Átjáró az életek felett
Drága hang, amit most elmesélek,
ránk tört, mint jég hideg váratlanság,
beárnyékolta a hangjegyekkel szőtt órákat,
kissé megtörette a feltörekvő dallamokat.
Múltkor hang közösségünkre leselkedő veszélyről,
regéltem neked szomorú különösségekről,
s most újabb riasztó jel betetőztetett,
e helyzetben kétségbekerült minden jelen lévő, s orvos kellett..
Minden kezdődött egy kóbor másodpercben,
hírtelen szív szaggató csend lett,
mély kút fenekére fordult lelke,
félálmos öntudatlan léten át lebegett teste.
Rávettük szóval, s távoli reménnyel,
talán csak még mondatot mondana, egy szót beszélne,
vagy csak néhány hangot elzenélne,
ebből a kétségből végre kilépne!
De a végzet ármánya nem kegyelmezett,
egyetlen pillanat, föld vonalába csapódott,
semmi perc alatt miniatűr világ-elemekre összeesett,
s vajon most mi történt? Még remél az élet.
Nem volt mit tenni, csak egyet:
elvitték, hogy nagy fontoskodással megfigyeljék,
s nekünk meg kellett feszíteni értelmünket,
hogy nélküle is bevégezzük zengedelmünket.
Kissé félve indultunk e kalandra,
közben fájt szívünk nyomorgón, sajogva,
gondolataa járkált minden léleknek,
ki ezen esetet végig nézte.
Törékeny porainkból két hangjegy-társ emelt fel,
kik megerősítettek minket jó kedvű zenéjükkel,
nagy hangú, vidám szaxofonnal,
széles nagy zongorával, mindenféle idő dallamával.
Mi is hangsorokra kerekedtünk,
dob s furulya hangja mellette zendült,
s ki bírt, szólalt még éneket,
egymás lelkén olvasztottuk a reá fagyott jeget.
Végül csak egymásba karolva
beteljesült kívánság let, hogy az ég is akarta,
örömet loptunk a félelemből szőtt dallamba,
a kimondatlan jó kívánsággal zártuk sorainkat.
Késő este fontoskodók hada haza vetette,
késői éjen űltünk újra együtt beszélgetve,
a világot, s életet egészben kinevetve,
örültünk a visszaszerzett szép perceknek.
De az ítéletes, mardosó eső cseppje
még zuhog fékezhetetlenül rájuk telepedve,
s senki azt meg nem sejtheti,
hol, s mként lehetne ennek vége!
Akkor volna végre örömünk határtalan, teljes,
mikor végre egymásra borulunk erőt, életet visszaszerezve.
Hangot hívunk kitartón újra az égre,
könyörgünk mindannyiunknak sok hangjegyvől szőtt éveket!
Kívánom neked hangod peremének újjá rendeződését,
leld meg örök tiszta ölelő egységét.
S látodd most én is rezgésemet keresem,
lélekszakadva kinyújtom szellemem, míg hátha újra meglelem!
2015. október 23.
