Az idő
Az idő tenyerébe vett
Esővel nappal megvert
Zöld lébe nyom, kék sárba márt
Vörös szelekkel rám kiált
Gyűrűző koromkarikán
Kiragyog; Szeme néz le rám
Állok a faggatás hegyén
A magasán a peremén
Kínban vagyok már otthonos
De nem vagyok még koros
Huzat örvénylik
Fény vakít
Kinyitogatja ujjait.
