Balatonmáriafürdőn jártam
Kedves Mindenki!
Az egészségügy területén végzett kalandozásaim miatt félbeszakadt utazási
beszámolók sorát folytathatom jelen soraimmal.
Június 18-tól lehetőség nyílott feleségemmel kevesebb mint egy hetet a
dél-dunántúli községben tölteni. Figyelmeztetés:
ezen beszámoló terjedelme több mint 36000 karakter.
A Somogy megyei helyszín kiválasztását és a programok, szükséges feltételek
megszervezését, kialakítását a Siketvakok
Országos Egyesületében álmodták meg és hajtották végre. És most Kedves
Olvasóm az eddigi száraz hangnemből szeretnék
váltani egy fennköltebb hangvételre. Ugyanis az egyesület belső munkatársait
és a külső segítőket szívesebbem nevezem
tündéreknek, míg a különböző mértékű látás- és halláskárosodással bíró
egyesületi tagokat pedig csuda embereknek. Csak
halkam jegyzem meg: nem csak tündérlányok, hanem tündérfiúk is vannak ...
1. nap: vasárnap
A Déli pályaudvaron találkozott a nagyjából 19 csuda emberből és a hasonló
létszámú tündérből álló csapat. Volt tündér
aki csak segíteni jött ki a pályaudvarra és nem utazott velünk. A társaság
egyik fele a vasúti síneket lezáró bakok
mögött gyülekezett, a másik, nagyobbik csapatrész a jegypénztárak néhány
fokkal kellemesebb csarnokában várta vonatunk
indulását. A fél tizenkettő után öt perccel induló Balaton Expresszre való
felszállást követően mindenki gyorsan megtalálta
a helyét. Párommal egy négyes ülésben foglaltunk helyet és a Békásmegyerről
jött Ibolyával beszélgettünk a két és fél
órás út alatt. Kellemes klíma volt az utastérben és gyorsan suhantunk úti
célunk felé.
*
Balatonmáriafürdő
A marcali járás területén található település lakosainak száma 700 fő,
népsűrűsége 25.92 fő négyzetkilométerenként. Az
üdülőhely irányítószáma 8647, körzethívószáma 85, területe 26.77
négyzetkilométer.
története:
A 19. század végén még Festetics hitbizományi birtok, amely Fecstetics
Tasziló idején a filoxéra károsultjai számára lett
parcellázva. A berek és a Balaton között húzódó homokos területre szőlőjüket
elvesztett zalai gazdák érkeztek, mivel úgy
vélték hogy a homokos területen a kártevő kevéssé él meg. Ez az elterjedt
szőlővész, nemcsak a híres csopaki, badacsonyi,
füredi és zalai bortermelőket tette tönkre, de egész Európában "szőlőkáoszt"
okozott. Gróf Széchenyi Imre kormánybiztos
kapta feladatul a terület parcellázását, amelyet szívügyének tekintett.
Bravúrosan teljesített, három-négy év alatt újra
hazai és külföldi elvárásoknak is megfelelő magyar bort kaptunk.
Egyre többen kezdtek fürödni, de az első fürdőház, csak az 1880-as években
jött létre, az első fürdőegylet pedig csak
1902-ben alakult. A Déli Vasút Társaság megállóhelyet létesített (1932-től a
MÁV vette kezelésbe). Mária-telepen és
Hullám-telepen egyre több szálloda, illetve panzió alakult. Divatba jött a
nyaralás, 1925-ben egyesítették a két
telepen lévő területet és lett Mária-telep, ezt a nevet Széchenyi gróf
feleségéről, Andrássy Máriáról kapta. A kikötő
később, 1969-ben készült el, amellyel egy időben és amelynek köszönhetően a
kikötő keleti oldalán megkezdődött a
mocsarasozás, mivel megakadályozza az áramlatokat, hogy a lerakódott iszapot
elhordják. ( Az építés során jelentős -
korábban víz alatt lévő terület - került feltöltésre. Mostani nevét,
Balatonmáriafürdőt, 1927-ben kapta, majd községi
rangot érdemelt ki. 1942-ben megépült a parkszálló, így 2760 fő látogatót
számoltak, köztük 45 külföldit. További
fejlődéseknek örvendezhetett a fürdőhely, sok pénzből emeletes szállóhelyek,
éttermek, üdülőházak épültek, de a legnagyobb
fejlődést az 1969-ben elkészült kikötő jelentette. A nyári időszakban
rendszeresen indulnak személyszállító hajók
Balatongyörökre, Szigligetre és Badacsonyba. A kikötő építésekor kialakított
móló ma az egyik legnagyobb látványossága
az üdülő településnek, hisz mi sem lenne kellemesebb esti program a
turistáknak , mint a mólóról végignézni a csodálatos
Balatoni naplementét. Emellett hangulatos belvárosa is vonzza az arra tévedő
turistákat, a hosszú bazársoroknál mindenki
találhat kedvére valót. Az utóbbi időben annyira egybeolvadt
Balatonkeresztúrral, hogy csak a helyiek tudják, mikor
melyik településen járnak. Ma is nagy iramban fejlődik Balatonmáriafürdő,
két másik településsel, Balatonkeresztúrral
és Balatonberénnyel, közös hivataluk van. Sok a német nyelvterületről
érkező vendég, német testvérvárosai és vendéglői
is vannak. De a magyar turistákat (vagy nyaralókat) is, szívesen várják a
badacsonyi hegyekre és a keszthelyi öbölre
néző strandhelyek. 2007-ben átkerült a Fonyódi kistérségből a Marcali
kistérségbe.
*
Leszállva a vonatról Éda tündér biztatta a csudaembereket, hogy 5-6 percre
van a szállás. Jó lábúak számára a rekkenő
hőség és a csomagok ellenére ez még igaz is lehetett, de fájos lábbal
battyogó párom számára végtelen hosszú útnak tűnt
a megteendő távolság. Minden tagja a csoportunknak eltűnt a szemünk elől és
totózni kezdtünk, hogy hova is menjünk,
amikor Gábor tündér jött vissza értünk, csomagtalanított bennünket. Így már
odaértünk a szobakulcsok osztására.
*
A REGENS WAGNER Közhasznú Alapítványt 2000 júniusában a Bajorországban 1847
óta fogyatékkal élők szolgálatában működő
"Regens-Wagner-Stiftung mit Sitz in Dillingen a.d. Donau"
(www.regens-wagner.de) hozta létre. Az alapító
Dél-Németországban tizennégy helyszínen gondoskodik fogyatékos személyekről.
Másfél évszázados, sikeres munkássága
garancia a magas szakmai színvonalon való magyarországi jelenlétére. Az
alapító, mint célt, az értelmi fogyatékos
személyek társadalmi integrációjának elősegítését határozta meg. E cél
megvalósítása érdekében létrehozta
Balatonmáriafürdő központjában, közvetlen vízparti telken a Regens Wagner
Otthont, melyben FOGYATÉKOS SZEMÉLYEK OTTHONA
mellett NAPPALI INTÉZMÉNYT és VENDÉGHÁZAT működtet. Az Alapítvány,
intézménye mellet, 30 vendégszobájának, és konferencia
termének bevételeiből egészíti ki a tevékenységéhez szükséges forrásokat. Az
ellátottak foglalkoztatását elsődlegesen a
fogyatékos személyek üdültetésével kapcsolatos feladatokban határozta meg.
*
Nekünk a főépület 124-es számú kulcscsomója jutott, mert hogy az egyik kulcs
volt a szoba ajtóé, a másik pedig az épület
bejárati ajtajáé. Az első emeletre - Eszterem örömére - lifttel tudtunk
feljutni, hamar megtaláltuk az elkövetkezendő
napok idejére szolgáló lakhelyünket. Egyébként vendéglátóinktól 18 kétágyas
szobát kaptunk melynek egy harmadát a
tündérek vették birtokba.
Belépve a szobába egy kis folyosón találtuk magunkat, melynek bal oldalán a
WC-t, zuhanyzó kabint, mosdót, törölköző
tartók és a szemetest tartalmazó helység, jobb oldalon két akasztós rész
által közrefogott dupla ajtós polcos elemű
szekrénysor állt. A két oldal folytatásában a falak mellett hosszában
egy-egy ágy éjjeli szekrénnyel. A baloldali ágy
végében fotellel egy kerek asztal felettük falra erősített TV, a jobb oldali
ágy végében bőröndtartó. A szobát az asztal
szélességéig fal illetve erkélyajtó és széles ablak zárta le.
Eszter a baloldali fekhelyet választotta és foglalta el fájó lábai
pihentetésére heveny rejtvényfejtés közepette. Az
utazás fáradalmai, a kora délutáni meleg eredményeképpen én alvással
teszteltem a nekem jutott jobboldali ágyat. Jó volt.
A 18 órára jelzett vacsoráig a szobában lazultunk. Több étkezésünk
helyszínéül szolgáló helyre. első ízben együtt
indultunk el miután összegyűltünk szálláshelyünk előtt. Az étteremnek
helyet adó épületkomplexum talán 200 méterre volt.
A kiszemelt bejárat nem az étteremhez vezetett, megkerülve egy épületet
találtunk rá a számunkra legális behatolási
lehetőségre. A két sorban álló téglalap asztalok hosszanti oldalain műbőrrel
bevont padok vártak minket. Az első vacsora
sült csirkecomb, petrezselymes burgonya, káposzta saláta volt kiírás
szerint. Mire az asztalra került az étel, a
petrezselymes burgonya rizzsé változott. Ezen az estén Ildikó és Adri tündér
16 éves Réka tündér lánya volt asztaltársunk.
2. nap: hétfő
A svéd asztalos reggelit a főépület földszintjén, az erre alkalmas teremben
fogyasztottuk el. Minden nap a következőket
tette elém a párom: egy vagy két pohár narancslé, sonkás vagy szalámis
kenyér vagy zsömle paradicsom, paprika, uborka
kíséretében, kukoricapehely tejjel leöntve és két bögre hosszú kávé.
Ráadásként Eszter kávéjának felét is megkaptam. Ez
az étel és folyadék mennyiség mindig elegendő volt számomra az ebédig.
A Keszthelyre induló Balaton Expresszhez a többiek előtt indultunk el
Eszterrel a vasútállomásra, hogy nyugodt tempóban
kelljen mennünk és kíméljük járószerveit. A csapat hiánytalan létszámban
szállt fel a 9:59-kor tovább induló vonatra és
22 perccel később teljes létszámban szállt le a végállomáson a Budapest
Expresszről.
*
Keszthely
A Dunántúlon, Zala megyében, a Balaton nyugati szegletében a Zala folyó
torkolatától északra fekvő, élénk turizmussal,
fontos gazdasággal, ősi történelemmel és kultúrával rendelkező város, a
Keszthelyi járás központja. délen sík, északra
kissé dombos területen. A környéken található Zalai-dombság és
Keszthelyi-hegység dombjai, hegyei ölelik körbe a várost.
Éghajlata az Adriai-tenger és a Balaton közelsége miatt kiegyensúlyozottabb,
a nyár kevésbé forró, a tél kevésbé fagyos.
A városban polgárőrség működik. A település lakosainak száma 20116 fő,
népsűrűsége 262.04 fő négyzetkilométerenként. Az
üdülőhely irányítószáma 8360, körzethívószáma 83, területe 75.98
négyzetkilométer.
Egy kis történelem.
Időszámításunk előtt a 4. században érkeztek a területre a kelták, akik a
Dunántúl északi felét a Balaton vonaláig
hódították meg. Széles körben elterjesztették a vas használatát, amelyből
már nemcsak fegyvereket és ékszereket, de
használati eszközöket, szerszámokat is készítettek. Nevükhöz fűződik a
lábbal hajtott fazekaskorong meghonosítása. Élénk
kereskedelmi kapcsolatot tartottak fenn Itáliával és a Balkánnal, görög
mintára ezüstpénzt vertek.
A honfoglalásig tartó római kori időszaknak nevezett időkben számos hatás
érte e környéket. A Fenékpusztai erőd
létrejötte, a vele kapcsolatos hadi események kihatással voltak az itt élő
népességre. Avarok, hunok, keleti gótok,
longobárdok, frankok - hogy csak a legfontosabb néptörzseket említsük meg a
sokszínű történelemből. 1247-ben említi
először írásos forrás a helységet, a Szent Márton tiszteletére szentelt
plébániatemplommal a mai kastély előtt. A két
templommal rendelkező királyi birtok, Keszthely már a 13. század közepén
jelentős helység lehetett. A század végén a
Péc nembeli Marcali család szerezte meg, s ekkor már a település déli része
is létezett. Károly Róbert visszaszerezte
Keszthelyt, de fia, Nagy Lajos Lackfi Istvánnak ajándékozta azt. A 14.
században komoly gazdasági fellendülés volt
észlelhető Keszthelyen, a település a városiasodás útjára lépett. 15. század
során sűrűn változtak Keszthely birtokosai.
1430 után Keszthely hosszú időre a Gersei Pethő család tulajdona lett. A
család több kőházzal is rendelkezett a
városban, fallal övezett kúriájuk a mai kastély helyén állt. Később épült
egy másik épületük a Fő utca közepén. Az első
portyázó török csapatok 1532-ben jelentek meg Keszthelyen, a Bécs ellen
vezetett hadjárat során. 1548-ban kifosztották
Keszthelyt, a Pethő-kúria ismét tűz áldozata lett. A család az elhagyott
ferences kolostorba költözött, majd ifjabb
Geresi Pethő János végvárrá alakította át annak környezetét. A részben a
Pethő család, részben a király által fizetett
várőrség létszáma gyakran változott. A várőrség 1605 - ben Bocskai István
mellé állt, a bécsi békét sem vették
tudomásul, így a királyi seregnek 1608-ban ostrommal kellett bevennie a
várat. A katonák megélhetési szükségleteik
kielégítésére rendszeresen portyáztak, elsősorban a török által uralt
falvakba. 1589-ben a koppányi aga dúlta fel a
várost. Ezt követően, a 17. század közepén a belvárost palánkfallal és
árokkal vették körbe, így kettéosztva Keszthelyt
a falakon kívüli, illetve belüli részre. A falon belül élők mentesek voltak
minden úrbéri fizetség alól, míg a kívül
rekedtek (Kiskeszthely, Polgárváros lakói) földesúri jobbágyok maradtak. Az
1686-ban megszűnt török uralom után a
városban élők katonai szolgálatára többé nem volt szükség. Az a veszély
fenyegette őket, hogy újra jobbágyi sorba jutnak,
ezért csatlakoztak a Rákóczi-szabadságharchoz. 1705 és 1709 között kuruc
kézen volt a város. A szatmári béke után
lerombolták a vár véd műveit, a város kapuit és betöltötték a sáncokat. A
18. század elején Keszthely több földesúr
tulajdonában volt. A legnagyobb birtokostól, Pethő Jánostól vásárolta meg az
ő részeit Festetics Kristóf 1739-ben. Ezt
követően a kisebb birtokosok részeit is megszerezve Keszthely kizárólagos
tulajdonosává vált. Ő, és később fia, Pál arra
mezővárosi jogaikat, például a szabad bíró- és esküdtválasztást is
korlátozták. 1772-re a városlakók birtokában mindössze
lakóházaik maradtak, szabad földjeik kivétel nélkül a Festetics családra
szálltak. Ám a Festeticsek megjelenése a
városban pozitív változásokat is hozott. Keszthely egy hatalmas uradalom
központja lett, számos munkaalkalommal növekvő
számú iparosnak megélhetést biztosítva. 1772-ben már 215 iparost írtak össze
a városban, akik 12 céhbe tömörültek.
Festetics Kristóf 1759-ben kórházat, Pál 1772-ben gimnáziumot alapít. A
kastély építése még 1745-ben kezdődött el, ám
csak az 1880-as években nyerte el végleges formáját. Keszthely, egyben a
Festetics család legjelentősebb alakja Festetics
György (1755-1819), aki 1791-től élt Keszthelyen. Sok energiával látott
hozzá a korszerűtlen, adósságokkal terhelt birtok
rendbetételéhez. Szakemberszükségletének kielégítésére 1797-ben
megalapította Európa első mezőgazdasági főiskoláját, a Georgikont. A
reformkorban indult be a balatoni fürdőélet is, megépítették az első
fürdőházat, és 1846-ban indult
útjára Keszthelyen a Balaton első gőzhajója, a Kisfaludy. Az 1848-as
forradalomban a Georgikon hallgatóiból és a felsőbb
osztálybeli gimnazistákból alakult meg a 47. honvéd zászlóalj, majd 1848
szeptemberében az 56. zászlóalj Keszthely
polgáraiból. A szabadságharc leverését követően Keszthely fejlődése
lelassult. A város történetének legsúlyosabb csapása
az volt, hogy az 1861-ben megnyitott Déli Vasút elkerülte a várost. A vasút
létkérdés volt a város számára, mert ennek
hiányában az ipar és kereskedelem nem volt képes fenntartani a versenyt más
jobb infrastruktúrájú várossal. A vasút
építése 1888-ban kezdődött el, és alig néhány hónap múlva el is készült.
Építését jelentősen támogatta a Festetics
család is. 1903-ban pedig megépítették a Keszthely-Tapolca közötti
vasútvonalat. Az egyetlen fejlődési irány Keszthely
iskolaváros jellegének erősítése és fürdővárossá fejlesztése jelenthetett.
Ezt a város vezetői is felismerték. Az első
világháborút követő kedvezőtlen gazdasági helyzetben a város fejlődése
megtorpant. A két világháború között Keszthely a
"nyugdíjasok városaként" szerzett hírnevet. Napjainkban az idegenforgalomra
alapozódik a város fejlődése.
*
Jócskán volt idő a busz indulásáig mely 11 órára volt jelezve. Zömmel a
váróteremben telepedtünk le, vásárlással, folyó
ügyeink rendezésével ütöttük agyon az időt. A busz sofőrjét kicsit győzködni
kellett, hogy tekintsen el az első ajtós
felszállástól de végül sikerült és a csapatunk nagyobb része kényelmesen
tudott elhelyezkedni az ülő helyeken. A tárlat
vezető hölgyre na meg a helyből jövő két jeltolmácsra kicsit várni kellett,
de aztán csomagjaink elhelyezése után
nekiindultunk az első emeletnek.
*
Főúri életforma, Helikon könyvtárkiállítás
A 18 termet magába foglaló enteriőr-kiállítás eredeti vagy korhűen
rekonstruált belső terei a 18-19. századi főúri
életformát mutatják be. A kastély legnagyobb értéke Magyarország egyetlen
épen maradt főúri magánkönyvtára.
Az 1745-ben Festetics Kristóf által építtetett barokk kastély jelentős
bővítések után, 1883 és 1887 között nyerte el mai
formáját. A család által a kezdetektől fogva gyűjtött könyvek számára
Festetics (I.) György külön könyvtári szárnyat
építtetett 1799 és 1801 között. A jelenleg több mint 80 000 könyvtári
egységet tartalmazó gyűjtemény számos ritkasággal
büszkélkedhet. A legrégebbi kötet Thuróczy János műve, a Chronica Hungarorum
1488-ból. A könyvek mellett jelentős
értéket képvisel a könyvtár eredeti klasszicista berendezése is.
A gyűjtemény megmenekülése annak köszönhető, hogy a második világháború
alatt a Keszthelyt megszálló orosz csapatok
parancsnoka, felmérve a kincsek értékét, befalaztatta a könyvtárat és a
mellette lévő néhány helyiséget. Az így lezárt
termekbe összegyűjtötték a legértékesebb berendezési tárgyakat,
festményeket, szobrokat, porcelánokat, amelyek a többi
magyar kastély berendezésétől eltérően, egyedülálló módon eredeti helyükön
vészelték át a háborús időket, és ma is
láthatók a kiállításon. A számos, különböző stílusú értékes bútor mellett
találkozhatunk Benczúr Gyula festményével,
Stróbl Alajos szobrával, meisseni labdarózsás vázákkal és egyéb
különlegességekkel.
Az épen maradt termek belsőépítészeti kialakítása az 1880-as évekből
származik. Szlavóniai tölgyfából készült kazettás
mennyezetek, falburkolatok és kandallókeretek adnak méltó hátteret a
műtárgyaknak. Kiemelkedik a helyiségek közül a
Tölgyfalépcsőház a Magyarországon egyedülálló, eredeti családi
portrégalériával. Az arcképek között láthatók a Festetics
család legjelentősebb tagjai, például a keszthelyi gimnázium alapítója,
III. Pál (1722-1782), akit 1772-ben Mária
Terézia grófi rangra emelt.
Fia, Festetics (I.) György (1755-1819) a család legkiemelkedőbb tagja. A
kiállítás termeinek egyike emlékezik meg
tevékenységéről: a Georgikonnak, Európa első mezőgazdasági főiskolájának
megalapításáról (1797) és az 1817-ben induló
Helikoni ünnepségek megrendezéséről. Ő építtette az első nagyméretű
balatoni vitorlást, a Phoenix gályát, melynek
tervrajza és makettje az általa kialakított könyvtárban látható.
A későbbi generációk legjelesebb személyisége Festetics (II.) Tasziló
(1850-1933), aki 1911-ben hercegi címet kapott.
Ő volt az, aki a családból a legtöbbet tette a magyar lótenyésztés és
lóversenyzés felvirágoztatásáért. A Festetics
lovak számos magyar és európai díjat nyertek. A kiállításon a lóversenydíjak
mellett a híres lovak portréi és a ménesek
képei tanúskodnak a család ilyen irányú tevékenységéről.
II. Tasziló Mary Hamiltonnal kötött házassága révén számos európai
arisztokrata családdal került rokonságba. A hercegnő
hozományából származó értékes festmények, szobrok, berendezési tárgyak,
könyvek és kották is gazdagítják a kiállítást.
*
Csomagjaink visszavétele után átsétáltunk a kastély parkján a következő
látnivalóhoz.
*
Hintómúzeum
A hintókiállítás törzsanyaga a több mint 50 darab, a főúri életformához
kapcsolódó 18-19. századi kocsi, hintó és lovas
szán gyűjteménye.
A mai hintómúzeum épülete a keszthelyi Festetics-uradalom központjának
istálló-kocsiháza volt. A kastély 1883-1887
közötti utolsó nagy bővítésével egy időben építtette Festetics (II.)
Tasziló. A földszinten tartották a család
mindennapi közlekedéséhez igénybe vett lovakat, kocsikat, hintókat és
szánokat. Az emeleti részen a lovászok és a
kastély személyzete volt elszállásolva.
1945 után néhány évre a katonaság vette birtokba az épületet, majd ezt
követően az akkori városi tanács tulajdonába
került, amely különböző vállalatoknak adta bérbe az egyes termeket. Az évek
során az épület állaga nagymértékben
leromlott. Az eredeti állapot visszaállítását megcélzó felújítás 2004
januárjára készült el, ekkor nyitotta meg kapuit
az épület az állandó kiállítással együtt.
A kiállítás anyagát nagyrészt a 18-19. század főúri életformájához
kapcsolódó lóvontatású járművek gyűjteménye alkotja.
A tervszerűen végzett restaurálási, felújítási munkáknak köszönhetően eddig
54 darabot (ebből 9 szánt) sikerült
felújítani és a kiállítótérben történő elhelyezésre alkalmassá tenni. A
kocsik és hintók jelentős része egy osztrák
magángyűjtő, Werner Guster gyűjteményéből származik, aki felajánlotta őket a
múzeumnak, így most már a Helikon
Kastélymúzeum tulajdonában vannak. A további saját szerzemények mellett más
múzeumoktól kölcsönzött tárgyak is láthatók.
A kiállított anyag Európában is jelentős gyűjteménynek minősül, és
sokszínűségével kiemelkedik a különböző hasonló
témájú gyűjtemények közül. A kiállítás tematikája úgy került kialakításra,
hogy a látványosság mellett történeti
áttekintést is adjon a fogatolás világából. A kiállított darabok bemutatják
a kocsik és hintók műszaki, technikai
fejlődését, és betekintést adnak a kocsi- és hintógyártás fénykorába.
Kiemelten hangsúlyozza a kiállítás a magyar
kocsizás és fogatkultúra kialakulását, amely meghatározó szerepet töltött be
egész Európában. Emellett a gyűjtemény
bevezet Nyugat-Európa országainak fogatolásába is.
A kiállítás érdekessége, hogy több híres történelmi személy tulajdonából
származó kocsival, hintóval is találkozhatunk,
például Mária Valéria főhercegnő utazó kocsijával, Ferenc Ferdinánd park
kocsijával, valamint Rudolf trónörökös
homokfutójával.
A kocsik és hintók mellett egyedülálló a lovas szánokból álló gyűjtemény,
amely jelentős darabszámával és
sokszínűségével átfogó képet ad a kor főúri életformájához kapcsolódó téli
közlekedési szokásokról.
Külön teremben kerülnek bemutatásra a témához szorosan kapcsolódó, különböző
korokból származó fogatos felszerelések,
szerszámzatok, valamint a lovagláshoz kapcsolódó eszközök: nyergek,
kantárak, lovaglópálcák.
*
Kilépve a hintók, szánok világát bemutató kiállításról - Éda tündér
szavazásra bocsátotta következő lehetőségeket:
fagylaltozás két gombóc erejéig az egyesület költségén a kikötő mellett
található parkban vagy a Balaton múzeum tárlata.
Az utóbbira 3 fős kisebbség szavazott ...
Elindultunk ebédünk helyszínéül szolgáló "Lakoma" étterem felé. Eleinte még
az élcsapatban haladtunk Eszteremmel, de
Keszthely sétáló utcája nagyon hosszú ... Közepe felé még látszott egy-egy
csapattag messziről is feltűnő ruhája, ám
a végén kámforrá váltak. A lemaradtak csapatát Okoskáék erősítették. Már
nyúltam volna a telefonomért, de Okoska
másodjára talált olyan járókelőt aki elirányított minket. Angéláékat
hajthatta az éhség, mert ők is eltűntek a szemünk
elöl. Némi keresgélés után megleltük a táplálékra várakozó társaságot.
Tartalmas, jóízű húsleves és apró hús vegyes
körettel volt a menü. Én még kávéval csitítottam koffein éhségemet.
A közeli kikötő egyik fagylaltos pultja előtt két sorban vártuk a
gombócokat. Sokféle hidegségből választhattunk. Aztán
másfél órára szétszéledtünk. Ez idő alatt újabb kávéval és gombócpárral
kedveskedtünk magunknak, egy vízparti padon ülve
szemléltük a szemlélhető dolgokat. Például egy öreg hattyú totyogott föl alá
a sétány melletti füvön legelve azt.
Három negyed ötkor össze gyűltünk a megbeszélt helyen és elindultunk a
keszthelyi pályaudvarra. Gyorsan elszállt az
utazási idő és a balatonmáriafürdői állomásról mindjárt az étterembe
mentünk. Ettől az estétől kezdve, az utolsó
vacsorát leszámítva, Csaba csuda emberrel és Viktória kísérőjével együtt
fogyasztottuk el a felszolgált ételeket,
italokat. Mindig akadt téma és közös ismerősökről is szót ejtettünk. Ezen az
estén gyros, hasábburgonya, uborka tadziki
módon elkészítve volt a menük. A diabetesek a sült krumpli és az uborka
helyett salátát kaptak, de úgy sikerült
kicseleznem tiltott gyümölcsöt, akarom mondani rósejbnit, hogy repetát
kértem és így jutottam a hasáb burgonyához ...
3. nap: kedd
Az előző napi program Eszterem lábaira kimerítően hatott és pihenő napra
volt szüksége. Részvételem a fonyódi
kiránduláson attól függött, hogy a tündérek meg tudják-e oldani a
kíséretemet. Az előző esti munkaértekezlet után Ildikó
tündér kopogtatott szobánk ajtaján és jelezte: nincs akadálya a
kimozdulásomnak. A szálláshelyünk előtti gyülekező
helyen Gábor tündér vett jobb szárnya alá, akarom mondani jobb karjára mert
hogy a bal karján Anna csuda ember csüngött.
Nagykanizsáról érkező személyvonattal utaztunk Bélatelepig, mert hogy ez a
megálló tűnt a legközelebbinek úti célunkhoz,
a helytörténeti múzeumhoz.
*
Fonyód
A fonyódi járás központja lakosainak száma 4757 fő, népsűrűsége 88.61 fő
négyzetkilométerenként. A város irányítószáma
8640, körzethívószáma 85, területe 53.55 négyzetkilométer.
története:
Fonyód környékén az első embercsoport már 17-18 ezer évvel ezelőtt
megjelent. A honfoglalás idején a Bő nemzetség
birtokai közé tartozott. Feltételezik, hogy erős vára lehetett a Várhegyen,
amelyet szőlőműveléssel, gyümölcstermesztéssel
és állattartással foglalkozó lakosság látott el. Nevét először Szent László
király összeírólevele említi a szentmártoni
apátság birtokai között Funoldi alakban.
Az 1563: LV. törvénycikk szerint Fonyód várát, mely eredetileg a tóti
Lengyel családé volt, Magyar Bálint tartotta
hatalmában. Az ellenség kezére végleg 1575-ben, Magyar Bálint halála után
került az erődítmény, ők azonban porig
rombolták, a Lengyel-féle jószágokra pedig, az 1612. évi tanúvallomások
szerint, a tihanyi kapitányok tették rá a kezüket.
A 19. század végén indult meg Fonyód üdülőhellyé válása, ebben nagy érdeme
volt dr. Szaplonczay Manó megyei
tiszti főorvosnak, aki rávette Zichy Bélát, az erdővel borított hegy
tulajdonosát, hogy birtokából egy területet
parcellázzon fel a nyaralók számára. 1894-ben alakították meg a
Balaton-Fonyódi Bélatelepet, s a századfordulóra
előkelő villasor épült. A Kaposvár-Fonyód közötti vasútvonal 1896-os
megnyitása pedig a megyeszékhelyről is
megkönnyítette az ideutazást. Ettől kezdve gyors fejlődésnek indult a
település, és egy új övezet, a Sándortelep kezdett
kialakulni. E városrész dr. Berzsenyi Sándor orvosról kapta a nevét, aki
tisztviselőket nyert meg telektulajdonosnak,
s ők a Bélatelepiekénél szerényebben, de a vízhez jóval közelebb
építkeztek. Fonyód 1906-ban alakult önálló községgé.
A következő évtizedekben megélénkült a vendégforgalom, s egy szezonban 4-5
ezren üdültek Fonyódon. 1928-ra
elkészült a vasút mellett a műút, s a település ekkor vált önálló
nagyközséggé, majd 1950 után járási székhely lett.
1957-ben kezdték meg a meleg víz utáni kutatást is, aminek eredményeként
szénsavas vizet találtak, s ettől kezdve
ismert 'Fonyódi' néven az ásványvíz. A település 1982-ben ünnepelte
fennállásának 900 éves évfordulóját, a városi rangot
1989-ben kapta meg. Fonyódon - többek között - bölcsőde, óvoda, általános
iskola, gimnázium, szakképző iskola, ügyészség,
bíróság, kulturális központ, könyvtár és múzeum is működik. 2013-tól Fonyód
ismét járási székhely lett.
*
Leszállva a vonatról a csoport egy része mosdót talált, de a többség
nekivágott a meglehetősen emelkedő ránézve domb-,
megmászva hegyoldalnak. A tündéreknek volt dolga a két oldalukon egy-egy
csuda emberrel: gyökerek, gödrök és változó
ritmusú lépcsők nehezítették a haladást. Amelyik tündér felért a tetőre,
ott hagyva pihenő csuda embereit, fordult vissza
segíteni a lemaradtaknak. Hazafelé egy másik, hosszabb de járhatóbb úton
közelítettük meg Fonyód vasútállomást.
*
Fonyódi helytörténeti Múzeum
Helyi, megyei és országos összefogás eredményeképpen sikerült egy 100 éves
villaépületet újjávarázsolni, és Bélatelepen
a Bartók Béla u. 3. szám alatt kapott helyet a Fonyódi Múzeum a régi mozi
épületében, ahol az állandó helytörténeti és
néprajzi anyag mellett a Balaton állat- és növényvilágával, a
természetvédelem fontosságával ismerkedhetnek a látogatók.
*
Mosdó használatot követően helyet foglaltunk egy teremben ahol egy 13 perces
filmből például megtudhattuk, hogy 15000
évvel ezelőtt az akkori tavak összeolvadásából jött létre a ma látható tó és
a víz utánpótlását a Zala folyó mellett a
Tapolcai medence karsztviz forrásai biztosítják. A tárlat vezető még
kiegészítette a látottakat néhány információval,
ígérete szerint állathang felismerési játék is lett volna, de az öregecske
számítógép nem akarta az igazságot.
Egy autóút mentén ereszkedtünk le a vasútállomáshoz. A tündérek variáltak,
akarom mondani varázsoltak - így most Éda
tündér segített Anna csuda embernek és nekem. A Nagykanizsára tartó
személyvonatra nem sokat kellett várni és hamarosan
az otthon maradtakkal találkozhattunk az étterem előtt. Gulyásleves és
palacsinták kerültek az asztalra. Ebéd után
búcsút vettünk Éda tündértől mert hogy a vizsgáját sikeresen elvégző Andrea
tündér váltotta a feladatokban.
A délután a mindenki maga választotta program szerint telt: Eszterem a
lábait jól kímélő keresztrejtvény fejtés, pihenés
az erkélyen lévő nyugágyban, jómagam a megszokott ebéd utáni szundi az
ágyban, ébredés után pedig az androidos
telefonra tárolt hanganyagok hallgatása. Az esti étkezésre lecsós
hússzeletet rizzsel tálaltak elénk. A vacsora végén
Annát köszöntöttük születésnapja alkalmából. Desszert gyanánt fejenként két
gombócos nyalni valóért csábultunk el a
közeli fagylaltozóhoz.
4. nap: szerda
Reggeli után Eszterrel a többieknél előbb indultunk a vasútállomás előtt
található Volán buszállomásra, hogy kényelmes
tempóban és időben érjünk a 10:15-kor Induló, Mesztegnyőre tartó járműre.
Bár a légkondicionálás helyett a nyitott
ablakokkal kellett beérnünk, viszonylag kellemes utazásunk volt és időben
(11:05-kor) érkeztünk a falu központjába. Még
Kellett várnunk a helyileg jelelésre jogosult tolmácsra, majd betódultunk a
faluház udvarára.
*
Mesztegnyő
A marcali járás területén található település lakosainak száma 1391 fő,
népsűrűsége 30.62 fő négyzetkilométerenként. Az
község irányítószáma 8716, körzethívószáma 85, területe 43.71
négyzetkilométer. Marcalitól 8 kilométerre délre, a
Somogyszob-Balatonszentgyörgy-vasútvonal és a 68-as főközlekedési út mentén
fekszik, 50 kilométer-re Kaposvártól. A
Balatontól való távolsága 24 kilométer.
története:
Mesztegnyő nevét az 1332-1337 évi pápai tizedjegyzék említette először,
tehát már ekkor egyházas hely volt. Plébániájáról
egy 1359-ben kelt oklevél is megemlékezik. Különböző tulajdonosok után
1733-tól a 20. század elejéig a Hunyady család
volt a terület gazdája.
Nevezetességek
Mesztegnyő szívében található az 1750-56-ban épült barokk műemlék templom,
amely már messziről jelzi az utat a település
felé igyekvőknek, akiknek érdemes megállniuk az impozáns egyházi épület
előtt pár percre. Az építmény, amelyet a
szakértők az egyik legszebb barokk építészeti emléknek tekintenek, a Hunyady
család kegyúri templomaként készült el.
Különlegessége, hogy Dorfmeister István híres oltárkép-festő készítette el
belső díszítését. Freskói közül országszerte
híres a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló gyönyörű oltárkép.
A barokk templommal együtt épült fel a mesztegnyői kolostor, amelynek
épülete ma általános iskolaként, faluházként
funkcionál. Itt található kiállítás sok látogatót vonz.
Az erdei kisvasút ősét még 1925-ben építtették a kéthelyi Hunyady grófok, és
egészen 1945-ig gőzmozdony-vontatással
üzemeltették. Ezt követően állami tulajdonba került, 1946-tól az erdészet
lóvontatású vasútként használta. 1958-ban
korszerűsítették a meglévő pályát, s alkalmassá tették gépi vontatásra is. A
sínpár 1960-ra érte el mai hosszúságát,
- kilenc kilométert.
*
Amikor megérkeztünk a faluházba, mindjárt megszálltuk a legkisebb
helységeket. A megkönnyebbültek az udvaron található
padokra telepedve várták a többieket. Amint teljes lett a létszám bementünk
az épület kiállítási részlegébe. Bevezetőben
megtudhattuk, hogy a 60-as évek elején idekerült tanítónő, Kövesdi Tiborné
Gizi néni kezdeményezésére indult meg a régi
tárgyak gyűjtése és tárlat mai vezetője pedig a menye, Kövesdiné Panyi
Antónia. Kivételesen megérinthettük, tapinthattuk
a tárgyakat, eszközöket. A helytörténeti kiállítás ötletgazdájáról, Gizi
néniről unokája szakdolgozatában a következőket
olvashatjuk:
"Kövesdi Tiborné, Gizi néni egy kis somogyi faluban, Mesztegnyőn
bontakoztatta ki egyedülálló pedagógusi tehetségét, itt
váltak valóra legmerészebb álmai. A Nyírségből betelepült tanítóként több
mint négy évtizeden át összefogta a somogyi
falu fiataljait, hagyományőrző, önképző- és kézműves köröket szervezett, a
saját korában messze híres népi együttest
alapított, néprajzi és kézműves táborokat szervezett, majd később határon
túli magyaroknak szervezett éves szinten
ifjúsági találkozókat, honismereti egyesületet és faluházat hozott létre
tekintélyes helytörténeti gyűjteménnyel, illetve
a kétezres évekre még erdei iskolát is működtetett az egykor lebontásra
ítélt fiúiskola épületében. A lista valójában
végtelen, mivel az aktív évtizedek alatt jóval több elismerésre érdemes
megmozdulását lehetne felsorolni, valamint
kiemelendő az egész életét végigkísérő páratlan szakmai hozzáállás, amellyel
öntudatlanul is meghatározta számos
tanítványának későbbi sorsát."
A kulturális étvágyunk kielégítése után következett a testi: finom paprikás
krumpli volt a menü savanyú uborkával.
Ebéd után a társaság nagyobb része egy kis túrával jutott elaz erdei
vasúthoz. Néhányunk gyalogló képességének
hiányossága okán Csilla tündér apukája, József segített: terepjárójával vitt
bennünket a kisvasúthoz. Árnyas fák alatt
asztalok melletti padokon várakoztunk amíg a gyalog érkező társaink
megérkeztek. A vasútüzem vezetőjével, Zilahi-Szabó
Bencével és a mozdony személyzetével teljessé vált társaság felszállt a
nyitott vasúti kocsira és nekiindultunk a fák
között, tavak mentén húzódó sineken a vonal másik végébe, Felsőkakra. Kis
séta után ismét asztalokhoz telepedtünk és
Bence mesélt az erdőgazdaságról, kisvasútról, az itt élt, élő emberekről.
Néhány állati csontvázat is megtapogathattunk.
Meglátogattunk egy kilátót, vállalkozó kedvűek fel is másztak a tetejére.
Aztán visszavonatoztunk, bár mintha más
nyomvonalon haladtunk volna...
A kisvasúthoz közelebbi Volán buszmegállóban szálltunk járműre, melynek
klímaberendezése működött - így temperált
közegben utaztunk Máriafürdőre.
5. nap: csütörtök
Ezen a napon csak az ebéd és a vacsora miatt mozdultunk ki a szálláshelyről.
Fakultatív alapon választhatott mindenki a
számára érdekes elfoglaltságok közül: kézműveskedés, strand, csocsó,
pingpong, minigolf, tornaterem, játszótér, szauna.
Eszteremmel a kora délelőtti órákban szobánk erkélyén napoztunk, elsétáltunk
megnézni a kézműves ügyeskedőket, majd a
hintaágyban ringtunk ebédig. Ahogy az előző esti vacsora, úgy az utolsó ebéd
sem hagyott mély nyomot bennem, nem
emlékszem a menüre. A borkóstolás a Viktor Borházban kellő érdeklődés
hiányában elmaradt. Ha nem tomboló hőség lett
volna - bizonyára összejön a minimális 15 fő ...
- Utolsó este a vacsora nem éppen könnyű nyári étel volt - töltött káposzta.
Angéla és Laci foglaltak helyet asztalunknál.
A jó beszélgetés mellett megcsodálhattuk Laci bendőjének kapacitását: három
adagot is elfogyasztott az előbb említett
ételből. Ekkor értesültem arról, hogy Eszter tündér nap mint nap a vendégház
konyháján epe kímélő ételeket készített Anna csudaember számára aki csak így
tudott részt venni ezen az egyesületi programon. Bár Eszter tündér szerényen
természetes cselekvésnek nevezte a hozzáállását, én meg úgy gondolom két
szóban, hogy "Nem semmi!" A tűzgyújtási tilalom áldozatául esett a szokásos
tábori
programunk, a szalonnasütés.
Vacsora után a játékosabb kedvű táborlakók egy kis szerencse próbálgatásra
gyűltek össze az egyik közösségi teremben.
A vakos bingó a közismert Luxorhoz hasonlít. A résztvevők húznak maguknak az
előre elkészített szelvényekből, melyen az
ötször ötös négyzet egy egy pontján található szám arab és Braille. formában
tapintható. Viki tündér kisebb fajta show
műsor keretében elkezdte a számok sorsolását, vagyis valakivel húzatott egy
számot, és a játékosok - amennyiben szerepelt
szelvényűkön a kihúzott szám - műanyag sapkával lefedték a már kisorsolt
számokat. Ha egy öt elemből álló sor vagy
oszlop valamennyi tagját már sapka borította és ezt a játékos elsőnek
hangosan jelezte - akkor a résztvevő kapott egy
tárgynyereményt. A játék főnyereményét akkor nyerte el valaki, ha mind a 25
számát kihúzták szelvényén és bingót
kiáltott. Ezen az estén jelem sorok írója megcsípte a főnyereményt, ami öt
Sportszelet volt ...
Adri tündért köszöntöttük születés napja alkalmából: valamennyi résztvevő
egy szelet epertortát kapott ez alkalomból.
6. nap: péntek
A balatonmáriafürdői REGENS WAGNER vendégháza közel egy hétre ideiglenesem
Emberség ország területe volt. Jó lenne,
szép lenne ha idő- és földrajzi határ nélkül gyakorolná valamennyi ember a
humanista magatartást!
Elérkezett a hazautazás pillanata. A reggeli után a csudaemberek és tündérek
elindultak csomagjaikkal a vasútállomásra
a 9:58-kor induló Balaton Expresszhez. Megkezdődött a búcsúzkodás is hiszen
a tündérek egy része maradt, illetve más
úti célt felé vette az irányt. Székesfehérváron, Kelenföldön tovább
fogyatkozott a létszám. A Délibe érkezve újra egyesületi
belső és külső munkatársak, egyesületi tagok búcsúztak el egymástól.
Beszámolóm végén szeretném megköszönni Kimlei Gábornak a hatalmas szervezési
munkát, melyet az egyesület munkatársak
segítségével végzett. A Siketvakok Országos Egyesülete idén is kitett
magáért.
Üdvözlettel Miklós
