Béke
Itt kering, mint fehér galamb
s tépi ármány,
tépi a szél, alig piheg, olyan bágyadt
és szívében csöpög a vér.
De megfognám két kezembe, gyógyítgatva,
puhán, lágyan
marasztalnám, kérlelgetném, szálljon már le e világra.
De csak kering egyre, egyre,
nem találja sehol helyét,
s nézi vigyázón, szomjúhozva, féltve őt az emberiség.
