Az ötödik érzék
Kilépek a friss, üde természetbe,
de belefáradok már az első lépésbe!
Vajon hol lehet, merre van az arra?
Két szurkos monitor telepszik arcomra.
Mostmár emelt fővel jár a gőgös lépés,
de a lelkem mélye mégsem oly békés,
mert szó nélkül elmegyek az ismert mellett,
de mosolygós fejet hajtok az ismeretlennek.
Homályos, szürke, összefolyt képek,
vagy napsütötte árnyak mögé nézek.
Foltok, színek, sárga neonok szövevénye.
Vigyáznom kell, hogy mikor, hova lépek!
Szinte ötödik nélkül működik az érzékelés,
az élet boltjában is zajlik a leértékelés!
Pedig hatalmas a lelkem, benne csupa érték,
szemem a tükre, mely egy nyitott térkép!
Ha használod, a jó úton hozzám juthatsz,
a szereteteddel segítő kezet nyújthatsz!
Érintésedtől majd elmúlik az őrjítő sutaság,
s eltűnik a sok rossz gondolat, mi butaság!
