Apám halálára
Hát te is elmentél és itt hagytál
Kétségek között?
Jó anyám már öt éve elment,
S most újra találkoztok odafönt.
Csak egy szót mondhattam volna még!
Csak annyit, hogy majd eljövök!
Nem vártál meg, ó mondd, miért?
Miért volt ennyire sietős?
Csak egy hetet kellett volna várnod,
S beszélgettünk volna úgy, mint azelőtt.
A rég letűnt időkről, s versekről.
Tán elmondtad volna a "Családi kör"-t.
Felidéztük volna a tabi hegyeket,
Mely mindannyiunk szülőhelye lett.
Most négy gyermeked, s hét unokád keresi a múltat,
Már régesrég elfeledett emlékeket kutat.
Elmesélted volna a sok megyét,
De sokan csodáltak? - Talán nem is hitték,
Hogy agg korban is milyen friss az elméd,
A rég tanultakat még mindig nem feledéd.
Most mennék, de sajnos oly késő már!
Nagyon nehéz szívem, ó, apám!
Csengetnék és te megnéznéd, hogy ki az!
De többé már nem mondod:
"Úgy vártalak, megjöttél, kisfiam?!"
