Ballag egy hátizsák
Ballag egy hátizsák, benne a sok tudomány.
Addig-addig ballag, míg egy iskolát talál.
Úr Isten! Kit visz az a hátizsák?
Nem látszik alóla más, csak pusztán két pici láb.
Most megáll. Pihenni kellene már,
Hisz alig bírja el azt a sok tudományt.
És ismét megindul a hátizsák.
Hátrálni készül már.
Lassan emelkedik, egyre magasabban jár,
De jó, hogy van a lépcsőnél korlát!
Szegény hátizsák! Oly fáradt már,
Keresi, vajon hol van az osztály?
Lehuppan egy padra, súlya nagyot ránt,
És biz' rögvest a földön a hátizsák.
Ám lássatok csodát:
A zsák alól kibújik egy kislány!
Nagy nehezen feláll,
Diadalmasan így kiált:
Nesze neked, te sok tudomány!
Hát itt maradsz, te hátizsák!
Ám jön a tanár, s közben így kiált:
Kié ez az óriás hátizsák?
Julcsa rémült arcot vág.
Tanárnő, kérem, enyém a hátizsák.
De, tanárnő, kérem!
Nem bírom már!
Föl kéne emelni, benne a sok tudomány.
Tanárnő, kérem, segítsen már!
Tanárnő igyekszik, fölkapja a táskát,
S eközben a padba veri orrát.
Uram atyám, de nehéz a hátizsák!
Julcsa, máskor ne hozz ennyi tudományt!
Itt az iskola, megtanít mindenre,
Holnaptól nem kell a nagy zsákot cipelned!