Az éj királynője
Bársonypille háton száll az éj.
Királynői díszben s lepkeszárnyon.
Rámborul palástja. Rémes álom.
Hímport fú szemembe már a szél.
Rángatlak, hogy ébredj fel s beszélj.
Jaj, ne hagyd, hogy hasson rám a mákony!
Reszketek. A két szemed se látom,
Arcod elmosódott, hófehér.
S bársony tested ím, magához szólít.
Látni vélem szép szerelmes szóid:
Enged már a fosztó szemfödél.
Balgaság, hogy fényben volna jó itt:
Árnyvilágot látnék, nem valódit.
Szép királynőm, jöjj csak! Itt az éj!
