Algyői gondolatok
Csillagokkal játszó Hold-világos este,
Járom Algyőt tisztult gondolataimmal,
Gondolván a Jövendőt adó Jelenre,
Íratlan Törvénybe vetett bizalommal.
Múlt idők hősies történéseiről,
Szűkebb Hazámhoz daloltam üzenetem,
Merítvén mindannak eleven vizéből,
Algyő szent titkait hosszan énekeltem.
E Hon adott Tiszánknak örökös kincset,
Aranyló fényt Napban, Holdban, Csillagokban,
Róla zeng szózatot kortalan történet,
Drága kicsi Honról, amelyből csak egy van.
Algyő az én falum, elmondhatom talán,
Reményeim szerint nem temet Kultúrát,
Világosság dereng újuló hajnalán,
Visszahozván fölénk lehulló Csillagát.
Van, ki Mindenségből lelkierőt adjon,
Nem lesz neheztelés, sem rideg széthúzás,
Egyetértésünkből győzelem fakadjon,
Ősi hitünknek jussa a megmaradás.
Mert alkotott a világ elég hamis eszmét,
Elbuktak már azok, emlékük is szégyen,
Hamis eszme mondja saját ítéletét,
Minden hamisságot önmaga emésszen!
Csillag-ragyogásban járok én e földön,
Nem nézek időt, de velem a valóság,
Telihold fényében, elmélkedvén Jövőn,
Jelen nyugalmával átkarol a világ.
Bár a test mulandó, de erős a Lélek,
Azt megtartani örökké felemelvén,
Hogy erőssége maradjon a Jövőnek,
És örök fény ragyogjon Nemzetünk egén.
Boldog, ki lelkében viseli erejét,
Gondolatot képes tettekre váltani,
Hordja szívében az ősök üzenetét,
Hazát és Kultúrát erővel tartani!
2016. augusztus 18.
