Balatoni emlékek
Virágzó dombok, igéző szőlőhegyek,
Kékben táncoló végtelen víztükör,
Tihozzátok valahányszor visszatérek,
Magához vonz az andalító gyönyör.
Tihany harangjait már messziről hallom,
András király teste alatta nyugszik,
A félsziget mólóján eloldom csónakom,
Alkonyi Naptól harangszó búcsúzik.
Füredi sétányon s Jókai házában,
Elhalkul a jelen, pihen a világ,
Aggódva jövőért bensőm nem nyugtalan,
Itt romantikus a régi valóság.
Szüreti bálok és fenyvesi éjszakák,
Becsípett leányok szerelmet súgva,
Szívem vörösborát mosolyogva itták,
S vittek magukkal vetett ágyaikba.
Siófokon sietve hajóra szálltam,
Balatoni szellő csókolt szeretve,
És nyitottam dalra csóktól ízes ajkam,
Vonzott a tó ölelő végtelenje.
Badacsony borától lángra kapott elmém,
Áldassék minden borral teli hordó,
Pince hűvösében álom tárult elém,
-Balaton, Te örökké hívogató!
2013. június 9.
