Amit a gyerek elvár...
Mikor még kisbaba vagyok,
aranyosan fekszem,
félév után már haladok,
mászóbaba lettem
Szoptass sokat, szeress nagyon,
hisz nem rég érkeztem,
simogass, mert néha hagyom,
ölbe vehetsz engem!
Bölcsiben már minden más lesz,
sok gyerek vesz körül,
anya kézből néni átvesz,
sírok majd megőrül
Legyél hozzám türelemmel,
mert még baba vagyok,
dolgozhatsz, de féltő szemmel,
nézz rám, puszit adok!
Óvódában hároméves
kortól aztán már csak,
kis akaratom vezérel,
nem lesz semmi látszat,
ha a boltban földhöz csapom
kicsi testem sírva,
elcsattan az első pofon,
ha idegzeted bírja...
Négy ötéves koromra már
szépen is beszélek,
barátaim is lesznek ám,
nekik is mesélek...
Családomban jó lenne, ha
nagy nyugalom lenne,
játszál velem mindig anya,
minden áldott este!
Aztán majd az iskolában
túl sokat tanulok,
reggel minden nap korán van,
olyan kicsi vagyok
Ülj le mellém, ha olvasok,
segíts a matekban,
ez már nekem megint túl sok,
sírdogálok halkan!
Évek telnek nagyobb leszek,
tíz tizenkét éves,
testem nyurga, sokat eszem,
főzni legyél képes!
Ám az iskolába reggel
nem jöhetsz el velem,
mert az milyen ciki lenne,
meg ne fogd a kezem!
Majd szépen a kamaszkorral,
eljön a szerelem,
sok kalanddal, nagy mámorral,
szerelmemet lesem!
Meddig tarthat? Még nem tudom,
de ha majd csalódok,
nálad sírok nyújtsd a kezed,
az anyaszív feloldoz...!
Így múlik el a gyermekkor,
máris felnőtt lettem,
visszagondolok majd olykor,
mit és hogyan tettem,
és ha majd a nagyvilágban,
megtalálom helyem,
akkor érezd jól csináltad,
együtt örülj velem!
2017. május 28., 10:57
