Barátság hálája
Már évek teltek el,
s én meg sem köszöntem,
pedig már tán fel is nőttem,
hogy lélekben vigyáztál,
hogy rossz utat nem választottál.
Megmaradtál te hű barát,
megkaptad világosság hangját,
aljasság, rútság el nem ért,
fogod mindannyiunk kezét,
vigyázod jónak szellemét.
Eljött az idő,
hogy megköszönjem szereteted,
mely soha ki nem veszett,
és szívből kívánjam még,
hogy erőt, hitet adjon a teremtő.
Legyen véled isteni áldás,
hogy néked szólhat e vallomás,
te lélek, hű barát,
ki őrzöd szelídség hangját,
hogy bennünk élhet egy lelki társ.
2006. Január.
