Az önző
Örömmel vetted fel
a fehér ruhát,
szilárdan hitted,
ásót és kapát.
Szerelemből váltál
odaadó társsá,
Párbeszédben bíztál,
együtt, váll a vállnál.
Szeretnél szeretni,
lágy ölelésben,
finoman csókolni,
merülni a kéjben.
Elkötelezettséged
viszonzatlan maradt,
társas magány emel,
közétek falat.
Szárnyaló álmodra
gúnyosan legyint,
bármit megvétózhat,
a hite szerint.
Ha nincs sikere,
rád zúdítja dühét,
kudarcának terhe,
máris a tiéd.
Nehezen bírod
méltatlan szavát,
lelked karmoló,
fájó mondatát.
Morzsányi lelke,
könnyedre sem rezzen,
beégett önzése
feltörhetetlen.
2015
