Amíg lehet
Várni kell még, nincs itt az idő,
hogy elsírjuk a könnyeket,
hordani kell szemünkben fénylőn,
mint a csillogó gyöngyszemet;
amíg lehet.
Nem kiáltani, suttogni sem...
Kerülni a gondot, a bajt
s fogcsikorgatva, türelemmel
magunkba fojtani a jajt;
amíg lehet.
Napjainkat ma már kitölti
a létért folyó küzdelem,
tört és töretlen utakon
előremenni szüntelen;
amíg lehet.
Apály és dagály váltják egymást,
s körülünk sodró áradat...
Kell, hogy legyen hitünk és erőnk
visszaverni a vádakat;
amíg lehet.
Fölöttünk elrepül az idő,
meg-meglebbentve szárnyait...
Óvjuk meg a dértől, a fagytól
szívünk zsenge virágait;
amíg lehet.
Mélység és magasság megőrzik
a tegnap rejtett titkait,
s mi építjük szorgos kezekkel
a holnap biztos útjait;
amíg lehet.
Rendületlen hittel, reménnyel;
szerencse és balsors között
megyünk az úton, mit építünk,
s vállunkon visszük a jövőt,
amíg lehet.
Ameddig van időnk és erőnk,
s amíg utunk véget nem ért,
emeljük fel küzdő szavunkat
az életért, az emberért;
amíg lehet.