Boldog karácsony
Kis csengettyűk hangja száll messze a szélben;
Arany szárnyak suhogása hallik fenn a légben.
Üresek az utcák, kihalt a város,
Csak az van kinn, ki nagyon magányos.
Száz meg száz gyertya ég minden ablakban,
Száz meg száz gyermek mosolyog minden szobában.
Ragyogó szemmel nézik, mint pompáz a karácsonyfa,
Kiváncsian várják, az idén mit hoz a Jézuska.
És az a kicsiny gyermek, ki nagyon régen
Jászolban született Betlehemben,
Tudja, hogy a sok kis ember, mit szeretne,
Hisz az ajándékot a szerető szülő vette.
És a bölcs Atya is fenn
A magasságos égben
Örömmel tekint le a Földre
És már száll is az angyalok serege.
Arany szárnyuk suhogása hallik a légben,
Mint a harangzúgás messze a szélben.
Mire földet érnek, kialszik minden lámpa,
Észrevétlen lopózhatnak be az üres szobákba.
Nincs ott más, csak a gondos anya vagy apa,
Amint ajándékait a fa alá rakosgatja.
Aztán jelezve, hogy itt a boldog pillanat,
Sok kicsiny csengő édes szava hivogat.
De szép is az apró harang csilingelő hangja,
Mintha mindeniken egy-egy angyal hintázna kacagva.
Ezt mind-mind a piciny is hallja,
És fut, szalad, már ajándékát bontja.
Boldog sikoja felhallik egészen az égig,
Eltörölve ezzel a legszeretőbb Atya örök ráncait.
Ilyenkor ő a földre két kézzel szórja áldását,
Növelve ezzel a családok szívbőljövő boldogságát.
Lassan elcsendesedik a zsivaj, a lárma,
Alszik a sok-sok gyerek édeset álmodva.
Lefekszik az anya is apa is, fáradtan,
Szunnyadnak már ők is mély álomban.
Csak a fenyőfa áll még a pislákoló gyertyafényben,
Díszektől ragyogva pompásan, ékesen.
És talán most még jobban ragyog,
Mutatva, hogy ő is milyen boldog.
De szép lassan kialusznak a gyertyafények,
Csend van a Földön, sehol egy lélek.
Minden ember mélyen alszik,
Arcán boldog mosoly, álmodik.
Talán szívében felhangzik még a kis csengő hangja,
Talán hallja, mint halkul az arany szárnyak suhogása.
(Pest, 98. 12. 17. csütörtök)
