Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Bieber Mária


Az élet játék - Játsszunk!

„A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni", kedves Olvasó? Persze, persze, tudom: mióta felnőttél, tengersok a halaszthatatlan dolgod, napról napra versenyt futsz az idővel, legtöbbször azt sem tudod, hol áll a fejed. Hogyan is gondolhatnál a játékra? Különben is elhagytad már ezeket a gyermekded szokásokat. Komoly ember vagy, komoly dolgok foglalkoztatnak. Igazad van. De hát az élet játék, érdemes végigjátszani. És ebbe a halálosan komoly életjátékba talán mégis belecsempészhető néhány derűs perc, játékkal eltöltött, vidám óra.

Nekem mindenesetre megdobbant a szívem, és gyermeki jókedvvel és izgatottsággal invitállak: játssz most velem!!! Na, ne húzódozz olyan bizalmatlanformán, legalább kóstolj bele, ízleld meg egy csöppet, hátha megjön az étvágyad is hozzá.

Már mondom is a szórejtvényt! Ne csodálkozz, hogy számsorba bújtatva találod a megfejtendő szó betűit! Nem félreértés, nem is bolondéria. Tehát a feladvány öt betűből álló köznév. Íme: 245, 4, 2345, 16, 13.

Jaj, ne add fel rögtön az elején! Nem trükközök, nem akarok veled agyafúrt módon matematikai feladatokat megoldatni. Ez nem egy számsorozat, amelynek tagjai között logikai összefüggést kell találnod! A számjegyeket nem kell se összeadni egymással, se kivonni egymásból, se osztani vagy szorozni egyiket a másikkal. Sőt: négyzetre emelni vagy gyököt vonni sem szükséges belőlük. Hideg, még mindig hideg. Annak sincs különösebb jelentősége, hogy a számsorban van egyjegyű és vannak többjegyű számok is. Igen, igen, érdekes lehet, hogy a páratlan számok közrefogják a páros számokat, de ez az észrevételed sem visz közelebb a megfejtéshez. Prímszámok? Aha, sose fájjon a fejed amiatt, hogy a 13 prímszám. A számmisztikához sem szükséges értened ahhoz, hogy megfejtsd a feladványt. Hát akkor? Csupán a Braille-írásban kell egy kicsit jártasnak lenned. Megigérem, mielőtt ennek a képzeletbeli monológnak a végére érnél, meg fogod tudni fejteni a szórejtvényt még akkor is, ha most még kevéssé tudod, mi fán terem a Braille-írás.

Azt tudod-e, kedves olvasó, aki most a játszótársammá váltál, hogy a Braille-írást tulajdonképpen titkosírásnak is felfoghatjuk? Képzeld el, hogy a kriminalisztikai írásszakértés a Braille-írást olyan írásváltozatként tartja számon, amelyet rossz szándékú emberek titkosírásként felhasználhatnak. Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a jószándékú embereknek is jól jöhet időnként egy igazi titkosírás. De azt talán még a kriminalisztika sem tudja, hogy ezeknek a pontkombinációknak valóban létezik nem is olyan egyszerűen megfejthető titkosírásos formája. Ráadásul nem is egy!!!

Emlékszem, amikor 9 éves koromban bekerültem a Vakok Általános Iskolájába, igen, az Ajtósi Dürer sori intézménybe, ahogy mondod. Valóban ott található a híres Nádor terem is, a gyönyörű, festett ólomüveg ablakaival. Igen, ez a terem a múlt század első felében intézeti kápolna volt, de az én időmben, az 1900-as évek második felében mi már csak díszteremként ismertük, ott voltak az ünnepélyeink. Napjainkban pedig kitűnő koncertteremként is használják. Tényleg, már te is jártál benne? Remek. Te is megcsodáltad a Magyarországon egyedülálló, legnagyobb, összefüggő felületű, díszes üvegfestmény-együttest. Igen, én is tudom, elmesélték már, hogy ezeken a színes ólomüveg ablakokon hét Árpád-házi szentünk mellett Habsburg József nádor képe is látható. A négy evangélistát jelképező ábrázolás is megjelenik az ablaktáblákon meg egyéb címerábrázolások is. A Szent korona van legfelül. Persze, az üvegfestményen egy-egy jelenet azt is bemutatja, hogy a korabeli vak gyermekek hogyan tanultak, milyen mesterségeket sajátítottak el. Ok, hátha már rákérdeztél, bevallom, hogy a kosárfonás mesterségét az 1970-es, 80-as években még nekünk is tanították az iskolában. Igaz, inkább a fiúk vettek részt ezeken az órákon, a lányok vagy kefét kötöttek vagy zenét tanultak. Én is kötöttem kefét, nem is ment rosszul. De zongorázni is tanultam. Nem, nem voltam tehetséges, inkább csak szorgalmas addig, ameddig kedvem volt hozzá. Írni-olvasni, igen, akkor is pontírásban tanítottak bennünket, ahogy azt az üvegablakon is láthattad, de még ma is, a képernyőolvasóval működtethető számítógépek világában is braille-ban tanítják a vak gyermekeket.

Na, de kanyarodjunk csak vissza a sztorihoz, amibe belekezdtem: amikor én második osztályos kisdiákként bekerültem a Vakok Iskolájába, nagyon-nagyon sokminden idegen és ismeretlen volt a számomra. Akkoriban nehezen tudtam elhinni, hogy azokból a könyvekből, amelyeknek az oldalai sűrűn tele vannak pontozva, értelmes szöveget lehet tapintással kiolvasni. Pedig a társaim ezt akkor már mind tudták, hiszen, mondom, második osztályosak voltunk. Számomra mégis hihetetlennek tűnt, hogy én is képes leszek megbirkózni a fehér papír síkjából fehéren kiemelkedő pöttyrengeteg megfejtésével. De aztán magam is elcsodálkoztam, amikor sok-sok gyakorlás után másfél hónappal később mégiscsak sikerült. Tudod, hogy megörültem: olvasok, újra olvasok!

De hogyan kapcsolódik mindez a titkosírásokhoz és a szórejtvényhez?! Mindjárt megérted. Szóval az történt, amikor még nagyon zöldfülű voltam az osztálytársaim körében, egyszercsak arra figyeltem fel, hogy ők számomra érthetetlen és megfejthetetlen nyelven kommunikálnak egymással. Nem, nem tanultak akkor még semmilyen idegen nyelvet, később is csak az orosz nyelv tanulásával kínáltak meg bennünket kötelező jelleggel. Az angol és a német nyelvvel szakköri formában ismerkedtünk meg. De ez később történt, felső tagozatos korunkban. A történet, amit most mesélek éppen, alsó tagozatos koromban esett meg velem, mégpedig akkor, amikor még csak pár hete voltam az iskola falai között. Az osztálytársaim számokkal beszélgettek egymással. Az egyikük elmondott egy számsort, a másikuk pedig tudta, hogy mire gondolt az egyik, sőt, válaszolni is tudott. Éreztem, hogy ezek a gyerekek valami olyasmit tudnak, amit én nem, és amiből én kirekesztődöm.

Idővel persze beavatódtam nemcsak ebbe a bizonyos számírásba, merthogy arról van szó, hanem a pontírás egyéb titkosírásos változataiba is.

De mi is ez a számírás lényegében? Ha ismered a Braille-írást, akkor tudhatod, de ha nem ismered, akkor most megtudod, hogy az egyes betűket, írásjeleket és minden egyéb jelölést a hatpontrendszer pontkombinációi alkotnak. Az egész írásrendszer alapja a hat pont, amelyek egy dobókocka vagy egy dominó hatpontos oldalához hasonlóan helyezkednek el. Ezeket a pontokat meg is számozzuk: bal oldalon felül van az egyes pont, bal oldalon középen a kettes pont, bal oldalon alul a hármas pont. Igen, ezek egymás alatt helyezkednek el. A hatpontjobb oldalán, felül találjuk a négyes, középen az ötös, alul a hatos pontot. Ugye, hogy egyszerű? De ne keverd össze se a hatpont oldalait, se a pontok elhelyezkedését, mert abból lesz a galiba.

A számírás tehát lényegében a Braille-betűk pontszám szerinti leolvasásának különleges módja. Az adott pontszám számait képzeletben egymás után leírjuk, és
egybeolvassuk. Így egy-egy betűt helyettesíthet egyjegyű, kétjegyű, háromjegyű,
négyjegyű vagy ötjegyű szám is. Ó, nem, hatjegyű szám semmiképpen sem, mert az már magát a hatpontot jelöli. Hogy van-e jelentése a hatpontnak, azonkívül, hogy az egész írásrendszer alapja? Igen. Elsősorban javításkor használjuk, amikor egy betűnek vagy egy szónak vagy nagyobb szövegrésznek a leírását elrontottuk, akkor egyszerűen kihatpontozzuk a hibás részt. Ez olyan, mintha te áthúznád vagy zárójelbe tennéd a hibákat. Ok, nem túl esztétikus ez a javítási mód, de praktikus és egyértelmű. Kinyomkodni a pontokat nem érdemes, mert egy idő múlva újra visszadudorodhatnak, és nagy katyvaszt csinálnak. Egy ilyen kuszaságból később megtanulni egy nyelvtanszabályt vagy bármit elég nehéz, akár lehetetlen is. Persze, a hatpontnak, mint jelnek a kottaírásban vagy a nagyrövidírásban, de az informatikai jelölések sorában is van értelme. Rendben, hagyjuk ezt most, térjünk inkább vissza a számíráshoz.

Szóval pl.: vegyük a „kaland" szó betűit. A „k" betű pontszáma egyes, hármas, számírásban: 13. Az „a" betű simán egyes, számírásban is 1. Az „L" pontszáma egyes, kettes, hármas, számírásban kifejezve, igen: 123. Látod, az „a" betű ismétlődik, már magadtól is tudod. Az „n" betű pontszáma egyes, hármas, négyes, ötös; egymás után írva a számokat máris négyjegyű számot kapunk: 1345-öt. És végül a „d" betűt az egyes, négyes és ötös pontok alkotják, számírásban ez annyit tesz, hogy: 145. Ugye, nem bánod ezt a kis játékos kalandozást a pontírás „rejtelmeibe"?

Szerintem is, most már vígan meg tudod fejteni a feladványt, csupán egy Braille-ábécét kell szerezned, hogy a szórejtvényt alkotó betűket megfejtsd a számsorból. Hát persze, internetről is könnyen letölthetsz egy ilyen ábécét. Igaz, az előzőekből már ki is derült, hogy az a bizonyos 13-as prímszám a „k" betűt jelöli, erre végződik a megfejtendő szó.

Látom... Ok. Furcsállod a szóhasználatomat? Miért beszélek úgy, hogy látom, amikor egyáltalán nem látom? Persze, hogy nem látom, hiszen vak vagyok, csak valahogy mégis érzem, érzékelem, hogy most figyelsz rám. Ne kössük az ebet a karóhoz, próbáld elfogadni természetesnek azt, hogy úgy beszélek én is, olyan szófordulatokkal, ahogy te is mondanád, különben olyan ügyefogyottan hangzana a számból, hogy veszem az adást, itt vagy, érzékellek stb.

Szóval: látom, sikerült felcsigáznom a kíváncsiságod. ha akarod, egyéb titkokat is elárulhatok neked. Csak halkan mondom, amiről most szólni fogok, arról bizony sok látássérült ember egyáltalán nem tud. Képzeld, a Braille-írásnak a számírás csak az egyik titkosírásos formája. A pontok-alkotta betűket tükörírásba is, kulcsírásba is át lehet fordítani. Szuper, a tükörírás valóban azt jelenti, hogy a betűket a függőleges tengelyük mentén tükrözzük vagyis megfordítjuk. Á, dehogy volt nehéz ezt megtanulni. Nem, nem a tükörírást nem a tanárok tanították nekünk, nem volt külön tükörírás-óránk. Ezeket a csuda dolgokat valahogy egymástól lestük el. Rendben, nem ellestük, hanem megtanultuk. Bár, ha jobban meggondolom, a tanáraimnak is van közük ahhoz, hogy gond és különösebb fejtörés nélkül megy a betűk tükörbe fordítása. Amikor kisiskolásként pontírni tanítottak, akkor Braille-táblát használtunk. Az alsóbb évfolyamokon nem voltak még pontírógépek. Így Braille-táblán tanultunk meg írni. Van, persze, hogy van még ma is ilyen íróeszközöm, hiszen kis helyen is elfér, könnyen hordozható, és szinte bárhol bármit gyorsan fel lehet vele jegyezni. Majd megmutatom, főleg, ha legközelebb jössz, és bevállalod velem, hogy egy pakli magyarkártyát feliratozzunk. Hát, pontírógépbe is be lehetne tekerni a kártyalapot, de az nem annyira frankó, mert a kártyalap megtörhet.

Nézzünk akkor pár példát a tükörbetűkre! Az „a" betű pontszáma az egyes, tükörírásban négyes pont lesz, vagyis „á" betű. A „t" betűt a kettes, hármas, négyes, ötös pontok alkotják, tükörírásban „ty" betűnek írjuk, a pontszáma pedig a következő lesz: egyes, kettes, ötös és hatos. Milyen ügyes megfigyelő vagy! Tényleg van kapcsolat a magyar Braille-ábécében a rövid és hosszú magánhangzók, illetve az egyjegyű és a hozzájuk tartozó kétjegyű mássalhangzók között, de figyelem! Nem minden esetben! Az „a" betűnek tükörbetűje az „á" betű, de már a hosszú „í"nek pl. nem a rövid „i" a tükörképe, hanem az „é" betű. Az „í" az hármas és négyes pontokból áll, a tükörbetűje, az „é" betű pedig az egyesből és a hatosból. A „t"-nek tükörképe a „ty", ahogy ezt az imént mondtam, ahogy az „s"-nek meg az „sz" betű, de pl. a „g" betűnek nem lesz tükörbetűje a „gy". A „gy"-nek van tükörpárja, de ezt majd kikukucskálod a Braille-ábécéből, meg a többi érdekességet is.

Tényleg csak dicsérni tudom a zsenialitásodat! Már is rájöttél, hogy az eredeti szórejtvénynek négy betűjét már meg is tudod fejteni az eddigi ismereteid alapján! De lépjünk tovább.

Igen, a Braille-betűket nemcsak függőleges irányba, hanem vízszintes irányba is tükrözhetjük. Akkor olyanok lesznek a betűink, mintha fejre állítottuk volna őket. Viccesek. Pl. Az „m" betű mindjárt „u" betűnek mutatja magát, a „p" betűből pedig „v" varázsolódik. De vannak olyan tréfás betűk is, amelyek így is, úgyis a saját alakjukhoz hűek, mint az „r" betű vagy a „k" betű is. A legviccesebb az, hogy némely betűt akár függőlegesen, akár vízszintesen tükrözzük, megegyező betűalakot kapunk, pl. ilyenek az „é" és „í" és a „t" és „ty" tükörpárok, amelyekkel már megismerkedtünk.

Na, jó, nem felejtettem el a kulcsírást sem, mindjárt mondom. De nem lesz ez sok egyszerre? Rendben, beadtam a derekam: amit ma elmondhatok, megoszthatok veled, azt nem halasztom holnapra. Tehát a kulcsírás, látod, csak most gondolok bele, honnan is kaphatta a nevét. Igen, ahogy a kulcs a zárba illeszkedik, úgy itt is a leírt betűalak és a megfejtés valahogy egymásba passzol. Egyszerűen úgy tudnám elmagyarázni neked a kulcsírás lényegét, hogy jelen esetben nem az adott betűnek megfelelő pontokat domborítjuk ki, hanem azokat a ponthelyeket, amelyek egyébként üresen maradnának. Furcsa egy farsangolása ez a pontbetűknek! Az „a" betű pl. úgy néz ki, mintha hosszú „ű" betű lenne, a „g" betű meg úgy, mintha csak egy elválasztójel volna. Mondjak még példát? Hát jó: a „j" betűnk az „u" betű alakját ölti magára, az „u" betű pontszáma az egyes, hármas és a hatos. Tehát a „j" betűt az üresen maradó ponthelyek jelölik. Dicséretes: tényleg kettes, négyes és ötös a pontszáma, és ez megegyezik a szórejtvényünk első betűjének számírásos alakját alkotó számokkal. Akkor már meg is van a megoldás! Súgd a fülembe a megfejtett szót, hogy másoknak is teret hagyjunk a megfejtés kibogozására.

Hát persze, az igazi turpisság abban van, hogy ezeket a titkosírásos variációkat még tovább lehet kombinálni egymással. De ebbe most ne mélyedjünk bele. Inkább mutatok egy kézzel fogható, fantasztikus játékot. Naná, hogy szemmel is látható! Aha, ez a Braille-Scrabble. Ha van egy kevés időd még, akkor kipróbálhatjuk.

Nem mondod, hogy eddig azt hitted, hogy a vak emberek nem tudnak játszani, vagy ha játszanak, csak fejben játszanak! De hát az előbb említettem a pontírással feliratozott kártyákat is. Nem, ezt a játékot házilag nem lehet csak úgy előállítani, mint egy braille-jal megírt kártyát. Nem is ipari méretekben gyártják gépsorokon. Ezek egyedi darabok. Egy látássérült asztalos készíti ezt is meg más, kiváló fajátékokat is. Vakon hát, biztosan van Braille-mérőszalagja, de azt nem tudom, hogyan és milyen furmányos munkagépeket, szerszámokat használ. Én biztosan nem lennék képes arra, hogy ilyen baromi ügyesen előállítsak fajátékokat. Már régen lekaszaboltam volna valamelyik ujjamat, aztán meg palacsintává kalapáltam volna a maradékot. Na, jó, kézimunkázni tényleg tudok, szeretek is, és a vakságom nem akadályoz sem abban, hogy színes, mintás díszpárnákat, karácsonyi angyalkákat stb. horgoljak vagy sálat, pulóvert kössek, esetleg makramé-falvédőt csomózzak, de az más.

Igen, 15-ször 15-ös a Scrabble-tábla, vagyis függőlegesen is, vízszintesen is 15 álló téglalapforma mezőből áll. Különben tényleg elég méretes, elfoglal egy fél asztalt, tehát nem lehet csak úgy becsúsztatni a hátizsákba vagy utazótáskába. Igen, a betűk ebben a csinos kis fadobozban rejtőznek. Téglalap alakú falapocskákon vannak a tapintható betűk, a pontokat apró szögecskék jelzik. Kényelmesek és jól felismerhetőek a jelölések. Azok a látássérült emberek is jól kitapogathatják a betűket, akiknek egyébként gyengébb a tapintóérzékük, és meggyűlik a bajuk a papírra nyomtatott, normál méretű Braille-betűkkel. Hogy honnan tudom, hogyan kell tartani a betűket, hiszen nem mindegy, hogy egy pontkombinációt normál állásban vagy fejjel lefelé fordítva értelmezünk? Nézd csak, a téglalapocskáknak a jobb felső sarkuk le van metszve, ez mutatja, hogyan tartsuk helyesen a betűket. Itt is, mint a normál játékban, 100 darab betű van, és mindegyiket külön, kézimunkával csinálta a készítője. Persze, hogy meg szabad őket nézni, fogni, tapogatni.

Nem, amikor a kisgyermekek a Braille-betűkkel ismerkedni kezdenek, nem kell nekik előzetesen különböző betűelemeket megtanulniuk, írásban begyakorolniuk, mint az éplátó kisiskolásoknak. Hiszen a pontírás esetében nem beszélhetünk klasszikus értelemben álló, fekvő és ferde egyenesekről, csésze-, kapu-, fecske- vagy hullámvonalakról meg egyebekről. A vak gyermekeknek a hatpontrendszerben való tájékozódást kell készség szinten elsajátítaniuk, mielőtt még a betűkkel kezdenének ismerkedni. Alapvetően pontszámok szerint tanulják a betűket, de ha valamelyiküknek már van előismerete a síkírásos betűalakokról, akkor megpróbálunk hasonlóságot találni a látó és a Braille-betűk között. De ez nem öncélú kreatívkodás! Csak akkor és olyan esetekben kerül elő ez a módszer, amikor és amennyiben segíteni tudja a Braille-betűalakok megjegyezhetőségét. Nézd csak, itt van pl. az „l" betű, egymás alatt három pont, mint egy állóegyenes, a nyomtatott kis „l" betűre hasonlít. A látó „s" betű szép kanyargós betű, a Braille-betűforma olyan, mintha ezt a felső kanyart éppen elkezdenénk megrajzolni, figyeld csak az ujjamat! Az „o" betű látóban szép, gömbölyded formájú. Te is emlékszel, ugye, hogy régen, téli, fagyos estéken egyszer-egyszer azzal játszottunk, hogy az ajkunkat gömbölyítve „o" betűt lehelltünk a hideg ablaküvegre? Ha pontírásban egymás mellé illesztjük a hosszú „ó"-t és a rövid „o"-t, így ni, látod? Akkor körhöz hasonló formát ad az összeillesztett két betűalak. Na most, ha képzeletben függőlegesen elmetsszük a kör-rajzolatot, akkor a bal oldali félkör a hosszú „ó" betűt, a jobb oldali félkör a rövid „o" betűt formázza. De nagyon kell vigyázni, hogy a tükörforma miatt kavarodás ne legyen a fejekben.

Bizony, legtöbbször azért nincs hasonlóság a kétféle írásmód betűalakjai között. Ilyenkor valamilyen vizuális képhez köthetjük a pontalakokat. Ezeknek rendszerint nincs közük a betűhöz, mégis segíthetnek a megjegyzésben. Mindjárt mutatok neked egy „t" és egy „ty" betűt. Ezek olyanok így egymás mellé téve, mint két, egymásnak hátat fordító szék oldalnézetből. Na még a „g" betű is izgalmas, nézd csak, a hatpont felső négy pöttye alkotja. Hasonlít egy kispárnához. Ez azért is vicces, mert ebből kiindulva lehet mese-mese-mesketét költeni a kisgyerekeknek arról, hogy volt egyszer egy játékos kedvű kisegér, aki elindult világgá. Ment, mendegélt, míg a világ meg még egy nap. Egyszercsak rátalált egy csinos kis párnácskára, aminek minden oldala egyforma hosszúságú volt. Éppen úgy nézett ki, mint ez a „g" betű. Nagyon elfáradt a kisegér a vándorlásban, gondolta is, megpihen. Feje alá gyümüszkélte hát a kispárnát, és máris édesdeden aludt. Igen ám, de a vacsoráról elfeledkezett. Ezért azt álmodta, hogy farkaséhes. De mert nem volt mit ennie, hát a kispárna csücskét rágicsálta. Történetesen a bal felső sarkát rágta meg, de alaposan. Hej, most már a kispárna formája egyáltalán nem hasonlított a pontírásos „g" betűhöz, annál inkább a „j" betűhöz. És valahogy az illata is megváltozott, olyan igazi, finom, ínycsiklandó juhsajt illata lett. A kisegér orrocskája addig-addig szimatolt a levegőben, mígnem felébredt. Korgó gyomorral körülnézett. Hát látja ám, hogy éppen egy jóságos képű, nagybajúszú juhászforma ember szunyókál a közelében. Juharfa alatt üldögél, hátát a fának döntve. A tarisznyája meg lecsúszott a válláról, és egy darabka illatos juhsajt kandikál ki belőle. Nem is kérette magát sokáig az egérke, odaosont, és jóllakott belőle, hogy aztán újra útrakeljen.

És? A mese szóról szóra ismétlődik addig, amíg a kisegér vacsora nélkül álomra nem hajtja a fejét. Álmában azonban most a kispárna jobb felső csücskét rágicsálja meg úgy, hogy a négypontos betűalakból hárompontos „h" betű formálódik. A kisegér pedig éhségében hurkaillatot érez, és egy hentesüzletben ébred. A huncut mosolyú hentes éppen húsárúkat rendezget a pulton. A kolbászok mellett, persze, a hurkák is ott sorakoznak. A kisegérnek sem kellett több, mihelyt félrefordult a hentes, hamm, leharapott egy hurkavéget, és már odébb is állt.

Aztán? Egy másik alkalommal a kisegér a párnácska bal alsó csücskét rágja le álmában, de most nem az orrával kezd szimatolni, hanem fülel, és dübögő, dobogó hangokat hall, mivelhogy a kispárna mostmár „d" betűre hasonlít. Amikor felébredve körülnéz, észreveszi, hogy hatalmas diófa alatt van,a diók pedig éppen most hullanak le dobbanva, dobolva. Egyik-másik papírhéjú dió meg is reped az ütődéstől, így a kisegér könnyen kicsemegézheti a dióhéjból a finom dióbelet.

Na, és mi lesz a kispárnából, ha a jobb alsó csücskét rágja le a kisegér? Nézd, itt van, „f" betű lesz. Akkor a mese úgy folytatódik, hogy a kalandor kisegér egy fiókban ébred fel. A fiók egy friss, faillatú asztalhoz tartozik. A fiók televan, mint minden rendes fiók, mindenféle fityfirittyel, flancos szalagdarabokkal, fehér, fekete gombokkal, félbetört fakanállal, furulyával, filctollakkal, még egy farsangi álarc is lapul benne. A kisegér addig-addig ficereg a sokféle holmi között, amíg a ficakban észre nem vesz egy szem, színes papírjából félig kibújt fruttit. Be is kapja a cukrot, nem marad belőle egyéb, csak a csomagolása.

Hát jól elkalandoztunk a Braille-Scrabble-től. De sebaj, ez se volt haszontalan. Persze, a táblán megtaláljuk a betűértéket és a szóértéket kétszeresen, háromszorosan megnövelő játékmezőket is, jól kitapogathatóak ezek a jelölések. Bevallom, társaságban szívesebben játszom a Scrabble-lel, de ha időm és kedvem van, magamat is el tudom szórakoztatni vele. Hogyne, olyankor saját magamnak húzogatom a betűket, és igyekszem minél nagyobb pontértéket érő szavakat kirakni. De olyat is szoktam csinálni, hogy összesen 14 betűt húzok ki a dobozból, és akkor az a kihívás, hogy azt a 14 betűt egyszerre le tudjam rakni úgy, hogy egymáshoz kapcsolódó, értelmes szavakat alkossanak.

Igen, ezek itt a polcon mind-mind vakos fajátékok. Szívesen megmutatom őket, ki is próbálhatjuk, de majd máskor. Jól elrobogott az idő, neked is menned kell. Azért még egy játékot búcsúzóul megmutatok.

Nem tesz semmit, ha első pillantásra nem ismered fel. Persze, hogy a látó emberek ismerik ezt a játékot, nem ezt, hanem ennek a hagyományos, füzetekben megjelenő változatát. Ez 9-szer 9-es, négyzetrácsos tábla, és maga a nagytábla még 9 kisebb egységre van osztva. Ugye, hogy megvan: ez a vakos sudoku. A táblához tartozik 9 rekesz, amelyekben külön-külön tárolhatjuk a számokat, így nincs nagy kalamajka, ha ki akarok választani egyet a sokból. Igen, itt is a jobb felső sarkuk van lemetszve a falapocskáknak. De vannak olyan lapocskák is, amelyeknek megvan mind a négy sarkuk, és felül egy bemetszés jelzi, hogy kell őket helyesen tartani. Ezekkkel rakjuk ki magát a sudoku-feladványt. Igen, ez most itt egy feladat. Engem remekül elszórakoztat, mi több: kikapcsol. A táblát az ölembe helyezem, módszeresen végigtapogatom a számokat jelző betűalakokat, és vízszintesen, függőlegesen és a négyzetekben is számolgatok, figyelek, építem a sorokat, oszlopokat, számcsoportokat. Szeretem a logikai játékokat. De a stratégiai játékok is jöhetnek!

Nem, nem félek attól, hogy az a vád éri a házam elejét, hogy reklámírásnak szánom ezt a kis szöveget. Inkább élménybeszámoló kíván lenni. De ha már reklám, akkor igenis reklám: kedvet szeretnék csinálni mindenkinek a játékhoz, a játszáshoz! Játsszunk egyedül és játsszunk együtt családtagjainkkal, barátainkkal, ki-ki a férjével, feleségével, gyermekével, szüleivel, unokájával, tanítványával stb.

Miért? Mert játszani jó! Mert a játék élet és az élet játék.
Ezek után még azt kérdezed, hogy mit jelent számomra a Braille-írás? A hétköznapokban praktikus tudás, az ünnepnapokon páratlan játéklehetőség.

 

Bieber Mária
Budapest, 2012. szeptember 14. péntek

doboz alja
oldal alja