Az emlékek tövisei.
Mindenütt ott vagy hova nézek:
Tükörképe a messzeségnek.
Ha hajnal suhan át a kerten:
Érzem, hogy a te hajad lebben.
Ha felhő száll felém az égen:
Olyannak látlak, akár régen.
Ha lombok között bujkál a szél:
Érzem, hogy a te hangod zenél.
Ha gyümölcsöt ringatnak ágak:
Közel hoznak hozzám a vágyak.
Csalhatatlan lesz minden álmom,
Ha benne arcod újra látom,
S velem gyönyörű tájra szállnak
Lidércei az éjszakának ...
Halálra mégis mért sebeznek
Tövisei az emlékeknek?
