Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Pákolicz Mihály


Az én hazám

Haza megyek. Én-hazámba!
Ott volt bölcsőm, hol Mamácska
keblén ringatott engemet,
viselve földi terheket.

Hazám e Földnek darabja.
S én valék szívbéli rabja.
E táj a magyarok földje!
Véle kék ég s a fű zöldje.

Vajon, ha máshol születék,
jutna-é jó víz s eleség?
És az ősök hagyatéka
lehetne-é nemzet-példa?

Földünkön emberek élnek.
Hazájukban. S érte égnek!
Hiszem, hogy ez így van rendben.
S hirdetem! Erre teremtem.

Bárhol is élj, legyen hazád!
Ott, hol érted társad szavát.
Ahol, bár nincsen gyökered,
megértik jajod, s örömed.

De, mert ott jól érzed magad,
ahol egy nemzet befogad,
s magadért s őértük tehetsz,
hazát nyerve hazát temetsz?

Én élhetek én-hazámban!
Magyarként Pannóniában!
Átélve gyermek-örömet.
otthon vár rám haza jövet!

Az égboltról a Nap fénye,
mindnyájunké, Földet érve!
Egy bolygón van, lehet hazánk,
bárhová szült is jó anyánk.

S Ti, Teremtő örömére,
büszkén nézhettek az égre!
S mondjátok: Köszönöm, Atyám,
a régi és az új hazám!

doboz alja
oldal alja