Alkotó békesség
Írom soraim, lelkemben nyugalom,
figyelvén nemzetünk nagyjaira,
Sima víztükör tudat-gondolatom,
És indulok legendák nyomába.
Mennyi nagy szellemiség , okos elme,
Tudásuk szinte elérhetetlen,
Mily jószándék vezérlé értelemre,
Kik szavukat hallgatják lelkesen!
Okosság titkát ismerni kétséges,
Olyan az, mint kincset rejtő tenger,
S kinek tudása szívben ígéretes,
Bölcsességben szerény boldog ember.
Alkotni öröm, kulcsa a békesség,
Melynek forrása szent elmélyülés,
Mint Naptól tündöklő felhőtlen ég,
Melyet nem zavar rontó mennydörgés.
Csendes nyári záport kíván jelenünk,
Múlóban a szeretet tudása,
Talán nem hullik semmibe életünk,
Ha készek vagyunk önátadásra.
A festő sem fest csak magának képet,
Szobrász nem farag saját tetszésre,
Írva is lehet hagyni örökséget,
Így lesz öröm lelkünk épülése.
2012. augusztus 7.
