ALBIN A HATALMAS
Akár mese is lehetne, de ez korán sem az.
A kertünk egy szélvédett szegletében ültünk egy szép szeptemberi napona kis unokámmal, akiminden alkalommal arra kért ha nálam volt, hogy meséljek neki.
Mit meséljek kicsim?
Az összes neked való mesét elmeséltemmár, hisz tudod!
Mama, akkor olyan mesét mondjál, ami igazi mese, ami veled történt!
Bár mit mama, mert szeretem ha mesélsz nekem!
Amikor te voltál kislány,
Arról sohasem meséltélmég Mama!
a régi történeteket is szívesen hallgatnám!Légyszi légyszi! Lehetkomolyabb mese is Mama!
Várj csak kicsim, van bőven miről mesélnem, mindjárt ki keresem emlékeimből melyiket is meséljem.
Meg van. Akkor kezdem!
A kellemes nyárvégi napsütésben,jól esett a kertünk mégszüretre váró szőlőlugasára néhány gyümölcsfánakmosolygó almáira tekinteni, amely oly sok gondolatot ébresztett bennem.
Van bizony sok minden gondolat, igaz történet, amelyek most hirtelen felvonultak az elraktározott agysejtjeimben.
Van egy, igazi gyermekkori feledhetetlen harcos történetem egy hatalmas fehér kakassal, amelyet még álmombansem szeretnék újra látni.
El is mesélemhát mert az csak akkor és ott volt félelmetes, ma már nem annyira !
Mama, meséld már!
Az én kis történetem amit most elmesélek kicsim, az iskoláskoromban történt, lehettem olyan kilenc-tíz éves kislányka.
Reggel iskolába menet vidáman mentem az utcán, amikor egy embert sem láttam magamkörül legalább is a közelemben. Egyszer csak a semmiből, valamióriás madára hátamra ugrott, és csapkodó szárnyakkal kampós csőrével koppintott fejemre, azután hatalmas csípésekkel egyre nagyobb intenzitássalcsípkedetta szépenmegfésült hajamba.
Akik látták azok hamar a segítségemre siettek, és a fehér óriás kakast el hessegettékmajd diadalittasan vissza reppent a baromfi udvarba.
szóval ez egy kakas!Tudatosodott bennem hogyki vagy inkább mi a támadóm.
Hirtelen nem tudtam mi történt, mi ez a támadás.
Megnyugtattak a felnőttek.
Nem kell félni ám! Csak a tyúkjait védi, azokra vigyáz.
Na jól van gondoltam,de én tőlem nem kell féltenie,sohasem bántanám őket!
Kissé meg voltam ijedve, talán remegtem is!
pár perc mulva az osztálytársammal találkoztam, akinek elmeséltem milyenkalandban volt részem.
Nem lepődött meg, csak azt mondta hogy ez a kakas máskor is megfog csípni,vigyázz vele.
A testvéremet is megcsípte egy kakas,aztán ellátta a baját, de el ám!
Azt hogy miként látta el a baját, nem tudtam meg, mert beértünk az osztálybaés csak annyi időnk volt hogy elő szedegessük az órára a fizeteket, ceruzáinkat.
Mama,milyen táskád volt neked? milyen ceruzáid voltak? Volt neked is filced, és rotrilceruzád?
Na és neked meg engedték hogy bevihesd a mobilodat?Nekem nem engedték eddíg, de mostmár nagyobb vagyok, már anyáék megengedik hogy magamnál tarthassam.
válaszolok neked.
Kicsim nekemegy szalmából font táskám volt, akkoriban a kislányoknak abból fonták az iskolatáskájukat, rotril ceruzám nem volt,a filcet akkor még nem találták fel, a mobilról még akkoriban nem is álmodtakédeském!
Azonban szép színesceruzáim voltak nekem is.
Na de tovább mesélem a történetet.
Mond mama
várom a mesélésedet.
Nos most figyelj!
Akár hányszor arra mentem, mindíg támadt Albin, mert hogy én el neveztem Albinnak a fehér színe miatt.
Szép volt Albín és hatalmas, mondhatnám óriás, a baromfi udvar királya.
Így utólag már ez a véleményem arról a baromfiról!
Azután bántott tégedmég az a naagy fehér kakas?
Mama, ez olyan izgi!
Meséld el hogyan menekültél meg a karmaiból!
Ritkán fordult elő , de néhányszor megismétlődött a támadása!
Énki is fundáltam hogyan védjem meg magam a karmaitól csőrének éles koppintásaitól.
Szereztem egy botot, olyant, mint amilyen a te túra botod.
Nem akartam azzal bántani, csak elriasztani.
Első alkalommal még hatásos volt a bottal védekezésem, de a másik találkozásnál már nem hatotta meg az én hadakozásom azzal a bottaal.
Mama ez nagyon izgalmas.
Na és?
Megtaláltam a megoldást gondoltam én!
A köppenykém zsebébe egy jó maréknyi kukoricát helyeztem amit ha futni kezdett felém, oda szórtam elé.
Azért a botomaat sem hagytam el, azt mindíg vittem magammal.
A kakas óriás megpillantott, futásnak eredt, mire én a kukoricát szórni kezdtem.
Na most Albin egyél! mondtam, de akkor biz más fontosabb dolga volt, engem támadni!
Egyre vörösebb taraját úgy ki duzzasztotta, na és még sziszegett is hozzá akár egy gúnár.
A botomnak volt dolgamost, ésaz utcában kóborló kutya állította csak meg a mérges óriást.
Meg is jutalmaztam a védelmemre odaszaladó kutyust, adtam neki a tízóraimból egy jókora zsíroskenyeret.
Azután kissé haragudva a kakas gonosz támadására,elhatároztam hogy nemhagyom annyiban.
A gazdaasszonya sajnálkozva símogatta meg fejemet, és csak annyit mondott nekem, hogy a kerítésen keresztül is átrepül, nemtud vele mit csinálni.
Majd én kigondolom mit tegyek, hogy ne találkozzam vele! gondoltam, de maradt minden úgy ahogy addíg volt.
Mama jól tetted hogy vigyáztál magadra, és a kutyuska is jó volt hogy megvédett téged.
Mesélj Mama!
Volt egy nap amikor kifundáltam mit is fogok majd tenni, ha újra támad.
Hazafelé egy lehajló faágat letörtem, amelyből egy madárijesztőtkészítettem. azt magam előtt tartottam,úgy mentem haza felé.
gondoltam, nem ismer fel hogy én vagyok!
Biztos voltam benne, hogy így nem ismer fel, nyugottan mehetek el a kerítés mellett.
Tévedtem!
A fehér óriás úgy rohant felém mint egy rakéta!
A másik pillanatban ott is termett és repülésre nyitotta hatalmas szárnyait, amikor is én magam elé feltartva helyeztem el aterebélyes faágat, azon egy lyukaskalappal, mivel hogy készültem a megtévesztő műveletre.
Albin ráugrott a zőldlevelekkel teli sűrű faágra, és támadni szeretett volna!
Jó koreográfiát találtam a védekezéshez azonnal.
Mindkét kezemmel egy haatalmasat beleökleltem a kakas mellébe, vagy mibe azt már sohasem fogom megtudni , és abban a pillanatban a kakas a fehér óriás hanyatt esett, rá a faággal a sok sok zöldlevelekkel.
Egy pillanat alaatt talán félelmemben ráugrottam a fa ágra, amely alatt a megvadult fehér óriás kapállózott sziszegett talán még kukorékoló hangokat is rikkantgatott,és ahol csak tudtam, tapostam a faág mindenága bogát.
Remegő lábaim egyszer csak megálltak és csak álltak, nem mozdultak egy darabig.
Csak álltam és féltem, ha most leszállok az ágakról, az alatta lévő megvadult kakas újra támad, és minden bosszúját kitöltiamiért így elbántam vele.
Mama, ha azt a faágat nem csinálod megolyan ügyesen, és nem tartottad volnamagad elé, akkor most lehet hogy annyira megsérültél volna, hogymost is viselnéd a nyomait. Ugye Mama?
azutánmit gondoltál ki ? Mert szerintem is jól oldottál meg dolgokat.
Hogyan tudtál onnansérülés mentesen kiszabadulni?
Hihetetlen erővela csatát vesztett kakas hamarabb kiszabadult a fa ágak alól, mint ahogy én elszaladhattam volna kicsim.
Albin a fehér óriás hazatámolygott a kerítésmellé, és már csak a gazdaasszonya segítségével jutott be a baromfiudvarba.
A szárnyai kissé meggyengültek Albinnak, többé nem tudta átrepülni a kerítést!
azért ha meglátott engem, a kerítésen belül,
Rohant és ameddíg csak tartott a kerítés végig követett a méregtől majd kipukkadt kakas óriás. !
ma is sokszor eszembe jut ez a gyermekkori történet, ésjót derülökahányszor csak rá gondolok.
most isnevetnem kell!
De mostmár veled együtt kicsim, látom te is kacagsz
