Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Bori születése.

Ma reggel a Klassz FM-en egy félórát szántak arra a szülő asszonyra, aki tegnap a -10°-ban szűlte meg '6. gyermekét, az utcán.
Erre tették fel a kérdést, hogy mi férfiak mennyire is vagyunk felkészülve az első utód méltó fogadására.
Rengeteg értékes, és idétlen válasz is érkezett a hallgatóktól.
Engem speciel arra inspirált, hogy leírjam, első, azaz kisérleti példánynak számító Borbála típusú lányom eljövetelekor történteket.
Persze, mint mindenki, az alapoknál kezdtük.
Bárhol, bármikor, bárhogy, de nem bárkivel. Majd folytattuk a doki bácsinál. Mikor már minden tiszta, és biztos volt, a Doki kimondta az ÁMENT. Azt mondta, hogy december '5.-e a nagy nap. Mondom Neki, az szerintem legalább 1 hónappal beljebb van. De Ő csak köti az ebet a karóhoz.
Csak akkor botránkozik meg kicsit, amikor közlöm vele, hogy ha jól emlékszem, akkor Ő nem volt jelen az alapkő letételkor, ccsak az asszony, és ÉÉN!
Ettől függetlenül neki veselkedtünk annak a bizonyos 9 hónapnak. Hát persze amúgy Horvátosan.
Szóval Ági kap egy állást, persze csak egy nemzetközi szimpózium megszervezésében, mintegy fél évre.
Doki bácsi azonnal megállapította a veszélyeztetett terhességet. A többi ment, mint a karikacsapás.
Mamából irodavezető lett, ÉÉN meg jártam be a gömbölyödő terhes kismamához este , hogy a telexbe diktáljam Neki a német nyelvű levelezést. Volt, hogy csak éjfélre végeztünk. De másnap reggel Már 8-kor Ági bent volt. Nekem akkor még csak a Kutató Intézet béli munkám volt, de a labanc, aki a pénzt adta, hamar rájött, hogy hathatós segítsége lehetek.
Utána már ÉÉN is veszélyeztetett terhes lettem.
A hátra lévő időt becsülettel kidolgoztuk. Közben nagyon sok híres emberrel ismerkedtünk meg.
Olyanokkal, mint Herr Kummerer, a Zentralsparkasse und Kommerzial Bank Wien, elnök-vezérigazgatóját, aki '87-ben kicsit nagyobb potentát volt, mint most a mi pici Csányink.
Vagy a Vasziljev elvtársat, aki akkor épp az ENSZ környezetvédelmi fő tótum-faktuma, vagy a St Pölteni városi kórház főigazgatójával.
De ne felejtsük ki a sorból Nagy tiszteletű Kapolyi elvtársunkat, vagy Magyarország akkori leg jobb fotósát se, nevezetesen Diener Tamarát se, aki gyárilag persze Tamásnak volt törzskönyvezve. Csak hát az élet fintora miatt inkább mégis Tamara lett.
No, de a lényeg, hogy a szimpózium november második felében rendben lezajlott. A fizetésünkön kívül kaptunk még egy 3 napos kirándulást is, St Pöltenbe.
Ugyan a dokit lefikáztam a december '5.-i dátum miatt, de az utazás időpontja december '10. ére volt kiírva.
Bizony, bizony aggódtam kicsikét. De amikor elmondták, hogy a városi kórházban fogunk megszállmi, és hogy a kórházi étteremben fogunk kajálni, egy kicsit megnyugodtam.
A mikor meg elhangzott, hogy a kórház igazgató úr egyben szülész nőgyógyász is, és hogy a keresztapa szerepét Herr Kummerer magára vállalja,Már volt kedvem menni.
A szobákról csak annyit, hogy azok hazai viszonyokban 4 *-os szállodaszobának feleltek meg, és az étterem, bár a '10. emeleten volt, inkább a Mátyás pincéhez tudnám hasonlítani.
Az ültetésnél a Tamara került Ági mellé, és nem átallotta a villájával szurkálni az Ági hasát, Borbálát ezzel is ösztönözve a mielőbbi világrajöttére.
Persze az egész társaság ezen volt, csak Borika makacsolta meg magát. A mai napig is ilyen kőkemények a döntései.
Így aztán dolgunk végezetlenül jöttünk haza.
Itthon következett egy szép halk karácsony. Apuék már meg vették jóelőre az ajándékokat a csecsemőnek. Bár még meg se született, már Őt ünnepelte a család.
Aztán egy még csendesebb szilveszter.
Éjfélkor egy apró koccintás, és családi közös kóma.
Újév reggelén átlagos ébredés.
Az elmaradhatatlan Bécsi Újévi koncert, majd egy szokásos ebéd. marhahús leveske, rántott husi, kolompárpüré, és ubi sali.
Ebéd után kajakóma.
4-óra körül Ági feltűnően sokat kezd kijárni pisikézni. Na ez csak utólag tudatosult bennünk. A Mutter szokása szerint űlt a tévé előtt, és olvasott.
Egyszer csak megjegyezte, persze még a fejét sem emelte a könyv fölé, amikor a menye már vagy 100-adszor ment el előtte:
-Fiam! Te sem pisálni jársz ám ki!
Nekem elsőre leesett, hogy miről is beszélt. Úgyhogy mondtam is Áginak, hogy játsszunk egy Kapitalyt. És lőn. Ember nem izgult úgy, mint ÉÉN akkor. De nem akartam mutatni. Megnyugvásra adott okot, hogy minden össze volt csomagolva.
Aztán este 11-kor már Ági is belátta, hogy most van itt az ideje.
Villámgyors pakolás, és nyomi-nyomi a kórházba.
A kórházban Ágit lefektették, és az újdonsűlt Apukát, aki nem rég még, mondjuk 1 perce, Öcsi volt,úgy dobták ki, hogy a lába nem érte a földet.
Öcsiapuka persze egyszerűen haza ment, és éjfélkor már az igazak álmát aludta.
1988. január '2.-án reggel 6-kor csörgött a telefon, hogy felhangozzék a várva várt mondat:

- Kedves Apuka! Önöknek megszületett Borbála nevű lányuk.
Aztán még néhány kötelező szó, és már le is beszéltek, hogy azonnal berohanjak.
Azért csak kiugrottam az ágyból, a hűtőből ki kaptam a Napsit, és már ébresztettem a nagyszülőket. Reggel 8-kor már 66 lóval sem lehetett volna vissza tartani. Taxi rendelés, és irány a kórház.
Néhány szó váltása a Mamával, majd megbeszéljük, hogy délután jövök megnézni a kis békát.
De persze ez sem megy olyan egyszerűen, mint normáliséknál. Délután 4-kor, épp indulás előtt befut az egyik legjobb cimbi, aki sajnos túl hamar elvesztette a szüleit, még Orenburg után szabadon, békés együtt halásban a tüdőrákkal. Így aztán a Nagyiától hordta haza a finom, friss házi kosztot. Tehát bevonultunk a kórterembe, és mindenki azonnal tudta, hogy ki is az igazi Apuka. Mert hogy ÉÉN, mint aki már tud mindent, leültem az ágy végébe, és vártam a gyerek láthatást. Cimbi, viszont rögtön oda űlt az ágy szélére, és elkezdte kínálgatni a finom, még meleg ebédet. Húsleveske, sűlt pipicomb, kis palacsinta, és még két szem narancs is.
Persze virágot is csak Ő hozott, hiszen ÉÉN már reggel letudtam a kötelező köröket.
Egy idő után megjegyeztem, hogy nem lehetne mégis megnézni a feltörekvő nemzedéket?
Mentünk is. Ági nem tudta, hogyan is kell ezt a dolgot rendezni, tehát megkérdezte a csecsemő szobárol üdvözült arccal távozó szoba társát, hogy mit is kell tenni, az ügy érdekében. A másik hölgy válasza:
- Hát Te bemész a szobára, és szólsz a nővérkének, hogy melyik gyereket szeretnéd megmutatni.
Addig,
...
Kis hatás szünet, miközben forgatja a búráját, köztem, és a cimbi közt, megszüli a mondat másik felét is:
- Szóval addig az Apukák itt kint várnak.
Hát így lett Borikámnak két Apja!

 

doboz alja
oldal alja