Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Az Imola véglegesítése.

Valamikor réges-régen egy szépnapon megvásároltam a lápi Haciendát. Mondjuk 2005 májusában. Hogy miért pont ott?
És miért pont azt?
Hát mert leginkább, csak!Lényeg, a lényeg, hogy ragadjon a béllyeg, meglátni, és megszeretni egy pillanat műve volt. Aztán még abban az évben kicsit tönkre tette a korpuszomat a cukor. Megnyomorodtam, megvakultam, és még sokan mások. Borult az életünk, borult az anyagi helyzetünk, borultam ÉÉN, és borult minden. De maradt Nagykovácsi, és maradt az Imola.
Aztán egyszercsak, mondjuk 2010. májusában sikerült eladni Nagykovácsit. Közben persze borult az egész világ is:
- Világválság,
- H1N1 vírus,
- Recesszió,
- kormányváltás,
- meg a kurva anyja is.

A ház árából kifizettük az időközben tetemesre felhalmozódott adósságunkat, vettünk egy kisebb lakást a Bécsi úton, és a maradékból megkezdtem a Hacienda felújítását.

Nos, a rövid bevezetés után nézzük a jelent.
Úgy július elején elkezdtem a beszélgetést egy helyi építésszel. Schéfer Zoltánnal. Mintegy egy hónap alatt el is készültek a tervek, amit Ő rögtön be is adott engedélyezésre. Néhány nappal később már a módosításokat is csatolta.
Ezt követően megjelent nálam egy Hölggyel, a Marcali önkormányzattól. A Hölgy az építési előadó, akitől az építési engedély függ. A Hölgy nagyon kedves, és közvetlen volt. Miután kibeszéltük a vaksággal járó nehézségeket, és miután vidáman elnyomott egy gonosz szúnyogot a homlokomon, megígérte, hogy itt nem lesz gond az engedéllyel.
Időközben mondjuk Augusztus '13.-án, pénteken fel kellett utaznom Bugyipestre, az ORSZI-ba felülvizsgálatra, hogy meg-e látultam-e e. Persze nem. De legalább az idegeskedéssel eltelt egy hét.
Azért ez sem ment olyan egyszerűen, mint általában.
Pontos időre, azaz fél 11-re, megjelentünk a Vajda Péter utcában, sőt még egy fél órácskával korábban is.
Itt már látszott, hogy kicsi baj van, hiszen a 4 ajtó közül csak a mienkhez ültek sorban, de legalább 8-an.
Aztán Ági elolvasta a feliratot az ajtón, miszerint "10 percen túl is zárva tartható!", helyett az, hogy azonos időpontra több pácienst is behívnak, nehogy a doktornéni véletlenül unatkozzon.
Sikerült!
Csak a másik 3 doktornéni unatkozott.
Szépen, fél 1-kor sorra is kerültem.
12 körül az aszisztens hölgy beszedte a papírjaimat.
Ekkor közöltem Vele, hogy apró változás történt, mert ÉÉN tegnap előtt átjelentkeztem a Balcsira, és már az a lakcímem.
Észre sem vette, hogy hozzá szóltam.
Aztán odabent fel is háborodott, hogy erről miért nem szóltam Neki, mert így most már előre beírta a gépbe, és az, mivel jegyzőkönyvnek minősül, kitörölhetetlen.
Nagyszerű!
És most hogyan tovább?
Doki néni mondja meg a frankót, le kell menni az intézetigazgató Úrhoz, és majd Ő rendet tesz.
Vagyis két lehetőség van.
Először a rosszabbik, hogy hibát követtem el, mert a lakhely szerinti ORSZI-ban kell elvégezni a felülvizsgálatot.
Ez azt jelentené, hogy minden újra kezdődik, csak Pécsett.
De szerencsére az igazgató Úr írástudó ember volt, és engedélyt adott a vizsgálatra, azzal a kitétellel, hogy be kell írni a jegyző könyvbe, hogy két nappal korábban változtattam lakhelyet.
Na most már minden akadály elhárult a tény elől, hogy megtudjam, hogy nem javult a patám se, és még csak meg se látultam.
2 óra körül már neki is lódultunk az autópályának.
Visszaérkezve már gyorsan vége lett a nyárnak. Záró buli hegyek, gyerekek haza az új lakásba, beállt az őszi menetrend, tehát már csak két hetente jön le Ági. Egyenlőre nem sikerült letisztázni a szokásos őszi programot, de az se baj, mert hiszen már dolgoznak is a mesteremberek. Ugyanis, megegyeztünk Ági leánykori pajtásával, hogy Ő fogja építeni a kéglit.
Augusztus '30.-án fel is vonult a csikós Lali, és a samesze, a 61 éves Ferike is.
Teljes gőzzel neki is láttak a bontásnak. Annak ellenére, hogy hétfőn, és kedden is délben elkezdett esni az eső, gyakorlatilag 3 nap alatt szétkapták a sufnit, mint Floki a lábtörlőt, és szerdán már neki is láttak a sávalap építésének. Közben Buxi elvitt 5 kanyar sittet, ami még testvérek között is mínium 20 köbméter. Aztán fény derült arra is, hogy ez valóban egy láp. Bár az elnevezés igazából csak a 2009. június '4.-én rendezett vakos buli, azaz a Mi Függetlenségi Napunk szervezése közben ragadt rá az Imolára.
Hogy miért éppen Imola?
Imola, (magyar).
Jelentése: Mocsár, hínár, vizes terület, Imolafű, (növény).
Névnap: Május '13.-a.
Hát csak ezé.
Most, viszont, hogy Lali, és Ferike elkezdték ásni a sávalapot, kiderült, hogy nem tudják elég gyorsan ásni a gödröt, mert ha kiástak kb egy métert, akkor mintegy 10 perc alatt máris legalább10 centi víz állt a talpuk alatt. Mondjuk ez ott akár jó is, hogy a kutam, amiből veszik a vizet a betonkeveréshez, gyakorlatilag kifogyhatatlan. Úgyhogy el is határoztam, hogy még a télen ki, is fogom vizsgáltatni a kút vizét, az Á N T SZ-szel, hogy emberi fogyasztásra alkalmas-e?
Szombaton arra ébredtem, hogy mircike épp hülyét csinál belőlem. Szerencsére nem volt már túl korán. A 6-órás híreket hallgattam. Alig készültem el a reggeli rutinnal, (macska kajáltatás, fürdés, gyógyszerezés,), és a zabálásra nem is maradt időm, mert a Szent Sztahanov Szocialista brigád már fel is vonult a pályán. Egész konkrétan, zsaluztak, és nyomatták bele a betonyot. Közben szép alaposan töltik föl a kocsibejárót, mert a Buxi már többször is megsűllyedt a teherautójával.
Aztán már csak annyi maradt, hogy rettenetesen mértéktelen irígységemnek hangot adjak. Ugyanis egy szűkített vakbuli jött létre az Isten-hegyen, a Soltész birtokon. Természetesen hívtak engem is, de sajnos szervi okokból nem tudtam elmenni. Bosszúból rendeztem Nekik egy kis zuhét. És hogy mélységesen undorító irígységem ne találhasson táptalajra, hát ezek a gonosz vakok felhívtak skype-on, csak hogy elmondhassák, hogy már a csapból is junájkum folyik, és már az az aljas nap is kisütött!
Felháborító! Pfúúj!
A nap hátra lévő része viszonylag csendben telt el,csak a Kata hívott fel, hogy mi minden maradt itt, a hazaköltözés után. Meg is szervezték, hogy a Bakos Gabi haza vigye ezeket a cucmányokat. ÉÉN meg persze meg mertem jegyezni, hogy az a minimum, hogy a hátsó ülések ki vannak telepítve, de a 4 méteres Lady tipusú utánfutó is szükségeltetik.
Majd meglátjuk, hogy Gabi mikor teszi tiszteletét.

Az építés kisebb-nagyobb bökkenőkkel ugyan, de folyamatosan haladt.
Építészünk foglalkozik műanyag nyílászárók forgalmazásával is. Kértem Tőle árajánlatot.
Közben Ági talált egy másik céget, akiknek egész jó volt az ajánlatuk, a honlapjukon.
Megérkezett építész urunk ajánlata.
Már ekkor sokkal jobb volt a másik ajánlat.
Végül is felhívtam Őket, és némi kis rábeszélés után kialkudtam egy 37%-os engedményt, és persze az ingyenes házhoz szállítást.
Így pont fele annyiba került, mint az építész úr ajánlata. Megrendeltem.
Közben Laliék kijöttek a földből.
Derekas alapot építettek, középen egy 30 cm-es lépcsővel.
De ez kellett is, mert a nagy ház is megvan emelve, és a telek is lejtős.
Ez azért jó, mert így ha jóóól berúgok, és felborulok, nem kell sokat keresgetni, csak a hátsó kerítés tövében.
Ezzel viszont most az a kis probléma adódott, hogy néhány megmaradt cserepet, építési állványzat darabot, és még egyéb vackokat Laliék oda dugtak el télire.
Tehát kissé zeg-zugos lett a kert alja.
De hát hiszen télen nem is gurulok hátra, mert csak házon belül eresztem el magam.
Arról meg már nem is beszélve, hogy a hó is megfog.
Apropó tél!
November közepére már az idő is elpocsékosodott, meg a Laliék is eljutottak egy fix pontra.
Elkészült a toldalék épület.
Berakták az ajtókat, ablakokat,tető alatt volt az építmény, és még belülről be is vakolták.
Kezdődött a téliesítés.
Elsőnek a nyitva felejtett kerti csap fagyott el, amiért a vízvezeték szerető bácsinak ígértem be egy erőteljes korholást.
Azért az mégis csak felháborító, hogy pont Ő felejtette el le ereszteni maga után a csapot!
Az udvarról bepakoltak mindent, az új épületbe, aminek árthat a csapadék, mondjuk a kocsi nyári gumijai, mindenféle fűnyírók, mert hogy a sajátom mellé kaptam ajcsiba egy fűgyűjtős gépet is, meg persze a villanyos szegélynyíró is ide tartozik, a még be nem épített nyílászárókat, vagy a nyári hűtő is, ami egy 30 éves Lehel típusu szerkezet, és amit nyáron szoktunk csak beüzemelni, a sörök, és borok, és persze az elengedhetetlen dinnyék hűtéséhez, a kerti tüzi szerszámok, és egyéb kerti szerszámok, vagy a kerti garnitúra, persze ez is duplikálva, hiszen a Nagykovácsi cuccos is ide került, és minden féle egyéb szocskák, amiket hely, idő, és tudás hiányában nem vagyok hajlandó fel sorolni.
A szocska szó érdemel még egy kis kitérőt.
Ennek az eredete az átkosra nyúlik vissza.
A '80-as évek második felében, tudjátok, amikor csak 3 évente egyszer, na akkor ÉÉN persze évente több mint 3-szor, és akkor még itthon nem lévén a mostani plázákok, odaátéknál, mármint a labancoknál ,már létezvén, hát szégyen, vagy nem, minden alkalommal iszonyúan bevásároltam.
Aztán, amikor kérdezték, hogy:
- Ez mi?
Meg hogy:
Ez mi?
Egy idő után már nem is válaszoltam, csak annyit mondtam, hogy:
- Lófaszocska!
Ez a szó csökevényesedett oda, hogy szocska.
Aztán később a család ,már csak azt kérdezte, hogy:
- Szocskákat hoztál?
Majd még később azt mondták:
- Mi van? Mész szocskázni?
Szóval ebbe a szóba minden bele tartozik, amit csak boltban lehet kapni.
Visszatérve a téliesítésre, az ajtókat kipeckelték résnyire, az északi falon lévő kis ablakokat bukóra állították, hogy egész télen tudjon szellőzni a dolog.
És jött a tél.
Semmi munka.
Esett hó is.
Az volt a legszebb.
Olyankor jól felöltözve kiültem az omladozó teraszra, és hallgattam azt a puha, tompa csendet.
Hihetetlen béke.
Később azt is megtapasztaltam, hogy azért jó kopasznak lenni, mert akkor az ember a saját fején hallja a hópihéket.
Majd jött a karácsony.
Idén, akarom mondani tavaly, először itt karácsonyoztunk.

Üres a ház.
Tompa csönd.
Még Mircike is halkabban jár-kel.
Úgy döntöttem, leírom az elmúlt 5 nap zanzáját.
Körülbelül 3 hete, hogy kitaláltam, hogy egy receptben olvasott, daráltkekszből készült hóembert, és a szervesen hozzá tartozó görögdinnyéket, el kellene készíteni. Ehhez segítségül hívtam

Katát.
Elolvasta a recepteket, és a dolog már el is volt döntve.
Innentől Ő már megszervezte, hogy 1 nappal korábban jöjjön le,

hogy a Dinnyés Miklós a maga fizikai valóságában is létrejöhessen.
Ennek eredménye képpen '22.-én délelőtt a már többek által jólismert vonattal meg is érkezett.
Na most, amikor is nem akar puszit adni, és érdeklődök az

elfogadhatatlan indok után, kiderül, hogy a Lelkecském dög

náthás. Konkrétan alig lát ki a fejéből.
Atyai szűm azonnali Aspirin-C kúrára, és kötelező fekvésre ítéli.
Ezzel indult a karácsony! Egykis bacilus vadászattal.
Azért '23.-án reggel, úgy 11-kor, már egészen emberi formátuma

volt a Csajnak. Kellett is, mert a nagy műnek még el kellett

készülni, és a Család maradéka este érkezik.
Az alapanyagokat már a szomszédasszonnyal jó előre

beszereztettem.
Tehát: festés, ízesítés, gyúrás, formázás, falás.
Valahogy az ebéd érintetlen maradt.
A nagy mű, még farigcsálás közben felveszi a Miklós nevet. Majd

elkészülte után, a mellette álló dinnye kupacról, megkapta a

nemes, Dinnyés család nevet is.
Örömködés, fényképezés, és már kérdi is a lyány:
- Hova dugjuk, hogy meg ne találják. Halk köhhintés után

megjegyzem, hogy épült itt hátul egy 40 négyzetméteres épület.
Talán elfér benne.
Elfogadja a javaslatot.
Aztán megint egy kis láblógatás, forraltborozás,
...
Este 8 óra felé befut a maradék is.
Nem kis örömömre azonnal kiderül, hogy a forralt bor milyen remek

ötlet is volt.
Ugyanis Ági sem akar puszit adni, és mikor végre szavát veszem,

már hallom is a jól ismert dudogást.
Még szerencse, hogy az ünnepek előtt vettem egy 20 db-os

Aspirin-C-t.
Nem is maradt más hátra, mint egy kis vacsi, és az alvás.
'24.-én egy gyenge közös ébredés, és tömeges bepisilés, a fürdő

előtti sorbanálláskor.
ÉÉN megúsztam, mert nekem rendelkezésemre áll az egész kert.
Némi veszekedés, és lökdösődés árán, ki is jutok, még időben.
Nem sokkal később indul az új perpatvar, a konyhai férőhelyek

ügyében, reggeliileg.
ÉÉN persze ezt is megúszom, mondván, hogy inkább nem vagyok éhes!

Azt persze csak később vették észre, hogy addigra ÉÉN már

elloptam két tepi pogit. Hi-hi-hi.
De hát ki látott már karácsonyt, veszekedés nélkül.
Nem is maradt más hátra, mint:
Anyukának, a sürgés-forgás a konyhába,
Apukának, egy derekas begyújtás a cserépkályhába,
a Gyerekeknek, meg a karácsonyfa állítás.
És lőn!
Ebéd finom, a tűz meleget ád, és a fa is fel van díszítve.
Az idősebb korosztály számára eljött az idő, a kaja kómához, és

az ifjúság számára meg egy kis számítógépezéshez.
Nálunk a Jézuska délután 6-kor szokott jönni. Most is pontos

volt.
Becsöngetett.
Meg is lepődtünk kicsit.
Ajtó nyitás.
Nézd csak!
De hiszen ez a Csabi! Az unokatesó!
Sebaj. Szenteste akkor se dobunk ki senkit. Beengedjük, majd kis

csengettyű hangját halljuk. Jézuskázunk. Örömködés. Majd

váratlanul pánikszerű zabálásban törünk ki.
Később Csabi beavat a nagy titokba, miszerint vidrák laknak a

Nemeshíd alatt.
Na, az ifjúságnak több se kell, cipő, sál, sapka, télijocó,

zseblámpa.
Szerényen elárulom Nekik az ÉÉN nagy titkomat.
- Tudjátok, már 5 éve, hogy megvakultam, és azóta a zseblámpákat

sem tömtem halálra elemekkel.
Végül találtak egyet, amelyik működik.
Neki lódultak, a nagy felfedezésnek.
Mikor visszaérkeztek, kicsit a felfedezéshez képest túl halkan

mondják, hogy csak félsiker.
Vidrát ugyan nem láttak, de rókát igen.
Hűha! veszett róka!
De nem. Csak Borika egésznapi étlapja , a hídon keresztben szépen

elrendezve.
Fog ez menni! Már a '3. a sorból.
Ígyaztán mivel a társaság dögrováson van, abba maradtunk, hogy az

éjféli misét shifteljük jövőre.
Marad az alvás.

'25.-én teljes punnyadás.
Még a szokásos reggeli fürdő előtti sorban állás is elmaradt.
Köszönhetően, az ébredési idők ésszerű megszervezésének.
Aztán ilyen volt az egész nap.
Főzés, társasozás, fűtés, ebéd, kajakóma. Délután 3 filmet

kellett megnézni, a különböző tv-kben.
Szerencsére, valószínűleg senki nem vette észre, hogy miközben

nézem a műsort, ordítva horkolok. Azért minden mozi után

lezajlott a beszélgetés:
- Apuka! Tetszett?
- Hógyne fiam! Már várom a következőt.
Este, az utolsó után már ki sem keltem az ágyból.

'26.-án, azonban már egy kicsit mozgalmasabb napnak néztünk

elébe. Vártuk a,
...
Na nem a megváltót,
...
Hanem a Lacust, aki beígérte magát ebédutánra.
Borika, hajnali fél 10-kor, csipás szemekkel előkúszott az

ágyából, mondván, hogy Lacus telózott, hogy már 11-kor ide fog

érkezni.
Addig viszont megreggelizik, és lefürdik.
Ok.
10 óra.
Anyuka öltözködik a szobába, Borika pedig még cincálja a

gránátalmáját.
Anyuka megjegyzi, hogy megérkezett a lacus!
Na, a két csaj eltűnt, mint a büdösség!
Úgyhogy ÉÉN fogadtam Lacust.
Rögtön rá is kérdezett, hogy hol vannak a lányok?
Mondtam Neki, hogy 2 öltözik, 2 meg még alszik.
Aztán második rémületünkben, azonnal toltunk 1-1 felest, és jól

eldumáltuk az időt.
A másik NEM, lassan-lassan szivárgott elő, a megfelelő sorrendben.
Az igazi meglepetés persze Anna volt, a maga duda fejével,

eldugult orrával, és a begyógyult szemeivel.
4-ből 4! SzépNem?

Ebéd után, pihi helyett azonnali DVD nézés. a második nyál mozi

után elkezdtem kicsit zsörtölődni.
Erre a harmadikat a TV-ben kellett végig szenvedni.
Ezt már komoly bealvással toroltam meg.
Mikor éjjel 11 körül felébredtem, a következőt tapasztaltam:
- Anyuka a konyhában a lap-top-ján DVD-t néz,
- Lacus az egyik szobában játszik a lap-top-ján,
- Anna a klotyón, alap-top-jával, Kata az ágyán a lap-top-jával,

és egymással chat-elnek,
- Borika is az ágyában a lap-top-jával játszik.
Ha a családhoz akartam tartozni, nem volt más hátra, le kellett

ülnöm a gépemhez, és legalább átnézni a leveleimet.
'27.-én reggel végre kipróbáltuk a Jézuskától kapott vadonat új

magyarul beszélő vérnyomásmérőmet.
A hülye állatja! Hát ez tényleg beszél!
És ráadásul oroszul!
És azt mondja: 220/120, pulzus: 114!
Ez szép ajándék volt! Igazán.
Ettől persze még feljebb akart menni a vérnyomásom, de már nem

volt hova.
Aztán végre sikerült megszólaltatni magyarul. Kissé lejjebb

nyugodtam. Majd bevettem a szívgyógyszeremet is, még kétszer, És így már

teljesen tisztán, érthetően hallottam, amikor elmondta, hogy

151/99, pulzus: 101.
Ha nem is tökéletes, de legalább még élek, nem úgy, mint az

előbb.
Ebéd után még egy kis takarítás, bepakolás, és ki-ki indult a

maga dolgára.


Elmentek.
Üres a ház.
Tompa csönd.
Még Mircike is halkabban jár -kelt.
Tél után tavasz.
Elkezdett nyiladozni a természet, a pattanásaim, és ÉÉN elkezdtem készülődni a kiköltözésre.
Először is fel kellett venni néhány millát, hogy a melósok legalább szóba álljanak velem.
Lerendeztük a kölcsönt.
Imígyen történt, a történet, miszerint is tavaly ősszel, (2010. szeptember elsején) elkezdtem átalakítani a viskót, itt a Lápon. Ám de ősz vége felé, Ludi volt olyan kedves, és felhívta a figyelmemet arra az apró tényre, hogy az aranyozott kilincsek mellé jár a kacsaláb is.
Ezt már igencsak meg kellett gondolnom, és úgy döntöttem, hogy be kell ismernem, hogy igaza van.
Mivel azonban anyagi lehetőségeim már kimerültek, az OTP kölcsönére kell fanyalodnom.
A házi kupaktanács következő űlésén fel is vetettem a gondolatot,és szerencsére mind a ketten egyhangúlag elfogadtuk a fejlesztési tervet.
Folyamodtunk.
Leleveleztük, megtárgyaltuk.
Nincs más hátra, mint a szerződéskötés.
A pénzintézet kijelölte az aláírás dátumát, a tegnapi napra, mert akkor lesz jelen a közjegyző bácsi, aki mindenképpen kellett volna, de mert Ők úgy tudják, hogy vak vagyok, ezért duplán kellett.
Hát gyorsan kitaláltuk, hogy akkor Ági kiveszi a csütörtököt, és a pénteket szabinak, és lesz végre egy jó kis hosszú hétvégéje.
Úgyhogy szerda délben közölték is vele, hogy lóóócsöcs, nem szabi, hanem péntek délelőtt nyomi, nyomi Berlinbe hétvégézni.
Kezzzdőőődik!
Első lépésben persze lemondtam a kajafutárnál a csütörtök, pénteki ebédemet.
A hír után azonnal rendeltem is újra péntekre, sőt a hétvégére is.
Amit, mármint a hétvégit, másnap rögtön le is mondtam, mert Kata jelezte, hogy Ő viszont péntek este megérkezne.
De hát ez csak kis bemelegítő volt a tegnapi napra.
ÉÉN szerda déltől rákészültem a "Nagy utazás"-ra, egyéb testi bajaimból kifolyólag.
Ágnes, a megbeszéltek szerint estére meg is érkezett.
Még este össze néztük, hogy milyen dokumentumokra lesz másnap szükségünk.
Még rá is kérdeztem, hogy a roki parkoló kártyám érvényes-e, mert hogy a napokban ez volt a téma a vak-listán.
"Minden nagyon széép, minden nagyon jóó, mindennel meg vagyok elégedve." Az idézet Ferencz Jóskától való.
ÉÉN már reggel 4-kor felkelek, hogy elkészüljek az indulásra.
Ági is időben ébred, el is készülünk az indulásra, és 7 órakor neki is lendülünk a világnak.
Háromnegyed 8 körül Ági kap egy hívást, egy üzleti partnerétől. Percekkel később hallom, hogy erősen belemélyednek a sajt forgalmazás rejtelmeibe.
ÉÉN is belemélyedek a saját gondolataimba.
Elég mélyen nézek.
Azt nem tudom, hogy a szememet le-e hunytam-e e, merthogy így is sötét van, meg úgy is.
Aztán szerintem nem sokkal később megkérdezem, hogy, hol is vagyunk?
A válasz kicsit megrendít:
Őrmezőnél.
Na mondok, akkor ismét jót beszélgettünk.
Nem sokkal később meg is érkezünk a bankba.
Felhívom az immáron nagykorúvá cseperedett lányocskáimat, hogy merre járnak.
Meg is tudom, hogy már a körtéren vannak.
Negyed óra múlva be is futnak.
Közben intézzük dolgainkat az ÓTÉ Picsával.
A hölgy meglepetés szerűen szolgálat kész, és még írástudónak is látszik. Az is teljesen megrázó, hogy minden nehézség leküzdésében is azonnal partner, és nem is kell vele megküzdeni 1-1 dolog megkerülésében. Rendkívüli rugalmassága még arra is kiterjed, hogy bár csak fegyveres kísérettel, de használhatom a klotyót is. Különösebb kifogásom nekem se volt, amikor kiderült, hogy a fegyveres kíséret egy 29 éves budakalászi női hölgy.
El is gondolkoztam, hogy ÉÉN is megmutatom Neki a fegyveremet.
Aztán eljött az ideje a közjegyző bácsinak.
Át rendeződtünk az Ő irodájába.
Meglepetés szerűen Ő is írás tudónak bizonyult. Sőt még emberségesnek is.
Elsőre elkérte az iratainkat, hogy legyen rá idő, amíg felolvassa a szerződést, addig a központi nyilvántartóban utána nézzenek a kilétünknek.
Mikor Ági szemét igazolvány a a kezébe kerül, rögtön meg is jegyzi:
- Asszonyom, azt tudja, hogy augusztusban lejár az érvényessége?
- Igen tudom, és meg is fogom hosszabbítani.
Ezzel át is küldi az iratokat a szomszéd szobába, hogy a központi nyilvántartásba ellenőrizzék a valódiságukat.
Aztán elkezdődik az esti mesike.
Szerencsére nem betű szerint olvassa föl a 21 oldalas szerződést, hanem kicsit kurtítva, saját szavaival mondja el.
Mintegy 5 perc múlva csöngölődzik a telója.
A fülébe súgják, hogy:
- Szerződés letiltva, mert a Horváth Úr személyes azonossága tegnap érvényét vesztette.
Hogy kapjátok be a maradék vacsorámat!
...
Mi a teendő?
Emberünk hozzá állását dícséri, hogy elmondja, hogy kb két hete volt egy hasonló esete, amikor is az alany kiment Érdre az ocsmányhivatalba elintézni a dolgot, mert ott nem kell időpontot kérni.
Kata rögtön fel is szakad a telóján a netre, és kideríti, hogy 13 órától van rendelés.
Esetünkben épp 10 óra van.
A közjegyezgető bácsi előadja védelmére, hogy Ő 15 óráig megtalálható itt az irodában.
OK.
Azért befejezi a felolvasást, mert hogy van időnk bőviben.
Fél 11-kor ott hagyom a tanyájukat, ..sszák meg az anyájukat.
Először haza megyünk Ó-budára, egy pár doboz csempéért.
Életemben először lépek az új lakásba.
Rögtön tisztázzuk a rendszabályokat.
Elsőre enyém a klotyó, aztán leülhetek a kanapéra és kussolhatok, hogy ne legyek nagyon útban.
Pakolás után kivisszük a csajokat Kovácsiba, a doki nénihez.
mert természetesen Anna már megint breteg.
Ott elválunk, és megbeszéljük, hogy talcsizunk a bankban, fél 3-kor.
Indulunk érdre.
Könnyen megtaláljuk az ocsmányirodát.
Belépünk.
Ági megnyomja a gombot sorszámért.
Megkapjuk a 676-os sorszámot.
Megkérdezem, hogy mit ír a sajtó, hogy hányan vannak előttünk?
Ebben a pillanatban megkondul a sorszámos harang, és Ági már mondja is, hogy sehányan.
Oda megyünk az egyes ablakhoz, és leülök.
Beadjuk a régi izgatolványt, és előadom, hogy mi a gáz.
Asszonyság beküld a mellettem fél méterre terpeszkedő kóbliba, és lefotóz.
Aztán elkezdi kitölteni a papírokat.
Közben kinyújt az Áginak egy 1.500 Ft-os csekket, hogy itt a pénztárban fizesse be.
Ági balra el.
Néhány keresettlen szó váltása után Ági meg is érkezik a befizetett csekkel, mert hogy a pénztár előtt sem volt senki.
Eddigre a Tés asszony már el is készült az összes papírral, és azt mondta, hogy átküldi a 14-es ablakhoz a sorszámunkat, és ott be is fejeződik a procedúra.
Ebben a pillanatban már kongott is a lélekharang, és mindenhol villogott a mi 676-os sorszámunk. Győztem átrohanni a másik terem végébe, a türelmetlen hölgyikéhez, akinek még volt pofája megkérdezni, hogy hol voltunk ennyi ideig.
Csak csöndben jegyeztem meg Neki, hogy mindössze 1 percről volt szó, és hogy vak, és nyomorék létemre még ez a tempó is megterhelő volt számomra.
Később Ági elmondta, hogy a hölgyike annyira elszégyelte magát, hogy még bele is pirult.
Ő aztán másik 1 perc alatt ott helyben laminálta is az ideiglenes szemét igazolványomat.
Az egész procedúra alig 8 percet vett igénybe.
Döbbenet!
Aztán vissza a kocsihoz, és irány az OTP.
Útközben felhívom a gyerekeket, akarom mondani az ügymeneti tanúkat, hogy merre is járnak?
megbeszéljük, hogy Ők most vannak a Kalefon, (a nem tős-gyökeresek kedvért jegyzem csak meg, hogy ez a Moszkva tér leánykori neve, még a Szél Kálmán tér elnevezés korából.), úgyhogy pontosan időben fogunk talcsizni a bankban.
Meg is érkezünk.
Felmegyünk a közületileg jegyezgető bácsihoz, aki nagyon megörül nekünk.
5 perc múlva ki is rúgja az aktuális ügyfeleit, és fogad minket.
Megbeszéljük, hogy milyen jó tanácsot adott, és hogy hogy örülünk annak, hogy idejében vissza értünk, és mégis tudunk szerződést kötni.
Erre Ő is elmondja, hogy még Ő mennyire örül, hiszen a tét nem volt kissebb, mint 56.000 Ft.
Ugyan is ha nem érünk vissza, akkor más tudósnál írtunk volna alá, és akkor az kapta volna meg a díjat, pedig Ő feccölt bele több mint 1 órai munkát.
Értitek?
Nem?
Szóval 56.000 Ft-os órabérért dolgozik!
Na meséljetek!
Nektek mennyi az órabéretek?
Na mindegy!
Túl tettem magam rajta.
Lényeg, a lényeg, hogy végre aláírtunk 10 évet.
Boldogan távoztunk a tett színhelyéről.
Amíg Ágnes Asszony elment a kocsiért, addig ÉÉN a skacokkal múlattam az időt.
Mondjuk vagy úgy 1 perc múlva begördült a Fiat Punto típusú limuzin, és egy üvöltő dervisnő kandikált ki belőle. Kezében egy mikulás csomag.
Azonnal örjöngve elkezdte hívni a "Fizetési felszólítás" alján szereplő telószámot, mondván, hogy addig innen el sem megyünk, amíg az a két kis, férfiakból kiáramló fél élet vissza nem jön, és el nem ismeri, hogy a nyominger parkolóm érvényes!
Persze nem veszik föl, a vonal túlsó végét.
Közben a kiccsajok olvasgatják a papírost, mert hogy Ők illenet még sohasem is láttak.
Hamar észre is veszik a sorok között megbúvó humor forrást, miszerint aszondja, hogy:
- Fizetési kötelezettssége:
15 napon belül 0 Ft, 15 napon túl 0 Ft.
Ettől persze a már-már önpusztítás határán járó Főhősünk egyáltalán nem lesz nyugodtabb.
VÉGRE!!!
Felveszik!
Elsőnek elküldi Őket melegebb éghajlatra nyaralni, természetesen csak emberi jóindulatának megnyilvánulásaként.
Aztán kérdez, majd megkapja a várva várt választ is, amiből megtudja az indokot is.
Nem csigázom tovább a kedves olvasó idegeit.
A válasz imígyen hangzott:
- Ez nem büntetés, hanem csak egy figyelem felhívás, hogy holnaptól nem a Centrum Parkoló Kft fogja beszedni a lóvét, hanem a Józsivárosi plébánia!
A '11. kerületben!
Derekas. Nem?
Ezt mi nem hallottuk, csak Ági spontán megnyilvánulását. Ő csak annyit mondott, hogy:
- Elmentek Tia jó édes ősi foglalkozásu első szintű felmenő ági női rokonotokba!
Majd szerényen kidobta a telóját a bezárt kocsi ablakon.
Ezt már csak mintegy másfél órai autózás követte, és végre újra itt a Lápon kitört a végtelennek tűnő röhögés.

De most beszéljünk másról is.
Aszondja a rádió, ami persze nem jelenti azt, hogy rám is jó, hogy holnap lesz a Föld világnapja, és este kapcsoljuk ki a villanyt egy órára, az energia spórolás jegyében.
Közben becsöngetett, Terike, a postáskisasszony, aki legkevesebb 159 éves, és még nálam is többet vedel.
Meghozta a napi sajtót, amik persze a hőn imádott reklámújságokat jelentik, és egy tájékoztató levelet az Eontól is.
Gyors scannelés, és már olvasom is, hogy ááprilis '7.-én déli 12, és 16 óra között, karbantartási munkálatok miatt áram kimaradás lesz.
Mondok: OK!
Akkor ÉÉN abban az időintervallumban fogom megtartani a Föld Világnapját, az elkövetkezendő 3 évre előre is!

Ezek után már jókedvvel befejezték a víz, és villany szerelést, tehát felkerültek a szerelvények, és le lett burkolva a kazánházban elrejtett fürdőszoba is.
És akkor, mint derült égből a tökönrúgás, jött a levél,hogy érezzem magam megtisztelve, hogy megyei építésügyi ellenőrzést kapok.
Hogy a ragya verje ki őket!
Belegondoltam, hogy másodrendű magyar állampolgár helyettesként, ÉÉN persze számla, ÁFA, és minden egyéb sokba kerülő flanc mentesen építtettem.
Most meg mindent igazolni kell.
10 nap teljes beszarás!
Loptunk, csaltunk, hazudtunk, éjjt nappallá téve az építész bácsival.
Olyan papírokat szereztem be, amiknek még csak a létezéséről sem tudtam, olyan munka naplókat írt az építész bácsi, hogy a 43-as ÁÉV is meg irígyelte volna, és katonai össze esküvéshez hasonló precizitással dolgoztuk ki, hogy ki, mikor, mit fog mondani.
Eljött a nagy nap.
A szobába még az utolsókat simítgatjuk az építésszel, amikor ettyer, tyak, tyőőőngetnek.
Kimegyek.
Köszönés helyett, csak azt hallom:
- Luc Gizike vagyok, az Állami építésügyi hatóságtól.
Nosza!
Mondom, akkor legalább ÉÉN fogok köszönni.
- Kezit csókolom. Horváth Zoltán vagyok. Tessenek beljebb fáradni.
A rohadtak még be is jöttek.
Neki láttak a kötelező procedúrának.
Megmérték az új épület hosszát, szélességét, és a belvilágát.
A továbbiakban semmi más nem érdekelte Őket, csak a papír munka.
Megkapták a kívánt paksamétát.
A többit az építész bácsi intézte, és persze lukat beszélt a hasukba.
Jegyzőkönyv, majd pontosan29 perccel az érkezés után, már húztak is, mint a vadlibák.
Köszönni már megint elfelejtettek.
Azt, hogy bunkók voltak, hamar megbocsátottam Nekik, mert semmi kifogást nem emeltek, és még meg se büntettek. Pedig lett volna miről faggatózniuk.
Istenem, hát meg esett az a szőrös szívük, szegény, szerencsétlen vak-nyomorékon.
Na mindegy. Hál' Istennek, vannak még jóindulatú hülyék.
Állítólag, csak minden '50. építést ellenőrzik.
Naná, hogy ÉÉN vagyok az a másodrendű állampolgár, aki csökött, nyominger, kuksi, és persze ilyenkor az '50. a sorban.
Bezzeg, a hátsó szomszédom!
Az persze kapott építési engedélyt egy nyitott, hangsúlyozom, nyitott, teraszra, és épített egy 40 négyzetméteres komplett melléképületet, teljes összközművel, szigetelt falakkal, és nyílászárókkal.
Na Őt soha senki nem ellenőrizte.
Engem meg aki majdnem a tervek szerint haladok,és csak picit csalok a pénztárcám javára, engem meg megfingatnak!
De tegyük túl magunkat a múlton, és előre a Lenini úton!
Következett a kiköltözés.
Első körben két úrfi korombéli cimborám érkezett.
A történet elé kívánkozik egy kis magyarázat.
Mikor a tavaszi kazánházba költözésem előtt az új, műanyag nyílászárókat fel kellett kilincsezni, akkor derült ki, hogy nem találjuk a kívülről is nyitható ajtóhoz tartozó átmenő kilincset.
Erre Lali, a helyi születésű kőművész, előadja a maga igazi somogyi nyelvjárásával, hogy az átmenő kilincs arról ismerszik meg, hogy két részből áll.
Aszondja:
- Tudod, van ez a része, amelyikből ki áll ez a szögletes vasdarab.
Ez a bakos.
Aztán van ez, a másik része, amiben van egy luk, amibe bele halad a bakosból kiálló vasdarab.
Na ez meg a nyöste.
Hát ÉÉN itt majdnem beszartam a röhögéstől, de nem akartam megsérteni a helybélit.
Aztán, amikor elmentek, kiültem a terasz lépcsőre, és sírtam, és vinnnyogtam, nagy örömömben.
Eddigi 53 évem alatt most először hallottam a nyöste kifejezést.
Hihetetlenül megtetszett, és oda is figyeltem rá, hogy a még aznap este érkező cimboráimnak is elmeséljem az új szót.
Ők is budaiak lévén, Ők sem ismerték, az örömforrásomat jelentő szót.
Így aztán, némi törköly, és a szó által okozott viháncolással kezdődött a komolynak éppen nem mondható munka.
Grisa, az egyik cimbi egész szombaton ismételgette, hogy:
- Ez a bakos, ez meg a nyöste.
- Ez a bakos, ez meg a nyöste.
- Ez a bakos, ez meg a nyöste.
mindezt csak azért, hogy hétfőn el tudja mesélni a kollégáinak.
Vasárnap is folytatta a mondókát, de az egyik alkalommal azt találta mondani, hogy:
- Bakosnyöste.
Mire Vizes, a másik cimbi azonnal vissza kérdezett:
- Az a falu meg hol a picsában van?
És innen elszabadult a pokol.
Ebből a kis szócsatából született a következő egyperces:


Bakosnyöste!


A település Széles e hazában található, pont ott, ahol most nyílt ki éppen a térkép.
Vagy annak aki GPS-t használ, pont ott, ahol a készülék Fekete Pákó hangján azt mondja, hogy aszondja:
-Bakosnyoste! Megjottél Kocsog!
Ha Magyalország baktérképén akarnánk bejelölni, akkor először B.A.K. megyét kell megkeresnünk.
Vízrajzát tekintve igen egyszerű, mert van neki egy darab patakja, ami mostantól a meglepő Vizi-patak nevet viseli, a rajta található Vizi- vizimalom után.
Itt pancsiznak a vizityúkok, akik mellesleg pont6-an vannak, ezért ők a hattyúkok, és akiket Vizi úr lóóóször keféjével kefélget naponta.
Ez a kis csörgedelem táplálja a nagy Vizi paradicsomot, ami nem vizinarancs, hanem egy horgász, és csónakázó tóból álló, és a partján meghúzódó Wig-Wam sorból álló idüllő telep.
A tavon 1 egész darab sziget ttalálható, ami talán nem meglepő módon a Tüskevár nevet kapta, községünk díszpinty-polgára, Matula Bácsi emlékére.
Ja, hogy a vénember még él, az nem számít.
Állítólag már 342 éves, és talán soha nem fog megpusztulni.
Ugyan Yoda mester még nem nevezte meg egyetlen örököse, és jogutódjaként, de ami késik, az majd meg jön.
Az öreg mester elmondta, hogy az idő neki dolgozik.
Azt nem mondta el, hogy persze éhbérért.
Azt a bölcsességét meg már régóta ismerjjük, miszerint:Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Ezekből következik, hogy az idő nem harap. De akkor mi a fasznak van neki vasfoga?
A tó egyik oldalán húzódó hegy-csúcs a Bak-hát nevet kapta.
A hegy déli lejtőin termelik a híres bakszőlőt, ami arról kapta a bak nevet, hogy minden szőlőszemnek van egy kis nyúlványa, azaz pöcse.
ÉÉN még sose kóstoltam, de állítólag ez a leg ízletesebb része.
Ebből készül az a bizonyos zúzottkő.
Az északi oldalon terem a nagyon ritka Szagos Bakkony.
Ennek a gyomnövénynek a terméséből, a csüllengből készítik azt a fűszert, amivel fűszerezik a Bakkonyi sertés flekken.
A tó másik oldalán terül el a híres tőzegláp.
Itt bújkál, és éjszakánként lidérc fények villódzásával ijesztgeti a tó parton andalgó szerelmes párokat, Hany Istók, a rettegett Lápi Rééém!
Állítólag az Öreg Matula az egyetlen ember, akit kedvel.
De Őt is csak akkor engedi közel magához, ha a vén ember visz magával egy kis házi 52 fokos törkölyt.
Vissza térve a falura, a főteret, át keresztelték Griskovniák térre, de a köznép továbbra is csak Templom térnek becézi, mert az alpolgármester úr neve a kimondhatatlan kategóriába tartozik.
Tulajdonképpen azért is lett csak alpolgi, mert ilyen érvénytelen névvel nem kerülhet felelős beosztásba.
Polgármesterük, a kiejthető nevű dr. Bakos Olivér,felesége, Bakosné, Nyöste Gizella.
A nagyasszony foglalkozását tekintve, ősi.
De nem csak az őslakosokkal műveli, hanem vállal bérmunkát is, fizetéskiegészítésként.
A falu ipara, a kilincs készítő üzem, ami a TSZ melléküzemága.
A TSZ az állat tenyésztésre szakosodott, első sorban baknyulakat, és bakkecskéket tenyésztenek.
A két állatfajta nyöstéjit csak szaporításra használják.
Így róluk is elmondható, hogy legalább annyit döngetnek, mint a polgármester asszony.
Sajnos a növénytermesztés lehetetlen, mert a környéken túl sok a bakondok, és minden növény gyökerét megrágcsálják.
A TSZ-nek van még egy saját kisbusza is, de arról a brazil bevándorlók lelopták a kerekeket, ezért most jól fel van bakolva.
Fizető eszközük a Baksis.
A bentlakók, akik ttermészetesen az őslakók, kedvenc lábbelie a bakkkancs.
Itt, ugyanis, az élőlények nem egyszerűen csak járnak, mennek, futnak, haladnak, ügetnek, poroszkálnak, száguldoznak, andalognak, vagy valami ilyesmi, hanem egyenesen baktatnak.
Ezeket a csoda darabokat a szomszéd faluból szerzik be, bartel üzlet keretén belül.
A szomszéd község, név szerint, Saskrütlogszidgrasfafaksonlömpesi,gyártja ugyanis a legjobb minőségű topánkákat.
Itt találták föl a híres síbakkkancsot, és itt rendezik meg évente a Lömpesi sílesikló VB-t.
Kedvenc zenekaruk, a Benkő Dániel segedelmével újjá született Bakfark konzort.
Állítólag itt született maga Bakfark Bálint is.
A településnek van saját polgárőrsége is, a Baka-körte egylet.
Sport egyesületük, a Bakosnyöste SC.
A foci meccs úgy néz ki, hogy a pályán a térdig érő fűben, a fiúk szintén térdig érő Dinamó Kijev típusú glott gatyókában kergetik a ronygylabdát, a másik szomszédos falu, Magyalkarám,csapatával.
Közben a pálya szélén áll mind a 4 néző, és egyik kezükben a lóbányai, a zsebükben a szotyi, és néha rázendítenek a csapat himnuszára, miszerint:
Baaa-kooos-nyőőős-teee!
Ha pedig benyelnek egy dugót, akkor egységesen a Bakker felkiáltással káromkodnak.
Viszont, ha csak valami szabálytalanság történik, akkor csak az enyhébb bakfitty, vagy egész enyhe esetben a fittyfiritty szócskát használják.
Az SC másik sportága, a sakk.
Természetesen csak bak-ugrásban lehet lépni.
De a legfontosabb sportág, a baklövés.
Ezt a falu apraja-nagyja űzi, ha köll, ha nem.
A faluban működik egy pékség is, ahol osztrák recept alapján készítik a kíváló császár zsömléket. Ezért is viseli a sütőde, a németes hangzású Bakkerei nevet.
A helyi nevezetesség, a kocsma.
itt a bak-háton megtermelt zúzottkő típusú zavaros bor mellett a bak-sört fogyasztja a törzsközönség,és mellé bakaszivart szívnak.
Aki megéhezik, az rendelhet a híres Bakkonyi sertés flekkenből is.

...
Velük kitelepítettük a technikát.
Lavór tv, net, házi mozi, szóval minden, ami 2 20-ról működik, és akár rázhat is.
Aztán megérkezett a vízvezeték szerető bácsi, akivel először kijavíttattam a kerti csapot, amit még az ősszel elbabrált, majd felszerelte a villanybojlert.
Naná, hogy amikor rányitotta a főcsapot, az egész át ment szökő kútba, mert elfelejtette rákötni a betáp sarokszelepet.
És persze, hogy elázott a tévém, és a lavóros beltéri egységem is.
A tv készüléket ki kellett dobni, ami azért nem volt egy katasztrófa, hiszen már 25 is elmúlt.
A beltérit meg zokszó nélkül kicserélte a T-home, mondván, hogy nagyon elavult.
Ezt csak azért nem értettem, mert alig két éve szerelték föl.
Na mindegy.
Második körben megérkezett a másik két cimbi.
A profi költöztető, meg a samesz.
Ők kipakolták a maradékot, és összecsomagolták az egész háztartást. Közben Józsi, a profi költöztető, folyamatosan főzött. De nem is akármilyen kajákat!
Úgyhogy nem csak a munka haladt előre, hanem a pocakom is.
Irány a kazánház!
Ki fogom bírni.
Pár nap múlva meg érkezik a kőművész brigád mind két tagja is.
Olyan hirtelenséggel rombolják le a régi ház belsejét, hogy csak győzöm fizetni a Buxi köreit a sitt telepre.
Közben Gyuszi, a szomszédom felszereli a szúnyoghálók egy részét. a többit majd a redőnyök után lehet csak.
A Laliék már le is terítették az első aljzat réteget, és rá a szigetelést.
Mert hogy persze a '60-as években, amikor a kégli épült, még nem volt divat alászigetelni az egész házat, csak a sávalapot.
Délben Ferike, az azóta 62 éves segéd, leült ebédelni.
Naívan megkérdeztem, hogy mi finomat csomagolt neki az asszony?
- Háá nem csomagolt az semmit.
Tegnap voltam a hentes haveromnál, és hoztam Tőle egy-két kiló töpörtyűt.
Tudod:
Egerentyűűű,
kedvenc eledele a töpörtyűűű!
És már szaladt, hogy megkínáljon egy falattal.
Gyerekek!
Ez valami csuda!
Ropogós, ugyan akkor habos, ízletes, nem csöpög a zsírtól, egyszóval hibátlan!
Azt mondta, hogy holnap hoz nekem is, persze, csak ha van annyi, hogy a saját adagja mellett jut még egy kis alamizsna.
Hozott is.
Ma végre eljött az ideje,hogy felszereljék az új, 32 amperes villanyórát.
Ennek a története régebben kezdődött.
Kb 2 hete Nemes Zolival beadtuk a papírt.
1-2 nappal később Zoli, és a samesz, kivésték az új doboz helyét, és előkészítették az új dobozt.
Majd 1 hét múlva megjött egy másik 2 fős brigád, és felrakták az új, legalább 4 méteres kábelt, az oszlop, és a ház közé.
Majd ma, megérkezett egy újabb 2 főböl álló csapat, hozták az új órát, berakták a dobozba, bekötötték az új kábelt, és leszerelték a régi gúmann táblát.
Itt álltunk villany nélkül, pedig ott volt a biztosíték belső végén, de Ők nem köthetik rá a ház belső hálózatát.
Remek!
Hívtam a Zolit, aki megint a samesszel megerősítve meg is érkezett néhány óra múlva, és mintegy 4 perc alatt befejezte a több mint 2 hétig tartott melót, amit összesen 8 ember csinált meg, ahelyett a kettő helyet, és ahelyett a 2 óra helyett.
De hát ezek nagyon fontos dolgok, hogy az egyik nem mászhat oszlopra, a másik nem hozhat magával mérőórát, és a harmadik meg nem kötheti rá a lakást.
Pisilni vajon mindegyik elmehet egyedül?
Ki érti ezt?
ÉÉN nem.
Aztán Zoli megmutatja, hogy hogyan kell a biztit újra felkapcsolni, baleset után.
És büszkén meséli, hogy ezt az órát nem fogom tudni leolvasni!
Nagyszerű!
De hát ÉÉN a régit sem tudtam leolvasni.
Kicsi bocsánatot kér, majd előadja, hogy azért, mert ezen nincs hagyományos számláló, csak műholdon keresztül kapcsolódik közvetlenül az E-on szerveréhez.
Ha kijönnek ellenőrizni, akkor hoznak hozzá spec szkennert.
Végre!
Most már ezt sem fogom tudni ellenőrizni!
Megint másodrendű állampolgár lettem.
A hét végén tiszteletét tette a csacsika család.
Egyfelöl örömködtek a látottaknak, más felöl megkaptam az építő kritikát, harmad részről meg ÉÉN is körbe tapiztam az egész házat.
Eddig minden jól halad, csak a pénz fogy nagyon.
Ettől eltekintve, csak egy változtatást eszközöltem, hogy az egyetlen megmaradónak nyilvánított ajtót is kiüttettem, mert kurva ronda lett volna, a szép új közegben.
Pillanatnyilag kevesebb fal van, mint hiányosság.
Vasárnap délután a rokonság is bekukkant, egy kis szájtátásra.
Aztán, a család haza húz.
Ma, hétfőn, már a legtöbb nyílászáró a helyére került.
A belsőajtók is meg lettek rendelve, és a héten talán azok is a helyükre kerülnek.
A falak is elkezdtek szaporodni.
Ettől aztán kiderült, hogy a plafon nem hogy csak ronda, és repedezett, hanem igen ferde is.
Egy szobán belül több mint 10 cm a ferdesége, ami úgy tűnt föl, hogy az egyik falra 2 sor téglával többet kellett rakni, mint a szemben lévő falra.
Tehát nem várt kiadás, a teljes lakásban új, gipszkarton álmenyezet.
Hát ez sem éppen költség csökkentő tényező.
Úgyhogy pár nap alatt felgyorsultak a történések.
Lali Manóval megráztuk a tabulát, és hamar kiderült, hogy az anyagiakban erősen le vagyunk maradva a szükségeshez képest.
Kis töprengés, és Ágival eldöntöttük, hogy nem lehet megállni.
Előre, fel, a pöce tetőre!
Átrágtam az összes hátralévő munkán, hogy hol, és mit lehet lefaragni.
Az nem volt kétséges, hogy ennek újabb kölcsön lesz a vége, de mégis mennyi?
Sok-sok megalkuvás után eldőlt az összeg.
Az eddigi 4 milla mellé, még 1 milla.
Az újabb kölcsön intézése már abszolút világszínvonaluan ment.
Az egész mintegy másfél hét alatt lezajlott.
Emlékezett ránk az O T Picsa is, és a közjegyezgető bácsi is.
Először csak délután 2-re kaptunk időpontot.
Aztán egy nappal az aláírás előtt kapta Ági a telót, hogy mehetünk 9.30-ra is, mert valaki visszamondta.
Rohantunk.
Oda is értünk reggel 8-ra.
Olyan szinten megörültek nekünk, mint majom a farkának.
Kiderült ugyan is, hogy a reggeli első ügyfélnél problémák merültek fel, és elmentek ügyet intézni.
Konkrétan azonnal sorra kerültünk.
Az ügyleti tanúk, azaz a csajok is megérkeztek.
Jelen esetben Anna, és Borika.
Azért nem a Kata, mert Ő már a Balcsin héderelt.
Igaz, hogy neki már beindult a nyári munkája is.
A közjegyezgető bácsi respektálta, hogy mi már rendkívül profik vagyunk ebben a kölcsön műfajban, és eltekintett a szerződés kétharmadának felolvasásától.
Így az egész történet a múltkori fél nap helyett lezajlott másfél óra alatt.
Az utolsó pillanatban azonban a számítás technika feldobta, hogy miért is nem vagyunk prémium felhasználók?
Mármint a folyószámla kezelésben.
Hát mert eddig senki nem mondta, hogy ilyen is van.
Nyomás le a földszintre.
O T Picsa rendezett nekünk egy soronkívüli ügyintézőt, aki, lássatok csodát, szintén írástudó volt.
Hihetetlen!
Az O T P '11. kerületi fiókjában dolgozik legalább 150 embrió, és mi már a '3.- írástudóba futunk bele.
A többieknek a nagy számok törvénye alapján igen sötétnek kell lennie.
Aszongya újdonsült barátosnénk, hogy a műsoridő kb 2 óra.
Látván elfehéredő arcomat, rögtön siet megnyugtatni, hogy Ő majd belehúz, és akkor csak a gép jóindulatán múlik, hogy mennyi idő alatt vezet át minket az új rendszerbe.
Ezt szó szerint is vette.
Iszonyat gyorsbeszédre váltott, amikor elmondta az előnyöket, amik mellesleg nem is kis megtakarítást jelentettek, a keze alatt csak úgy füstölt a tasztatúra, ezzel egyidőben erős égett műanyag szag terjengett.
A szerver is kegyes volt hozzánk, és talán a hallottak, és a látottak miatt biztosított számunkra soron kívüli gépidőt is.
A csajszi nagyon tudta a dolgát, mert semmilyen trükkel nem lehetett zavarba hozni.
És közben még mosolyogva le is reagálta szatírikus humoromat, amivel nem is akartam véka alá rejteni szkepticizmusomat, miszerint az a két óra nálam legalább 4 lesz.
Az egyetlen kis fennakadást az a kis mellék jelenet jelentette, amikor Anna visszaérkezett a sarki közértből a jéghideg tonikkal, és Ági mielőt kipróbálta volna nyitni, kicsit felrázta.
Emiatt persze az akadálytalanul a levegőbe repülő löttyel azonnal alaposan tonizálta a környezetét.
Ez már Mindenkiből felszabadult röhögést váltott ki.
A Hölgyike még a kacarászás közben sem állt meg egy pillanatra sem, és még takarító személyzetet is intézett.
Amikor már az aláírásokhoz érkeztünk,
akkor rajtunk volt a sor.
A toll hangosan sercegett a papíron.
Anna a kezem alatt csak úgy kapkodta a papírokat, hogy a kezemet fel sem kellett emelni, az aláírás helye mindig a tollamnál volt.
A nagy mű elkészültével az egész paksamétát alá kellett írnia a fiók igazgatónak is.
A csajszi, ígéretéhez hűen futva, mondom futva tette meg a távot, az iroda, és a pult között.
És ekkor vettük csak észre, hogy bekerültünk a Guiness Book-ba, ugyanis a két órai munkát sikerült abszolválni mindösszesen 40 perc alatt.
Tűz a Balcsi!
Ebédre már otthon is voltunk.
Innen aztán tényleg felpörögtek a dolgok.
Megjelent a redőnyös, megalkudtunk, dolgozott, fizettem.
Megjelent a gázos, Vele már régebben megalkudtam, dolgozott.
Megjelent a víz, és villanyszerető bácsi, dolgozott.
Megjelent a szóbanfestő spájzoló, megalkudtunk.
Megjelent a kályhás bácsi is, két nap alatt fel is építette a fantom kályhát, ami azért szobadísznek még jólesz, levonult, kifizettem.
És végül jött az asztalos bácsi is, akivel egyenlőre csak a parketta lerakására alkudtunk meg.
Aztán Ági is előállt a farbával, miszerint Ő már kivette a szabiját, és Ő már itt nyaralni AKAR!
Ettől persze semmi nem ment gyorsabban, mondjuk lassabban sem, de Ő legalább iszonyúan felhúzta magát, és leordította azt a 4 mm-es hajat a fejemről.
Aztán hétfőn illusztrációs vendégeim érkeztek.
Megérkezett Lencsi, KendUram, és a hópihék.
Igen jól éreztük magunkat.
Tegnap hétfő volt.
Szerény hajlékomat megtisztelték Horváték, mert hogy növelni kellett a népsűrűséget.
Még vasárnap megbeszéljük telón, hogy már hajnali 6-kor elindulnak, hogy minél több idejük legyen nyaralgatni.
Nekem könnyű dolgom volt, mert Ági csak reggel indult haza a forgalom, és az időjárás miatt.
Reggel 5-kor kelés, és Ágnes asszony könnyek közti elbúcsúztatása, hiszen csak szerdán jön legközelebb.
Aztán jöhet a szokásos reggeli rutin, majd fogadásra készen várom Lencsit, Kend Uramat, és a Hópihéket.
8 óra 40-kor meg is csörren a teló.
Ők azok.
- Szia! Itt vagyunk! - Csicsergi Lencsi.
Mondom:
-Az jó. De hol is?
- Maglódon.
- Na az nem jó.
Bevallja, hogy 3 gyerekkel, nem is olyan egyszerű elindulni.
(Hi-hi-hi!)
majd hozzá teszi kedvesen, hogy lehet még kicsit vissza feküdni.
Az előzményekről röviden.
Kata már szombaton leköltözött, mert vasárnaptól már dolgozik.
Ugyan nem itthon lakik, mert csak egy félkész konyhát tudtam Neki felajánlani hálószobaként, de volt aki befogadja erre a pár hétre.
Haza csak enni, fürödni jár, és persze hogy elaggott Idösapucikáját szellemileg leápolhassa.
Első munka napján Ági meglátogatja a munka helyén, és megrendel egy kis friss süti-mütit hétfő délelőtt fél 10-re, hogy a Hópihéknek legyen rágcsa.
Vissza a jelenbe, Kata fél 10-kor telózik a boltból, hogy elfelejtették a rendelést, és még ki sem vették a sütit a fagyasztóból.
Na de semmi baj, mert Lencsiék elfelejtettek elindulni.
Később Kata megjelenik egy cigarettáskartonnyi pogival.
Tesz-vesz, majd kiúszik a láp szélére, a kisboltba melcsizni.
És lőn!
ÉÉN visszafekszem.
Picit talán be is alszom.
Álmomban Kend Uram hangját hallom.
Na buszd meg!
Már nem csak álmomban hallom!
Megjöttek!
Navégre!
Puszi, puszi, és örömködés.
Rövid idő alatt megállapítom, hogy ÉÉN is ilyen oldalbordát akarok!
Mármint olyat, mint Kend Uram.
Pillanat alatt hibátlanul gardírozza a Hópihéket, lencsit, és az elkövetkezendő pár órára még engem is.
A hangulat ráhág az tetőfokára.
A gyerekek nyíltak, kedvesek, közlékenyek, csicseregnek, birtokba veszik a kert maradványait, amit még építkezés címén nem tett tönkre a kőművész bácsi.
Kend Uram másodpercek alatt berendezi a területet vendégfogadásra alkalmasnak.
Beszélgetés indítónak újra meghallgatjuk Emmy kedves levelét, majd, hogy előbb említett nagysád szavajárását idézzem: "eszek-iszok, dínok-dánok."
Csabi egy idő után magához veszi a nagyokat, így osztva meg a társaságot, és elmennek vonatnézőbe.
Nekünk marad Szilvike, és Lencsi lap-topja.
Még mindig elfelejtettem mondani, hogy itt van Wifi.
Aztán kis idő elteltével megjönnek a túrázók.
Kis gitározás, és Attis már alszik is a fűben. Mármint hogy azon a pokrócon, amit hoztak magukkal.
ÉÉN mint jó házigazda, ugyanis nem tudtam adni nekik ilyesmit, mondván, hogy ugyan van, csak a kutya tudja, hogy melyik dobozban.
Megjegyzem, hogy poharakkal is csak azért állok jól, mert kértem kölcsön a szomszéd nénitől.
Aztán jött az a bizonyos borocska, amit már Emmy is annyira emlegetett. Mi meg emelgettük, és felemlegettük a krisztus előtti időket.
Jókat kuncogtunk közben.
Persze a borocskát is Ők hozták ajándékba.
Azzal a jó egynéhány tojással egyetemben, ami az otthoni kertgazdaság terméke.
Azt hiszem ilyen friss tojást utoljára vagy 20 éve ettem.
Ági majd a hétvégén feldolgozza.
Később szóba kerül a kávé.
Itt is a saját dugámba kell dőlnöm.
ÉÉN nem vagyok egy nagy kávés, ezért csak neszkávém van.
Lencsi rögtön leszarozza, Csabi meg kiszalad a kocsihoz, egy kávéfőzőért.
Előtte azonban szerényen megkérdezi, hogy kettőhúsz azért van, ugye?
Naná, hogy van.
Erre kendUram azt mondja, hogy mert hosszabbítót is hozott. Na, mondom most bizonyíthatok!
- A Tiéd hány méteres?
- Az enyém? 30!
- Há-há-hááá!
Az enyém meg 55!
Pedig csak 2 és fél méternyire volt szükség.
De legalább az enyém hosszabb!
Pár perccel később már az is kiderül, hogy házigazdának sem utolsó a Csabi.
Ugyanis egyszer csak azt hallom, hogy a kőművész bácsi halálra dícséri, majd hangosan megköszöni a finom kávét.
A Transporter méretéről meg csak annyit, hogy a hosszabbítóval együt előkerül néhány bringa is, és még mindig csak a felszínt érintették.
Végül Attis felébredt, és elkövetkezett az érzékeny búcsú pillanata.
Csabi villámgyorsan elmosogatott, mindent a helyére rakott.
Puszi, puszi, és pá-pá.
Azért kend Uram még kifaggat, hogy hol is van pontosan az a híres fagyizó, a Szalmonella.
Elmondom, és távoznak.
ÉÉN még órákig emésztem az eseményeket, majd ismét szunyálok egy órácskát, mert Csabi biztos annyira kifáradt, de Neki nincs ideje szunyókálni.
Ez a hiteles története az Imolai eseményeknek.
Aki nem hiszi, járjon utána.
Aki meg irígykedik, annak meg úgy kell!

Két héttel később Lali Manó levonult.
Közben azért elkészült az álplafon, a vizesblokk burkolása, a nagy terasz, lépcső, rampa, pirított hógolyó, lila nejlon palacsinta, és minden, ami arról nyílik.
Kiegyenlítettem a számlánkat, és mancsoltunk egyet a jól végzett munka örömére.
Azonnal ugrasztottam a piktort, hogy szerdán már jöhet is, a munka frontjára.
Gyorsan elkezdett mentegetőzni, hogy péntek előtt sajnos nem tud felvonulni, hiszen az Édesanyja temetése csak csütörtökön lesz.
Pufff.
Micsidííí???
A hír még ennél is lesújtóbb volt, hiszen az említett Néni Ági családjának régi barátja volt.
Péntekre szépen fel is vonult két samesszel, és nagy garral neki lendült a melcsinek.
Szombatra teljes lett a tömegnyomor, mert nem csak Anyuka érkezett meg, de az Anna barátosnőcije is, sőt vasárnap estére már a Bori is itt lábatlankodott.
Még nem merjük elhinni, hogy mindössze két hét, és be lehet költözni a saját kuckónkba.
A fiúk azt mondták, hogy a kacsapatára később is fel tudják emelni, még akkor is, ha már bentlakókká váltunk.
Egyenlőre a neuralgikus pontnak leginkább a költözés lebonyolítása látszik.
De majd ezt is megoldjuk.
Vak is azt mondtam!
Már a kocsi ki van bérelve, le van szervezve az a két cimbora is, akik az eddigi költözésünket segítették, és már beüzemeltem a régi hűtőt is, a mérhetetlen mennyiségű cefrének.
Már csak a munka nincs elvégezve, és a pénz nem áll készenlétben.
Elérkezett az utolsó hét is.
Ági baba szerda este teszi tiszteletét, és vasárnap estig marad.
Ez ott érdekes, hogy szombaton lesz a nagy költözés.
Múlt hétvégére parkettácsos bácsi, a maga 29 évével, lerakott két szobát.
Azt a két szobát komplettírozta a villanyszerető bácsi is.
Sőt, a kicsit gázos bácsi is fölakasztotta a gladiátorokat.
Mivel Ági unokahúga, a Bubi, az ablakokat is lemosta, az a két helység totál komplett.
Pedig sosem akart komp lenni.
Vasárnap az ifjú titánok, a 20-on 30 éves korosztály át is pakolta a meglévő bútorokat a két üres szobába, így a piktor Ottó, és a rabszolgák, akik szintén ikrek, meglephetik az utolsó szobát is.
Az összes többi helyiség már ki van festve, tehát már csak a villamos szerelvények felszerelése, a parkettázás, és az ablak pucolás van hátra.
Ja, és persze a vizesblokkba a fajanszok beszerelése is várat még magára, hogy végre egy jóízűt trottyolhassak, és le is tudjak utána tusolni.
Persze még a gladiátorok felszerelése is erre a 3 napra maradt.
Aztán a valódi fűtés, azaz a kazán beszerelése, és beindítása, még a jövő zenéje.
Talán majd szeptemberben.
Szombaton már csak a nagy őrület, vagyis a költözködés marad.
Hát valószínűleg attól tartok a legjobban.
Kedd van.
A munkák nagyrésze el is készült, és ki is fizettem néhány embert.
Alig fél milla csúszott ki, de csak azért ennyi, mert a Nemes Zoli még mindig nem kérte a tartozásomat, az eddigi munkájáért.
És az Ottó, na nem a Tóth Ottó, hanem a Gaál Ottó, a piktor szintén azt mondta, hogy majd ha mindennel kész.
Azóta gyűjtöm a lovettát.
Már kiraboltam a helyi O T P fiókot, mára tervezem a Tak Szövöt, és holnapra maradnak a helyi kereskedők, akiktől csak a napi bevételt fogom elnyerni ruletten.
Orosz ruletten.
Persze először Ő kezd, és a pisztoly fullra lesz töltve, tehát nekem már meg se kell próbálnom.
Muszály tutira mennem.
Elvtársak!
Nyugaton a helyzet fokozódik!
Mondta Virágh elvtárs, Pelikán elvtárs gátőrnek, a Tanúban.
Namár most.
Nem nyugaton, hanem itt közép-keleten, és nem a helyzet, hanem az adrenalin, de legalább fokozódik!
Kurvára fokozódik!
Mondom ÉÉN.

Alkalom a fokozódásra az is, hogy Anna lányom elindul a bikájával a strandra, majd mintegy 10 perc múlva megérkezik az ordítva bőgő Katával, és szerényen előadják, hogy Kata a szeletelővel levágta az egyik ujját.
Bravó!
Megvan a levágott ujjad?
És miért nem vagy még a marcali kórház ambuláns sebészetén?
Mert csak az ujjbegyemet sértettem fel kicsit.
Hát azért ez már jobb, de nem is kicsi az a sérülés.
Legalább 3 mm hiányzik az ujjbegyéből.
Szerencsére van nálam komplett rendelőintézet, így kisebb műtét után, (a levágott darab eltávolítása,) után már csak a kötözés van hátra.
Betadin, és már sikít is.
Majd egy spec vatta, ami átvan itatva anti biókával, és teljesen antiszkeptikus is, majd egy kis mull lap, végül, de nem utolsó sorban mull pólya, és lezárásként a 3M szuper ragája.
Gyerek már nem ordít, sőt tanácsokat ad.
Megúsztuk.
Mi.
De nem úgy ő, akire holnap még vár egy jókora Tetanusz szuri.
Azt is megkapta.
Most legalább ezen a vonalon béke van.
És eljő a nagy nap.
Ági már szerda este óta jelenlétével fokozza tovább a helyzetet.
Telón naponta kétszer egyeztetünk a szállításról.
Szombat reggel 9-kor a megbeszélt időben Kristóf jelentkezik, miszerint a kocsi elindult, de nem fért föl rá minden.
Hát ez meg mi?
- Mi az, hogy nem minden fért föl?
- Mi nem fért föl?-
ÁÁÁ csak pár elem, a lapra szedett bútorokból.
De mégis - mik?
- Csak egy nagyobb barna darabra emlékszem.
- Nagyszerű!
Képzeld! csak nagydarab barna bútoraink vannak!
És ha a konyha bútor nincs itt, akkor Csikágózni fogok!
Erre rám csapja a kagylót, hogy ne hisztizzek.
Ha ez csak vicc, akkor nagyon rossz.
Persze a sofőr teló számát nem tudjuk, csak a kocsi kísérőjét, aki a Kristóf ivó cimbije, és akkor még úgy tudtuk, hogy profi költöztető.
Az a kis tetű meg nem veszi föl.
Semmit nem tudunk a fuvarról, csak annyit, hogy időben elindultak.
Két és fél óra múlva, amikor megérkeznek, odajönnek lejattolni.
ÉÉN meg persze már a saját tetőfokomra hágva már ordítok, hogy:
- Ha nem hoztátok le a mosogatós munkalapot a konyhába, akkor elvágom a torkodat!
És még van pofája azt mondani, hogy akkor ölj meg most.
Szóbval tudta a kis szemét, hogy ezt elbaszta, de nagyon!
A sofőr meg elszólja magát, miszerint:
- Ugye megmondtam, hogy ne hagyjuk ott.
- Vagy legalább hívjuk fel őket.
Ezek után rájuk parancsoltam, hogy itt van még 4 ember, úgyhogy van 10 percük, hogy lepakoljanak, és vissza takarodjanak a maradékért.
Egy hang nélkül lepakolnak, és elhúznak.
Egy fél óra múlva hív a sofőr Úr, hogy:
- Ma már nem tudok vissza menni, mert a tachográf miatt pihenő idő kell.
- Oké. Éds hogyan tovább?
- Ma még felpakolunk, és holnap reggel 8-kor ott vagyunk. OK!
Első idegességemben azonnali sárga földig történő leittasodást rendelek el magamnak. Pár perc alatt már meg is alakultam, majd felmérjük az okozott károkat.
Szóval az egy-két elem a következő:
- a komplett konyha bútorból 3 db fiók, és 4 db elem van itt.
A konyhabútor egyébként 2 db 2 méter hosszú alul ajtós, fiókos munkalapos felület, fölül meg ugyan olyan hosszú 2 db egyenként 4 ajtós felső szekrény.
Nincs itt.
Aztán a komplett étkező garnitúra, egy dupla asztal, és 6 szék.
Valamint hiányzik a tálaló szekrény két része is.
Valamint két db létra, két kerti asztal, és még vagy 40 doboz, a konyha, a sufni, és a könyves polc tartalmával.
És még a kacatokat meg sem említettem, mint például a 6 elemes sarok ülőgarnitúrát.
Szóval még egy komplett kocsira való cuccos.
Este föl hív a Kristóf, hogy ÉÉN micsoda egy szemét alak vagyok, hogy kibasztam Vele, mert Ő kérte a kocsit, 400 km-re, és 1 napra.
Mire kérdezem:
- Az nem zavar, hogy a bútoraim fele nincs itt?
Az nem az Ő dolga.
De az igen, hogy nem fizettem ki a sofőrt!
Mondom Neki, hogy félmunkáért nem fogok fizetni soha!
Majd holnap reggel, ha itt a második fele is,
akkor majd fizetek.
De ha gondolja, tiltsa le a kocsit, és fizesse ki helyettem az egész évi raktár bérleti díját, amiért nincs időre kiürítve a depó.
Erre rám csapja a telót, azzal az utolsó mondattal, hogy micsoda egy rohadt alak vagyok.
ÉÉN, biztos, ami biztos, elkezdem szervezni, a holnapi fuvart, Nagykovácsiba, és vissza.
Aztán kicsit rendezkedünk a meglévő anyagból.
Ezt az egész herce-hurcát végig aszisztálta csacsika családom, és négy helybéli fiatal ember, akik segíteni jöttek lepakolni, és rendezkedni.
Várjuk a vasárnap reggelt, részemről némi kis Wodka anyácska kiséretében.

Szeretném ünnepélyesen bejelenteni, hogy az állatkerti kazánlakók erőteljes szaporodásnak indultak.
Az úgy kezdődött, hogy néhány pohárka törköly elfogyasztása után megjelentek a fehér egerek.
Előszőr csak egy, majd elkezdtek szaporodni.
A rohadtak ott szaladgáltak a poharam szélén, és azt cincogták, hogy:
- Megisszuk a piádat, mert az állatok itatása nem Tilos, csak az etetése!
Nem sokkal később egy motoregér hozta magával, a vakegeret.
Természetesen fehér motoron.
Amikor kimentem elébük, akkor vettem észre, hogy a bejárat előtt ül a lépcsőn, és teljesen magába feledkezve koldul, a templom egere.
Őket követte egy rózsaszínű nyitott Chevyben férj, és feleség, Mickey, és Minnie Maus.
A házaspár rögtön elfoglalta helyét, az Őket megillető egérpadon, elkergetve onnan a gombos drótegeret.
Ott mélyen egymás szemébe révedtek, majd rózsaszín szivecskék röpködtek ki belőlük, amik lassan felszálltak, és halk sóhaj kíséretében elhalványultak, és kipukkadtak.
Az ifjú párt, az öreg felügyelő, Grabovszky követte, valami féle alattomos patkány, vagy isten ne adja, netalán ,
...
még kimondani is szörnyűű,
...
szóval, izé,
...
Macskatámadástól tartva!
BRRR!Erre aztán meg is jelent Mircike,mielőtt még teljesen ellepték volna a betolakodók a kazánt, és elkezdte nyalogatni a bilibe lógó kezemet. Erre felriadtam, és leírtam álmaim netovábbját.
A kocsi meglepetés szerűen megjelenik a megbeszélt reggel 8 előtt fél órával.
És láss csodát, a kocsi valóban csordultig tele van.
Csak néhány apróság?
Ugye?
A lerakodás gyorsan, csendben megtörténik.
Pedig még segítség sincs.
Aztán szólnak, hogy végeztek.
Ok. Jöjjön, aminek jönnie kell!
Megkérdeztem, hogy mennyivel tartozom.
Azt mondja a Sofőr srác, hogy kimegy, és össze számolja a kilómétereket.
Aztán eltelik, vagy 15 perc, és boldogan jön, hogy 52.000 Ft.
Hurrá! Ez nagyon jutányos, még így is, hogy dupla kanyar volt.
Fizetek, mint a katona tiszt, és Ők elköszönnek, és rálépnek a távozás hímvesszejére.
Végre BÉKE!
Annak ellenére, hogy esik az eső, és a cuccos fele a teraszon áll, nejlonnal letakarva.
De legalább már itt van, és jöhet az asztalnok bácsi, összeszerelni a szétbarkácsolt bútoraimat.
Délután egyszercsak mesmeg csörög a teló.
Hát már megint a felháborodott kristófot hallom.
Rögtön a közepébe csap:
- Te rohadt liberalista!
Hogy képzeled, hogy nem fizeted ki a fuvart!
Micsoda szar ember vagy!
Szemét tetű!
Tolvaj!
És ehhez hasonló kifejezések röpködtek.
Nem értettem.
Aztán nagy nehezen kivettem a szavaiból, hogy az az 52.000 Ft csak a kocsi költsége volt, a sofőr munkadíja nem volt benne.
Nagyszerű! Szerintem Néma gyereknek az anyja picsáját!
Ha egyszer nem mondja, és boldogan elbúcsuzik, és elmegy, akkor ÉÉN talán az ujjamból szopjam ki, hogy kevés a lóvé?
Ezt a Kristóf nem fogadja el magyarázatként, és minősíthetetlen hangnemben, ordítva közli, hogy akkor majd Ő kifizeti!
Pompás!
Spóroltál nekem a pofátlanságoddal egy 20-ast.
Mert bár az első gondolatom az volt, hogy természetesen Ágival még aznap este küldöm a pénzt, de mindenki azt mondta, hogy ÉÉN vagyok a hülye, ha ilyen szemétségek után még szóba állok velük, nemhogy ha kifizetem.
Hát imígyen múlott el egy költözés, és egy barátság.
A tanulságot vonja le mindenki ki-ki maga.
Mindenesetre volt alapja, a félelmemnek, amit már két héttel korábban megéreztem.
Most itt állunk tökig eladósodva, de nem akar ránk dőlni a viskó, sőt innen már nyugodtan mehetünk a temetőbe.
Még van hátra egy csomó munka, de ezeket már a szorgos munkanapok szürkesége alatt fogjuk elvégezni.
...

Gondoltam ÉÉN!
Néhány szó utólag.
...
A bútoraim nagy részét össze lehetett rakni, de volt ami úgy szét lett barmolva, hogy komoly asztalos is sírva fakadt tőle.
Ki is kellett dobni.
A másikhoz nem voltak meg az összeszereléshez szükséges csavarok, alkatrészek.
A harmadik bútor csapolva készült, örökre vasalva.
Barátunk, az állítólagos profi költöztető, úgy szerelte lapokra gumikalapáccsal, hogy gyakorlatilag egyetlen eleme sem maradt épségben.
Ehhez képest csak igazi csemege, hogy két hete szakad az eső, és természetesen a könyvtáram kétharmada, egy halom szerszám, és műszaki cikk, és vagy 20-30 doboznyi csetresz is csak a teraszon fért el, és bár rohadtul letakartuk nejlonnal,ettől ők még boldogan pacallá áztak.
Az már csak hab a tortán, hogy a mosogató csap már az első használat után el kezdett folyni.
Se baj!
Majd jön a Nemes Zoli, a víz, és villanyszerető bácsi, és rendbe teszi a vadonat új csapot.
Hát persze!
Ahogyan azt Móriczka elképzeli!
Zoli ugyan ugrott azonnal, és mondta is, hogy:
- Éppen csak a hollandit kell meghúzni, és már kész is.
Meg is húzta.
Akkor nem is csepegett.
Aztán éjszaka 3 körül kimentem, mert ÉÉN sem vagyok víztorony, nem tudok mindent fejben tartani, tehát pisilni azt kell. De a leadott vízmennyiséget már csak kell pótolni, vagyis irány a konyha, ami már kezdett uszodára hasonlítani.
A csöpögő csap alá támasztottam egy remekbe szabott, valamiért hosszában ketté vágott PVC vízcsövet, hogy ha már folyik, akkor legalább a mosogatóba folyjon.
Reggel azonnal hívtam a Zolit, aki szerencsére megint rögtön tudott jönni.
Mikor meglátta a helyzetet, azon nyomban elzárta tövében a vizet, lekapta a null kilóméteres, bár enyhén repedt csapot, és tarzan ordítással eliramodott a szerelvénybolt irányába, azzal a jelszóval a zászlóján, miszerint ezt a csapot kicsit szétveri a boltos buráájáán!
Délre már lett is vízünk.
Addigra már éppen megtelt az összes WC a megfelelő tartalommal, amikbe fogpiszkálókat szúrkáltunk, ettől a sok sündisznót a család tagjainak éreztük.
Még mindenki pizsiben volt, az éltető fürdővízre várva.
Ági elkezdett panaszkodni, hogy valószínűleg túl erőltette a térdét, mert alig tud járni.
Befásliztam.
Kicsit javult a helyzet, és már-már egészen jól volt, a gyógyszer elfogyasztása után.
Így persze már Ő sem volt munka képes.
Este, fájdalomdíjul, ki is mentünk a Fakocsmába.
Másnap reggel elvitték a szemetet a kertből, és elkezdődött a szétdobozolás.
Délben, amikor behúzódtunk ebédezni, és a sok doboz ki volt takarva, azonnal leszakadt az égbolt.
Na vééégre!
Rohanás ki, és menekíteni bármit, az eső elől.
Már megint megtelt a nappali pudvás dobozokkal.
A délutáni kipakoláskor igazi gyöngyszemeket, picinyke csodákat találtunk.
Csak egy példa:
A műanyag gyerekjáték étkészlet egyenként egy-egy komplett Népszabóságba volt csomagolva, és más nem is volt a dobozban.
Cserébe, a metszett ólomkristály pezsgős készlet, az összesen egy lap újságot sem kapott, de legalább nem unatkozott, mert beszélgethetett egy üveg télire elrakott lecsóval, egy Nokia telefontöltővel, és egy üveg spanyol vörösborral is.
Az csak a véletlen műve, hogy a poharak élve megúszták.
Már kezdtük azt hinni, hogy mindent tudunk, amikor Ági szobájában elmozdítottuk az ágyat, és a vadonat új házban kb 2 hét után már 1 ujjnyi széép, zöld, finom bolyhos penész volt!
Deo gratias!
Deo gratias!
Van még valami?

Jaj jaj jaj!
Hát persze, hogy van.
Ugyanis fűtésem még nyomokban sincs.
Soha ne költözzetek!
...

doboz alja
oldal alja