Árnyalatok
Hegyeket szül és éltet a kezed,
Hegyeket, miket én festettem volna
Kék tapintású, fény-színű vászonra,
Vagy az emlékezet.
Ujjaidon szunnyadnak a hegyek,
Szunnyad velük fáknak, füveknek álma.
Csúcsokat ring az ég harmóniája
A homlokod felett.
Fejem alá csöndpárnát nyújt az este,
És mélyre rejtett lényegét kilesve
Szívemből, zengő boltozatot fest e
Fél sorra, hogy "Nagyon szeretlek téged",
Mint kis Jézust szerették a félszeg,
Völgyben lakó, virágarcú szegények.
