Bip-bip
Az én autóm egy kedilek, egy nagyon drága kincs.
Tán furcsa ez, hogy dícsérem, de tényleg párja nincs.
Úgy száguld, mint egy szputnyik, és ha megszólal a jel,
A dudahangra minden autós rögtön felfigyel:
Bip, bip, bip, bip,
Azt mondja: Bip, bip, bip!
Rég volt, mikor megvettem őt, sok pénzembe került.
De nem törődtem véle, mert az álmom teljesült.
Most még a szomszéd kutyus is szemléli az utat,
S ha minket közeledni lát, vidáman felugat:
Bip, bip, bip, bip,
Azt mondja: Bip, bip, bip!
Jaj, egy szerencsétlen napon az én kocsim leállt,
Hiába nyomtam a dudácskát és a gázpedált.
Mindenki elment mellettem, egy kéz sem nyúlt felém,
Ott hagytak lerobbantan az országút közepén.
Bip, bip, bip, bip,
Jaj nékünk, bip, bip, bip!
Hát végleg elromlott a gép és van vele sok gond.
Én nem tudom, hogy hogy lehettem ilyen nagy bolond.
Már eldöntöttem, szépen, csendben, gyorsan eladom,
És amennyi pénzt kapok érte, mind elmulatom!
Bip, bip, bip, bip,
Így lesz jó, bip, bip, bip!
