Álmodó képzelet
Álom hoz képeket.
Tavaszi réteket.
Ringó, zöld fűben
színes pettyeket.
Méhek döngicsélnek.
Nincs helye a sötétnek.
Tág szemmel ámulok,
bot nélkül szaladok.
Suhanó patakok
fodrára bámulok.
Napozó gyíkocska
smaragdját nézem.
Minden enyém,
mi látható a réten.
Arcomat fürdetem
aranyló fényben.
Mohón nyelem
a kéket az égen.
Ennyi szépet
ébren nem élhetek.
Ami maradt nékem,
álmodó képzelet.
2010
