Áhítat
Szelíd szemek, zsoltáros alázat,
a víz tükrére szomjas csillagok szállnak.
Nem álom, de nem is valóság,
Frissen hullott hóban a vérvörös rózsák.
Elfut a fény, de fel-feltör az ének.
Szédülök, ha szemed kútjába nézek.
Hallgatni nem tudok, kimondani félek,
a legeslegszebb szót: szeretlek téged.
