Az élet vizein
Születésed tiszta forrás,
Ártatlan és csillogó,
Friss vizében épphogy lépkedsz,
Nem kell hozzá kishajó.
Majd ahogy az évek múlnak,
Kis csermellyé válik,
Ahol még a gondok-bajok,
Eltűnnek egy szálig.
Apró érben játszótársak,
Sorra hozzád jönnek,
Harmatcseppként párolognak,
A gyermeki könnyek.
Kis patakban evezőt kapsz,
Sorsod magad hajthatod,
Szüleidnek féltő keze,
Lesz parányi csónakod.
Felnőtként már folyók várnak,
Vagy hatalmas folyamok,
Hol az élet hullámait,
Olykor arcodba kapod.
Hajód útját bánat sziklák,
Gondból nőtt fák állják,
Felnőttként hát szoknod kell még,
Az életnek világát.
De ha lelked egészséges,
Hidd el kiutat találsz,
Ha hajód orrán tiszta szívvel,
És mindig büszkén navigálsz.
Bármily nehéz is a sorsod,
Csak a kiutat keresd,
Hogy a sok-sok nagy csodának,
Újból részese lehess.
Kis hajódat fordítsd szembe,
A viharos széllel,
Ha evező törik néha,
Tekints bátran széjjel.
Hisz eltűnnek majd a felhők,
Újra kisüt majd a Nap,
Folyód partján dalolnak még,
Neked színes madarak.
Csak cipeld a sorsod bátran,
Nyílnak még virágok,
Hoz még neked majd az élet,
Sok-sok boldogságot.
