Anna kívánsága
Élt egyszer, egy gyönyörű árnyas zöld erdőben, egy hatalmas béka! Szeretet itt élni, mert csend volt és béke. Legszívesebben, az erdőben lévő tavacska
partján töltötte mindennapjait. Sokszor csak üldögélt, és nézegette a kéklő víz fodrozódó hullámait, vagy, a víz felett játszó szúnyogok után kapkodott.
.Egy szép nap, ahogy a tó partján üldögélt, hirtelen sírásra lett figyelmes. Ahogy csendesen a könnyek gazdája felé ugrándozott, rájött, hogy ismeri ezt
a kislányt. Gyakran járnak erre, a nagyszüleivel.
"Mi a baj Anna?"Kérdezte tőle kedvesen.
A kislány annyira meglepődött a béka hangjától hogy még a sírást is abbahagyta hirtelen.
Aztán, hüppögve így válaszolt.
"A nagyszüleimmel élek, akik nagyon nagyon szeretnek, megvan mindenem, de sokszor mégis egyedül érzem magam. Mindennél jobban szeretnék egy kis testvért,
de ez sajnos lehetetlen."
"Én, szívesen leszek a barátod."Válaszolta a béka.
"Ez, igazán kedves tőled."Simogatta meg a béka barnás hátát Anna. "Én, mégis inkább kistestvért szeretnék."
A béka már éppen elszomorodott volna, de a következő pillanatban egy hatalmas gólya csőre csapódott a hátán. És már vitte, emelte őt fel.
"Seegiits Anna!"Kiáltott vissza a kislánynak odafentről.
Anna hiába nyújtogatta feléjük kicsi kezét, már nem érte el őket.
Hirtelen azonban, egy puska dördült hangosan a közelükben ,és a gólja szárnya hatalmasat bicsaklott.
Fájdalmában még a békácskát is elejtette.
Anna gyorsan futni kezdett, hogy még, azelőtt elkapja hogy a földre pottyan. Miután látta, hogy barátjának nincsen komoly baja, egy bokor alá tette és
a sebesült gólya felé fordult.
"Rajta, miért segítesz?? Én lettem volna a vacsorája!"Hökkent meg a béka.
"Megsérült a szárnya, rajta is segítenem kell!"Válaszolta Anna, azzal a sérült madárhoz szaladt. Ölbe vette és az állatkórházba vitte.
Jó pár hét telt el addig, amíg rendbejött a gólya szárnya. Anna minden nap meglátogatta őt, simogatta, etette, gondoskodott róla.
Mikor a madár jobban lett, így szólt a kislányhoz.
"Mivel, megmentetted az életem és gondoskodtál rólam, teljesítem egy kívánságodat."
A kislány elmosolyodott és így szólt csendesen:"Én, egy kistesót szeretnék."
A gólya bólintott.
Másnap, mikor Anna ismét látogatni ment, már nem találta ott a madarat. A gondozóktól tudta meg, hogy teljesen meggyógyult, ígyhát szabadonengedték .
Örült ennek a kislány, de mégis szomorú volt, hogy soha többé nem láthatja barátját. Nagyon megszerette őt.
Teltek a hetek , a hónapok. A gólya szárnya egyre jobban megerősödött. Mikor egy este az erdő felett repült, panaszos sírás ütötte meg a fülét.
Egy kisbaba volt.
A madárnak egyből Anna és az ő kívánsága jutott eszébe. Felemelte hát a kicsi kosárkát és elindult vele, Jótevője háza felé.
Késő este volt már, mikor, ,hosszú vörös csőrével,halkan megzörgette Anna ablakát és így szólt.
"Tessék Anna! Gondoskodj róla is úgy, ahogy énrólam tetted."
A kislány, karjára vette a babát és bement vele a házikóba. Tudta, hogy ettől a naptól kezdve soha többé nem lesz egyedül . Ettől aztán, kimondhatatlanul
boldognak érezte magát...
