajtam, és egy kockás (szürkéskékre emlékszem) flanel szoknya, magas derékkal. Emlékszem sokáig meg volt, nagyon szerettem, baromi nagyra ki lehetett nyitni, egy lapra, és rátekerni a derekamra. Rajtad egy sima sötét póló volt, a hajad rövid, nyulánk vékony fiatalember voltál. Apun a megszokott kihajtós nyakú póló van, zsebbel - talán haláláig meg volt az a póló. A haja tiszta ősz, de még fiatalos, vékony volt. Gábor a fa jobb oldalán áll Rózsival, fiatalok és szépek, Rózsin nincs szemüveg, tehát ekkor már volt kontaktlencséje. Ő nadrágban és mellényben volt.
Hát ennyi futotta idén Karácsonyra az emlékekből, és persze egy kis beigli, amit majd eljuttatok neked valahogyan.
Remélem meleg családi légkörben tudtatok ünnepelni, és amikor elolvasod ezt a levelet, egy-egy régi karácsony légköre is megelevenedik benned.
Tudom, hogy nem könnyű az életed, és sokszor kell egyedül maradnod, esetleg még hétvégékre is. Nem könnyű megélni a rászorultságot sem. Azt is tudom, hogy jól kihasználod a számítógép adta lehetőségeket, barátságokat és ismeretségeket szerzel, és tartasz fenn, és ezzel tevékenyen veszel részt a „valódi" életben, ezért tisztelet neked.
De azt is tudom, hogy nem csak a „valódi" élet létezik - ki mit nevez annak -, van egy belső életünk is, a lelkünk, amelyet ugyanúgy ápolnunk, táplálnunk kell, és ehhez tartoznak az emlékeink is, a múltunk részei.
Szeretném, ha ez a kis írásom segítene téged emlékezni, „látni" remélem örömet tudtam szerezni neked, és kívánok Áldott, Békés és Boldog Karácsonyi ünnepeket, valamint Boldog Új Évet mindnyájatoknak.
Reményik Sándor: Egy téli tölgylevélre
E levelet a hegytetőn találtam,
Hóban feküdt, az erdőhöz közel,
Fákról hullt gyémántporral beszitáltan.
Míg zöld volt, írni rá nem lehetett.
De hogy megbarnult, megkeményedett:
Az írás felcsillámlik rajta,
S tünődvén, lelkem elsóhajtja:
Kellett a dér, a tél, a hóvihar,
S a zuzmara, a zordfényű palást,
Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.
Nővérkéd: Klári
