Az öreg tanya
Emlékem kútját jól felkavarva,
eszembe ötlik az öreg tanya,
nád teteje, vaskos, fehér fala,
narancsot ír az ég alja,
ébreszt a tanya kakasa.
Lassan kecmereg az állatsereg,
verebek itatóban fürdenek,
fehér bundájú kuvasz körbe les,
megbünteti azt, aki rest,
büszkén szolgál, társként szeret.
Aranyló kalászt hajligat a szél,
jövőre lesz friss, ropogós kenyér,
sokszor törik fel addig a tenyér,
tikkasztó nap Isten egén,
vizet fakaszt hátak bőrén.
Pihenő ugaron tarkálló gaz,
szapora libatop méter magas,
tyúkok örültek az árnyékában
szorgoskodó bogaraknak,
élet volt ott, nem varázslat.
2015
