Árvácskák
Testvérkéim, a sírószemű
Árvácskavirágok, csillaglátomásos
Bánat lobog az ibolyaszoknyák
Terebélyén.
Emberarcú és testvér ez a
Szomorúság, a rámtetovált kín,
Az arcommal iker föld akaratlan
Téli nosztalgiája.
Örömöm egyetlen virágát
Kerestem mindig a földön, s helyette
Érthetetlen-kormos ág-bogait dédelgetem
A télnek. Mire ideérkeznek a hosszú napok,
Fehér enyészet koszorúzza bennem a tájat,
S az árvácskákkal-tovaszaladó világ
Magábatemette
Színarany mosolyodat egészen ...
