Altató
Az ország már alszik mélyen,
Megpihen a rét, az út,
Földön fekvő nagy kígyóként
Nyújtózkodik a vasút.
Zaj most nincsen, csak pár tücsök
Hangolja kis hangszerét,
Később nekilelkesedve
Húzzák az éji zenét.
Langyos szellőt érez arcod:
Álom-madár közeleg,
Kicsim, ülj fel a hátára,
S ő messzire száll veled!
Elvisz téged olyan helyre,
Hol jobbak az emberek,
Nyugalomban, szépen él ott
Aggastyán és kisgyerek.
Aludjál édes Liluskám,
És álmodjál szépeket!
Álmodban láss a valónál
Százszorta szebb képeket!
Amikor ismét reggel lesz,
A nap lágyan símogat,
Puha csókokkal díszítem
Bájos, hamvas arcodat!