Bolyongó lélek
Az vagyok, aki vagyok:
őrült, bolyongó lélek,
aki pokoltól a mennyig
bejár eget és földet.
Vagyok lángoszlop, meg nem értett,
aki világít az embereknek;
Krisztus, ki feltámadt sírjából
s eljött, hogy ítélkezzék a világról;
Lucifer, ki a Pokolból jött fel a világba,
hogy milliókat döntsön súlyos kárhozatba.
Az vagyok, aki vagyok:
pusztító, bolyongó lélek,
mindent elsöprő tűzgolyó,
melyet meg nem állít tenger és folyó;
bősz Tisza, ki letépte láncait
s az egek felé dobálja tajtékzó habjait;
föld, mely pörögni kezdett
s leveté hátáról az embereket;
szél, mely mindig fúj
s hurrikánként városokat dúl.
Az vagyok, aki vagyok:
bűnös, bolyongó lélek,
Káin, ki megölte Ábelt, testvérbátyját,
a cet, mely egészben elnyelte Jónást,
erő, mely kőbálvánnyá meresztette Lót asszonyát,
Ábrahám, Jákob, Izsák, Illés és az összes próféták;
Pilátus, ki kezét mosta,
Péter, ki megtagadta Őt kakasszóra,
Saul, kiből később Pál lett,
Júdás, ki elárulta a keresztet.
Az vagyok, aki vagyok:
ártatlan, bolyongó lélek,
száz boszorkány, kit mágja éget,
ember, kit hitéért keresztre feszítenek,
Odüsszeusz, Dante, kik jártak az Alvilágban;
keresztes gyermek a háborúban,
kit kűldtek a Szentföld hódítására,
de meghalt, mielőtt élhetett volna.
Vagyok szent, ki a Mennyben énekel,
földi halandó, ki a mennybejutásért esdekel.
Az vagyok, aki vagyok:
bús magyar, bolyongó lélek,
István és László a nagy magyar királyok,
kik felépítették e drága országot;
Margit, az Árpád-házi szent gyermek
és az összes magyar szentek;
Vagyok Dózsa György, kit megégettek,
magyar jakobinus, kit a szabadságért felkötöttek,
1848-as hős katona
és 56-os, kinek vérét örzi a Pesti utca.
Vagyok én Egetvívó asszonyszív,
vagy Inkább gyermek, ki játékáért sír;
Gyermek, kihez még nem guggolt le Szabó Lőrinc,
csecsemő, kinek éltenapja nincs még harminc;
öreg, ki távozni készül,
humusz, mi maradt porhüvelyébül,
a sír alatt egy morzsa föld,
melyen giliszta kúszik s lesz belőle göb,
azt is a kukac túrja szét,
hogy a nagy egészbe belesímuljék.
Az vagyok, aki vagyok:
örökké bolyongó lélek,
Béke vagyok veled a templom padsorában
s mikor kilépsz onnan, a világban;
Áldás, melyet Isten osztogat,
hogy szerencséltessen vele téged és családodat;
Boldogság, mely csak egy pillanat
és szép emlék, amely megmarad;
végül vagyok az ős és eltörölhetetlen szeretet,
amely betölti kezdettől végig az életet.
(Pest, 05. 09. 13. kedd)
