Annáék hazautaztak!
Még nincs vége az érettséginek, de nálam már beindult a nyári üzemmód.
Vasárnap Ágnes asszony itt hagyott engem, amitől azonnal sírva fakadtam.
Gondolhatjátok.
De mit tesz Isten, és a párt, hétfőn délre már itt voltak az ikrek, egy barátosnőcivel.
Aztán estére megérkezett még egy hölgyike.
Már nem merem ezeket a 20 éves ifjú hölgyeket kislányoknak nevezni, pedig...
De hát mégiscsak anyányi borjak.
Ráadásul az egyikük egy vizipólós profi versenyző.
Szerencsére sikerült kikerülnöm, hogy arcul legyintsen, mert akkor már soha többé nem lenne szükségem fogorvosokra.
Szépen, illedelmesen kezdődött a buli.
Az első atrocitás mintegy 3 perccel az érkezés után történt, amikor a sportolónk egyszercsak szerényen felsikoltott.
Mondom, most mi van?
Még elő sem vettem, és már tetszik is neki?
Vagy talán nem húztam fel a sliccem?
Majd kiderült, hogy egyszerűen csak Mirci cica jelent meg, a lány meg macska allergiás, és nem is kicsit, hanem rögtön 3 keresztesen.
Na bravó!
Most melyiket dobjam ki?
Végülis maradt mind a kettő, csak messziről elkerülték egymást.
Innentől kezdve már egész jó volt a hangulat.
Zsófi egy kedves, közvetlen kishölgy, jó a humora, és jól tűri a vegzultusaimat is.
Nem bánom, maradhat.
A másik osztálytársnő, aki szintén az Anna nevet kapta a keresztségben, egy csendesebb, de kicsit sem humortalanabb csajszi.
Nekik itt van a Vasút utcában vityillójuk, és Ő egyedül jött le, kicsit balhézni.
Bele gondoltam, hogy 4-en összesen nincsenek 80 évesek.
Ez egyúttal azt is jelenti, hogy egyszerre vagyok 4, alig 20 éves nővel, még akkor is, ha abból 2 saját tulajdon.
Azok a rééégi szééép időőők!
Az első este szakad az eső.
A csajok neki látnak zsugázni, és közben meccset néznek, és söröznek, a csipsz zabáláshoz.
Te jó szagú Atya ÚÚÚRisten!
Keve hovarodtam?
Mégis ez milyen nemzedék?
Csajok meccset néznek, sörrel, meg a többi?
És a bikák, mit csinálnak?
Talán tussolnak, és festik a körmüket?
Vagy éppen lassúznak egymással a Dirty Dancingra?
Régen is ilyen volt egy csajos este?
Ezt már sose fogom megtudni.
Másnap hasonlóképpen telt a nap.
Eső, kártya, sör, csipsz, és mindennek az elpusztítása, ami a hűtőben fellelhető.
Mindezt macska kerülő módon.
Azért már kijutnak a kocsmába.
Ők nem a Fakocsmába járnak, hanem bemennek a cittybe.
Korai fekvés, még éjfél előtt.
A másik Annát közben meg győzködik a lányaim, hogy ne menjen haza, az üres házba, hiszen ágy van, pizsmit akár kaphat is, tusolni is tud, és akkor már reggeltől indulhat a mandula.
Egyenlőre még nem hajlik a jószóra.
Szerdán is felkelünk nagy nehezen.
Szokásos reggeli kávécskám, amit már a Zsófi is megkedvelt, majd ebéd főzés a Katával, Ők meg bolondoznak, igen igen jóízűen.
Vidámság, kacaj az élet.
Nem csak Ők érzik jól magukat, de nekem is felderül a kedvem.
Ebéd után már az idő is kegyesebb hozzájuk, lejutnak a partra, és a 22°-os vízben még pancsolhatnak is kicsit.
Délután, amikor a lemenő nap sugarai közvetlenül érik a Bernhard Józsitól kapott hőmérős órámat, gombnyomásra már meg is tudom, hogy mindössze 47° van.
Kicsit beljebb sötétedik, és kitalálják, hogy a punnyadt forgalmú Ilija bácsi kocsmája helyett inkább itthon raknak tüzet, és sütnek pár krumplit, és hagymát, a parázsban.
A vendégeknek ez csöppöt nagyobb örömöt szerzett, hiszen náluk nem annyira mindennapos a tüzeskedés, mint amihez az ÉÉN lányaim vannak szokva.
Különböző sikerrel, de mind a 4-en megpróbálnak fát hasogatni, majd a Kata begyújtja a tüzet.
Az Annák meg eközben kiszaladnak a boltba még munícióért.
Énn picit lepihenek, hogy ne zavarjam Őket.
Jól be is alszom.
Úgy fél 11 tájban megébredek, és ki haladok hozzájuk, a Trabival.
Azonnal hellyel kínálnak, és megkérdezik kicsit bátortalanul, hogy:
- Ugye Apu, NEM kérsz sült kolbit?
Na, mondok, honnan ez a felbuzdulás?
Kiderült, hogy amikor elkezdték felzabálni a sült hagymákat, és krumplikat, rávágytak egy kicsivel komolyabb étkekre is.
Szerencsére volt a fagyóban néhány szál sütnivaló kolbász, és szalonna is.
Mire ÉÉN előbóklásztam, már csak alig pár falat volt belőlük, és arra is több jelentkező akadt.
Nem kértem.
Majd percekkel később az is kiderült, hogy a tartalék bontatlan 2 liter borocskámnak az alján még maradt valami kevéske.
Cserébe a hangulat már igencsak emelkedett volt.
Folyamatos traccsolás, hangoskodás, nevetgélés, és egyikük telójából áradó halk zene volt jellemzően hallható.
Engem is magával ragadott a fiatalos hév, és belefolytam a dumapartiba.
Éjfél körül már ÉÉN sem voltam ám szomjas, és kicsit minőségibb zenére vágytunk.
Mondom a Katának, hogy ott a technika, rakjatok össze pár számot, aztán adj a testinek!
Csutkára kitekerték az 5.1-es hangerejét, és így összesen 600 Watton bömbölt a muzsika.
Nagy rizikót nem vállaltam, hiszen kisgyerekes család nem volt a közelünkbe, a két oldalsó szomszédom, a labanc, és a náci néni, még nem voltak itt, az utcafronton bezárattam az ablakokat, és különben is a szembeszomszédék kicsit nagyon nagyothallók, tehát maradt a teraszfelöl, a hátsó szomszéd, azt pedig úgyis utálom.
Ez így dübörgött vagy hajnali 2-ig, amikor is a hangkártyám valószínűleg túl melegedett, mert átmenetileg felköltözött a Nirvánába.
Ekkor már csak a néma csend maradt, mert már a madarak is elcsitultak.
Mi még halkan beszélgettünk, és lassan elfogyott a csapat.
Még a vendég Anna is elfogadta az ágyat.
Mondjuk, az igaz, hogy nem biztos, hogy haza talált volna.
Utolsónak a Zsófival maradtam, de fél 4-kor mi is feladtuk, és elvonultunk aludni.
Másnap reggel Katán kívül a többiek vonatra kaptak, és haza utaztak.
Állítólag Ők is jól érezték magukat, de ÉÉN nagyon élveztem a fiatalság, bolondságot.
Picit
ÉÉN is újra 20 éves voltam.
Na akkor kezdődjön az új nap!
Jóóó reggelt Vietnááám!
Pusza: Matula
