Az évek börtönébe zárva.
Az ember, kit tettek nem várnak már
Teherként hordja az életet.
Ki fájdalmat hord a vágyak helyett,
S mégsem tud sírni könnyeket ...
Akit kór, vagy betegség meggyötör,
S rabláncra fűzve fogva tart ...
Ki nem tudja ... nem teheti azt,
Amit szeretne, vagy amit akar ...
Kit az évek börtönükbe zártak,
S körülveszik, mint a vad folyondár ...
Az élettől mit vár az az ember,
Ki minden dolgát elvégezte már?
És úgy érzi, hogy mindent elért.
Akkor is legyen valami célja.
Legyen az sok, vagy bármily kevés,
De kitöltse az időbeni tért,
Mint két csók között egy ölelés.
