Már megint advent.
Most, hogy megyek holnap kórházba,nem egy saját visszaemlékezésemet írom le, hanem egy történetet, amit a Nővéremtől kaptam, és ApuMásodik világháborús emlékeit idézi, úgy vagy 1943-ból, ugyanis utána már a Gulág vendégszeretetét élvezte.
Ennek van egy kis aktualitása is, hiszen Apu december elsején lett volna 96 éves.
Ezért is adom közre ezt a pár sort.
Meg azért is, mert nincs erőm, és kedvem régi emlékek felidézésére, hiszen annyi minden történik most is.
Csak hogy a legfrissebbel kezdjem, az Ikreknek most zajlik a szalagavató after partyja.
Annyit már tudok, hogy nagyon szépek voltak, ügyesen táncoltak, de ezekbe biztos is voltam.
A részletes jelentéseket majd csak a jövő hét közepe felé fogom megkapni, az érintettektől.
Apu december elsejei szülinapját már említettem, de még nem szóltam a ma aktuális Borbála napról, amit szintén a jövő héten a rehabon fogunk megünnepelni, de említhetném a Nővérem december '5.-i szülinapját is, vagy akár a Mikulást is.
Úgy gondoltam, hogy ezekről majd írok, ha haza jöttem.
Most küldök két anyagot, a mai, és ajövő heti adventre.
Az elsőt Apuról, a szöveg törzsben, a másikat a mellékletben.
Ez egynéhány régi fénykép alapján készült leírás, amit szintén a Tesótól kaptam.
Ez szintén egy régi, gyerek kori karácsony felelevenítése, és még sokan mások.
Sok szórakozást!
Pusza: Matula, akinek halkan nő az ördög patája
***
Részlet, Nővérem leveléből.
Először is Isten áldotta karácsonyi Ünnepeket kívánok nektek, és minden jóban bővelkedő Új esztendőt!
Az jutott eszembe, hogy folytatom a karácsonyi ötleteléseimet, és most is írni fogok, de egy kicsit más lesz a témám.
Idén Apu túléléseiről szeretnék neked elmesélni - leírni - hármat, ő mesélte nekünk egyszer, amikor itt nálunk üldögélt (Anyu már nem élt, egyedül jött el hozzánk egyik karácsonykor - illetve Karcsi hozta el autóval).
Szóval biztosan Te is emlékszel rá, hogy nem sokat szeretett beszélni a háborús élményeiről, de - talán az öregség, vagy a karácsonyi ünnep hatása alatt - ezt a három történetet mesélte el nekünk. Az időpontok - hogy mikor történt, a háború mely szakaszában, és pontosan hol, - számomra teljesen homályosak, de talán nem is lényegesek most.
Az első történet egy templomtorony tetején esett meg vele a Kárpátokban valahol Felvidéken. Apu, és egy német katonatiszt voltak kivezényelve megfigyelőként a torony tetejére, hogy a környező vidéket szemmel tartsák. Hogy elüssék az időt, kártyáztak. Egyik nap telt el a másik után eseménytelenül. Egyszer hirtelen süvítést hallottak, villámgyorsan pattantak fel a helyükről és rohantak lefele a lépcsőn. Tudták, hogy a célpont a templomtorony, felfedezték őket és katonai ismereteik alapján azt is tudták, hiszen mind a ketten tüzérek voltak, hogy az irányzékot három lövésből pontosítani lehet, legkésőbb a harmadik biztosan találni fog. A templomtorony fából épült, csak az alja volt betonból. A második süvítés után a harmadik tényleg telibe talált. Az egész torony felrobbant, és rájuk omlott - de ők addigra éppen elérték a beton lépcsőt és alá ugrottak. Megmenekültek.
A második történetet egyszerűen csak így jellemezhetném, - a nagy futás. A harc közben Apu észrevette, hogy pár méterrel mellette csapódik be egy gránát. Elkezdett rohanni, szinte repült az ellenkező irányba, érezte az ütést, azután elvágódott, várta a halált. De csak hideget érzett a hátán. Hátra nyúlt, és a következőket tapasztalta. Felhasadt és elszakadt a pufajkája, alatta a zubbonya, inge, és végül a trikója a gránát egy repeszétől, de a bőre már teljesen sértetlen maradt. Fázott, de megmenekült.
A harmadik történet valahol fehérorosz területen, a Kárpátokon túl történt, ahol egy faluban laktak egy jómódú házban a barátjával, a csapataik pedig nem messze a falu szélén táboroztak. (Talán hadnagyok voltak?) Egyik hajnalban arra ébredtek, hogy ellenséges repülők zaját hallják közeledni. Azonnal kirohantak a házból, hogy a századukhoz siessenek, és el kellett rohanniuk egy trágyadomb mellett az udvaron. Apu barátja rohant elől talán két lépéssel, és a vadászrepülő éppen akkor csapott le, amikor ő kiért a trágyadomb takarásából. Kettévágta a géppuskasorozat. Apu újból megmenekült.
Hát ennyit a régmúltról, és arról, hogyan is születhettünk mi meg Apu három - vagy ki tudja még hány - megmenekülése után, hiszen a mi életünk az Ő történetének folytatása.
Ez a három történet - és az a nap, amikor Apu elmesélte - ma jutott Karcsi eszébe, reggeli beszélgetés közben, és ahogy visszaemlékeztünk, úgy jutott eszembe, hogy megírom neked is. Karcsi sokkal jobban emlékszik vissza, mint én, és a katonai dolgokhoz is jobban ért, ezért megírni is segített. Pl. én pulóvert írtam, ő kijavított, hogy nem hordtak a katonák pulóvert, hanem zubbony volt rajta, én géppisztolyt írtam, pedig géppuska volt a repülőkön. Ezért aztán együtt írtuk és gondoltuk át ezeket az emlékeket, és így küldöm át neked - és családodnak.
