Alsóőrsön jártam
Kedves Mindenki!
Megint egy jó hangulatú évfolyam találkozón vagyunk túl - melyet
ezúton is
köszönünk
Marcsinak és vendégszerető családtagjainak, valamint Marcsi egyetemi évek
óta barátnőjének, Icának.
Egy átlagos szombathoz képest korábban indult a nap 2015 június
20.-án. Az
utolsó pillanatban kerültek helyükre a fogkrém, fogkefék, borotva és az
after shave és időben indultunk a Déli pályaudvarra. Soknak tetszett a
jegy
ára, de utóbb kiderült: gyorsvonati pótár terhelte meg ezt a közvetlenül,
átszállás nélküli utazásunkat. A szerelvény közepe táján jártunk, amikor
nyakunkba ugrott Zsóka és férje nekünk is foglalta a helyet. Nem tudtuk,
hogy lesz-e még az évfolyamtársak között, aki ezzel a vonattal fog jönni,
így hát négyen nyolc helyen helyezkedtünk el és Kelenföld után sem
változott
a helyzet. Jó ízű beszélgetés folyt, gyorsan elrepült a majd két és
fél órás
utazási idő.
Alsóőrs
A Közép-Dunántúli régióban található Veszprém megyei község a megye
Balatonfüredi járásában, a Balaton keleti medencéjének északi partján.
Szomszédos települései Balatonalmádi, Lovas,
Paloznak és Felsőörs. Irányítószám 8226, körzethívószám 87, lakóinak
száma
1636, négyzetkilométerenként 42 fő. Szőlővel beültetett lankáin
kezdődik a
csopaki borvidék.
a falu a 71-es főút mentén helyezkedik el, megközelíthető vitorlás
hajóval,
vasúton a Székesfehérvár-Balatonfüred-Tapolca-vasútvonalon, 1909 és 1969
között vasút kötötte össze Veszprémmel, most csak autóbuszjárattal
lehet oda
közvetlenül eljutni. Az északi part fővárosa, Balatonfüred 10 kilométerre
található, és szintén nagyon könnyen megközelíthető kerékpárral,
vonattal,
vitorlással is.
És most néhány részlet az elmúlt hétvége programjából a teljesség igénye
nélkül:
Balatonalmádi után lestük, hogy melyik oldalon kell majd leszállni és a
vonatunk menetirány szerinti bal oldala nyert, vagyis a Balaton felé eső
oldalon kecmeregtünk le. Csak hogy meg kellett várnunk míg kihúz a
szerelvény. És akkor kellemes meglepetésként vettük észre a"fogadó
bizottságot": Ica, Klári és Marika természetesen a másik oldalon leste az
érkezőket. Türelmüknek köszönhetően négy keréken jutottunk el a
találkozó fő
színhelyére, a Both família házához. Eszteremmel a Klárika vezette
kocsiba
szálltunk, a többiek a Marika irányította járgányban foglaltak helyet.
Hogy érzékeltessem a helyszín szellemét ide idézem háziasszonyunk
testvérének internetes bemutatkozását:
"A Balaton északi partján a főút mellett egy kétszáz éves kúria
pincéjében
működik a környék egyetlen borszaküzlete, a Soma Pince Vinotéka,
Borgyűjtemény.
Both Gábor a tulajdonos beleszületett a borászkodásba, dédapja Felsősajói
Sebők Soma, nagyapja, apja és ő maga is termelt bort, de ma már nincs
saját
szőlője.
A pincében az ország leghíresebb borászainak a palackozott borait
találjuk
meg. Észak- Balaton, Dél- Balaton, Somló, Eger, Szekszárd, Villány, Tokaj
legjobb
borai sorakoznak a polcokon. Külön polcot kaptak a muzeális borok
illetve a
nagy évjáratokból félretett ritka különlegességek."
Az időjárás kegyes volt hozzánk és a két nap során ideális viszonyok
uralkodtak a szabadtéri programok számára. Csomagjainkat még a vonatról
leszállás után elvették tőlünk és már csak a vacsora előtti készülődéskor
találkoztunk velük. Kiszállva az autókból a telek hátsó részén lévő
bejáratánál elkezdődött a már ott lévők üdvözlése. Ernő könyökét
megragadva
haladtam a kert belsejébe. Lehetett választani a barack vagy birs pálinka
alakjában jelentkező aperitifek között és kaptam kóstolót a bográcsban
készülő halászléből is. "Ki vagyok én?" kérdéssel Judit tesztelte a
hangmemóriámat, de aztán mindenkit sikerült nevén üdvözölni. A
délutáni vitorlázás
ötletgazdájával, Katával tisztáztuk, hogy Eszter parton marad, míg
engemet
továbbra is érdekel a vízre szállás.
A halászlé felséges volt! E megjegyzésemet akként is érdemes értelmezni,
hogy nem vagyok a halételek nagy rajongója. A mi Ernő barátunk
gasztronómia
területén megnyilvánuló képességeiben, legyen szó értékelésről vagy
tevőleges készítéséről, sohasem csalódtam. Még repetát is kértem -
annyira
jól sikerült. A poharamba Szekszárdról érkezett bort töltöttek,
többször is,
asztaltársaim. Pontosabb információkkal nem tudok szolgálni az aznap
elfogyasztott nedűkről. Az étkezés vége felé megköszöntöttük Lacit,
aki aznap ünnepelhette születésnapját. Két féle sütemény fogyasztása
már csak a vitorlázás
utánra maradt.
Józan életű autósaink révén gyorsan a vitorlás kikötő bejáratához
kerültünk,
ahol rövid idejű ellenőrzést követően a területre léphettünk. A "SCYLLA"
nevű hajóhoz igyekeztünk, amelynek A TÍPUSA: LEGUAN 33. A fedélzetre
lépésem
röpke izgalomba került: Joci hátulról, Kata elölről próbált irányítani.
Gyorsan Katát kértem meg a vizuálisan szükséges információk megadására és
így kerültem a jobb oldali 4 személyes ülőhely második helyére. A bal
illetve jobb első helyeken Joci és Peti foglaltak helyet, akik a
kormánynál
elhelyezkedő Gyuri kapitány higgadt, nyugodt és határozott, a 11 méter
magas
vitorlázattal kapcsolatos utasításait hajtották végre. A mindenütt jelen
lévő Kata matrózzal tízen hajóztunk ki a kikötőből - ekkor még
hajómotorral.
Aztán a nyílt vízen a szél meghajtás vette át az uralmat és Kata
csekélységem kivételével mindenkivel levetette a lábbelit. Gondolom
baleset
megelőzési célból. Dél-nyugatnak
fordultunk Tihany irányába és a szél segítette utunkat. Kata elmesélte a
hajókabin felszerelését, anekdotázott a "Kék szalag" versenyről.
Fordulásnál
érzékelhettem, hogy milyen az amikor egy "kicsit" lejt a fedélzet:
lábam a
padlóbordázatnak támasztva szinte álltam ültömben. Gyorsan szállt az idő
visszafelé vélhetően már hátszéllel haladhattunk. A nagyszerű élmény
utóhatása: nejem is kedvet kapott utólag a vitorlázáshoz ...
Az újabb utasokat hozó autókkal tértünk vissza a kertben beszélgető,
sziesztázó
társasághoz. Ekkor pótoltam az ebéd utáni édességeket. Időközben
megérkezett
Mórról Béla a Gabival és nem kevés nagy szemű, édes cseresznyével,
valamint
Karcsi és Marika. Tünde figyelmességének köszönhetően részt vehettem a 3
tételes borkóstolón, melyhez Jancsi szolgáltatta a nedűket.
Rövid pillanatnak tűnt a balatoni késő délután ezen része, nyugat
felől egyre alacsonyabban sütött a nap és megindult a készülődés a
vacsorához. Párommal megkerestük szobánkat, benne önállósult
csomagjainkat és öltözéket váltottunk. Elköszöntünk azoktól akik nem
tartottak velünk a vacsorához, Zsókát és Zsoltit - mivel egybe esett
az utunk - többedmagunkkal elkísértük a vasút állomásra. Néhány
méterrel arrébb a Laroba Hotel előtt bevártuk a többieket, majd Marcsi
vezetésével elfoglaltuk a szálló "Balaton" nevű külön termét. A
hatalmas panoráma ablakon keresztül a csendesedő nagy tó volt látható.
A hosszú, fehér asztalnál, melynek két oldalán helyezkedtünk el,
Marcsi ragadta magához a kezdeményezést és a vezeték nélküli
mikrofont. Technikai információkat követően ittunk egy pohár pezsgőt,
majd elkezdte a "Mi történt velem az elmúlt évben?" monológok sorát.
Persze azért közbeszólások tarkították a beszámolókat. Kialakultak a
jövő évi találkozó lehetséges változatai: Al-Dunán több napos hajóút
ötletét Aczél Kati vetette fel, míg tartalék helyszínként a Joczi
szervezte Máriagyűd merült fel. Ezután Tünde és Majtényiék Katija
útnak eredtek férjeikhez Balatonakarattyára, a többiek pedig zenés
háttérrel neki láttunk az egész napi táplálkozás esti szakaszához.
Lehetett két leves közül, gyümölcs és húsleves, választani, rántott
zöldségek kínálták magukat majonézzel, volt pörkölt nokedlivel.
Édesség gyanánt vargabélest ettem, a másik, sok cukrot tartalmazó
nyalánkságról diplomatikusan hallgatott a párom. A borok az
évfolyamtársak pincéiből kerültek az asztalra. Zenés gömbölyödésünket
közös éneklés követte zenés kísérettel, de a táncolni vágyók is
kiélhették mozgásvágyúkat. Éjfélkor volt a záróra. Zsuzsával és
Csabával beszélgetve sétáltunk hazafelé a kissé hűvös éjszakában.
Marcsi házánál elköszöntünk Csabáéktól, ők tovább mentek a 71-es úton
a szállásukra, mi pedig a már ismert hátsó bejáraton csöngettünk be.
Mivel Ernőék az éjszakai hazaautózás mellett döntöttek - Marcsival,
Icával négyen maradtunk az öreg házban. Tisztáztuk a fürdőszoba
használat sorrendjét, kicsit beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk.
Hajnalok hajnalán fél nyolckor keresvén a fürdőszobában található
toalettet, Marcsi szobájába tévedtem köszönhetően a még nem memorizált
zeg-zugos alaprajznak. Marcsi azonban már a kutyasétáltatás után volt
és a konyhában figyelt fel botorkálásomra, majd elirányított a helyes
célhoz. Így hát a "Marcsi szobájában voltam reggel." mondattal a 9
órai reggelire gyülekezőket késztettem derültségre. A kertben
hangulatos, beszélgetős reggelit fogyasztottunk a pálinkától a kávéig
bezárólag. Asztalunkhoz ültettük virtuálisan Andrást, aki
betegeskedése miatt nem lehetett velünk. Marcsi hívta fel mobilján,
majd kézről kézre járva a készülék - mindenki váltott néhány szót a
távol levővel. Nem épen strandolásra volt alkalmas az időjárás, házi
asszonyunk sétát javasolt lángos és sült hal evéssel. Eszteremmel a
11:22-es vonattal szándékoztunk hazautazni és az egész társaság
elkísért minket a vasút állomásig. A vonat meglehetősen tele volt, de
azért találtunk magunknak helyet. Székesfehérvárt karbantartási
munkálatok miatt elkerülve, kicsit hosszabb menetidővel értünk Pestre,
3 óra előtt már otthonunkban voltunk.
Köszönet Both Marcsinak és segítőjének, Gyaraki Icának a pompás
programért,
mindnyájatoknak a nagyszerű hangulatért!
Üdv Miklós
2015.07.05.
