Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Akkor beszéljünk a békákról

Na idefigyeljetek EMBEREK!

Szóval, az úgy kezdődött, hogy ezelőtt 40 évvel, (Jééézusom! Még leírni is fájdalmas!)
Tehát elkezdtem életem legelső csajának udvarolgatni.
Háát ez még nem volt egy amolyan igazi hódítás, de mégis úgy sikerült egymásba gabalyodni, hogy alig 6 év múlva tette ki a szűrömet a Nő.
Csodálatias volt a nő, meg az a 6 év, az elején még Nékije is.
Aztán jött a sereg, és bele pancsolt mindenbe, mindkettőnk oldaláról.
De most nem ez a lényeg, hanem az, hogy a majdnem Apósomnak volt egy vityillója Ráckevén, az Angyali szigeten.
Aztatat meg higgyétek el néköm, hogy az egész környezet ollan idilli vóóttt, mint amillen a sziget neve.
Angyali, vagy inkább mennyei környezet.
Az összközmű az a fúrt kút volt, amiből az egész szigeten 1 darab vóóttt, meg a 24 voltos teherautó akkumulátor, hogy itt-ott lehessen picit világollani.
De vóóttt még palackos PB gáz is, és arról működtettük a harisnyás gázlámpákat, hogy éccaka is ki lehessen menni a vízre pecázni.
Na, meg a minden kertben megtalálható, elmaradhatatlan pöce gödör...
Reggeli fürgye?
Persze!
Szaladjál máán ki a dunába!
Kaja?
90%-ban a döglött halak, amit a Petőfi horgász tanya lakói kitermeltek a pocsolyából.
A maradékot a faluból hoztuk, úgy, hogy kihajóztunk.
Ezt azéé írtam illen talányosan, mert vóóttt, hogy motorral megjártuk 3 perc alatt, de legtöbbször eveztünk, és 15 perc alatt értünk föl Ráckevére.
A bejutás a szigetre?
Naná, hogy egy drótos komp.
De az is úgy működött, hogy megérkeztünk a HÉVVEL, kisétáltunk a komphoz,a gáton, és bekiabáltunk a révésznek, hogy:
- Józsi bátya!
Átal mennénk!
- Oké, vigyétek, csak Walaki hozza is vissza...
Nosza, bééla pakolásztunk a nagy ladikba, átal húztuk magunkat, aztán egyőnk vissza is ment, aztán, hogy mégseis ragadozzon a parton, vissza úszott.
Hihetetlen élmény.
Szóval, illen teljesen nomád vóóttt az élet.
Azt a milliárdnyi szúnyiellát meg máá csak azéé emlegetem, mert attól híztak a békák.
No, egyik alkalommal aszongya az egyik serác, hogy ugyan együnk máá békacombot.
Úgy lett.
Hajnali 6 órakor kimentünk a sziget északi, tehát a Pest felöli végébe, a zsombékosba.
A többi 4 kiszállt a lábszárig érő vízbe, és meg-meg álltak egy helyben.
1 perc után, már hemzsegtek a brekik a lábaik körül.
Ők meg nem röstellték, szabadkézzel el-el kaptak egyet-egyet, majd kihajították a hajóba.
ÉÉN meg, aki a hajó felelős vóótttam, elkapkodtam, és egy AK 47-es bajonettel azonnali hatállyal lábatlanítottam a félhullákat.
Miután megszereztem a fíínomságot, a maradékot visszatoltam a wasserba.
Hát mit is mondjak.
Körülöttem volt a holtág összes kacsája, és élvezték az ingyen kaját.
De aztán egyszercsak feltüntek éhes halszájak is, és majdhogynem egybe nyelték le a maradványokat.
Tehát még a vizet sem szennyeztük.
Durván 1 óra alatt legalább 50 brekkencs múlt ki a kezeim között, azaz legalább 100 combi-bombi vóóttt az ajándék.
Mire vissza mentünk a tanyára, épp le is bőröztem mindet.
Lekötöttem a stéghez, és béécipeltük az ebédet, a serác Édesanyájának, hogy eztet kérjük ebédre.
Úgy is lett.
Jutka néni átvitette magát a partra, persze a falu közepére, nem a komphoz.
Ott aztán elment béévásálni, vett kolompárt, meg egyebeket is, ami minket nem érintett, de kellett, aztán haza mentünk, és az öregasszony elkészítette az Isteni eledelt.
Lett hozzá hasáb brugó, otthon tekert majomméz is, és nanááá, hogy a panírozott, rántott békacombok.
5-en voltunk fiatalok, és a Jutka néni, de mindahányan igen csak jóól laktunk.
Szerintem kevés étel ér fel ezekbe a magasságokba.
És ha még azt is hozzá számolom, hogy mi fogtuk ki az ebédünket, akkor meg még annál is sokkal fíínomabb volt.
Tehát Bunbi Uram, aki a Vörös Csepel szigetén lakolsz, húzzál kifele a pocsolyához, és fogdossál brekkencseket, és akkor majdan mögtudod, hogy mennyire nem mondottál baromságot.
De ÉÉN aztat se bánom, hogy itten kimásztok hajnalok hajnalán a nádasba, vartyogókat pusztyujkázni.
Amúgy meg nem illenkor vannak többségben, hanem úgy április végén, május elején, amikor ívnak.
Akkor kettesével lehet fogdosni őkelméket, merthogy az asszony a nagyobb testű, és a hátára veszi a kiválasztott férfi brekkencset, és kicipeli a nagy pocsolyáig, ahol aztán töcskölnek egy irdatlant, és a dagadt nyanya lepetézik.
Abból aztán 2-3 7 után már az ebik krallóznak a Fő vízben.
Aztán még 1 hónap, és már kinyőlnek a végzetes tagjaik is, amiket máá érdemes lenyiszállani.
De akkor sem a Nagy vízben vannak tömegivel, hanem a csati parton, ahol kétoldalt lábadoznak kifele a nádasba, a fő közösülő helre.
Hát walahogy így-így.
Jó étvágyat!

Pusza: A Matula

 

doboz alja
oldal alja