Az anya és a gyermek
Anyukám, anyukám maradj mindig velem,
te vagy ki először érezted életem
Gyermekem, gyermekem mindig veled vagyok,
úgy vigyázok reád, ahogy a csillagok
Anya, ha felnövök akkor is így féltesz?
Símogatsz átölelsz és mindig megértesz?
Hát persze, hogy így lesz, hisz te vagy minden álmom,
mi lüktet a szívben, s fáj a léthatáron
Anya, ha rossz leszek, nem olyan mint vártad,
szíved nyílt lesz felém, befogad a házad?
Bármit teszel egykor hozzám visszatérhetsz,
csöndes földi szókkal tőlem mindig kérhetsz
Anya, ha boldogság kísér el az úton,
velem együtt örülsz, s megnyugszol majd tudom
Ha te boldog leszel én is azzá válok,
s táncolnak köröttünk apró földi lángok...
Anya, ha egyszer majd öreg, s beteg leszel,
én leszek ki végül megfogja a kezed!
Az a kézfogás lesz végső földi álmom,
mely üdvözülést hozhat a másvilágon...
Én drága anyukám maradj mindig velem,
érzed, hogy a tiéd gyermeki életem?
Enyém marad mindig, mert ez a szeretet,
kötelékben tartva bennünk foglal helyet...
2016. május 1., 6:30
