BÍZTATÓ

 

Minden ember lelke fényes.
A vakoké talán még inkább.
Az ész az, ami mindig kényes,
keresi az örök csodát.
A fény, mely mindenkit átölel,
látót és vakot egyaránt,
hozzád melegétől lesz közel,
mindig ölel és sohse bánt.
A remény a legszebb érzelem,
hinni mindig, hogy van tovább,
Gyere kinyújtom kétkezem,
feloldva lelked bánatát.
Hinni a nagyságot porszemként is,
mert az emberi ész ilyen,
meglátod a remény nem lesz hamis,
s érzelmedre az ész felel.
A másság soha sem volt könnyű,
hisz hozzánk képest is mindenki más,
de az élet épp ettől lesz nyönyörű
hogy bennünk folyamatos a változás.