Soltész Miklós

Brüsszelben jártam

Kedves Mindenki!

2018 június elején két napos programra nyílt lehetőségem Belgium fővárosában. Az utazást megelőző 6 hét és a Brüsszelben eltöltött két nap történéseit
elevenítem fel az alábbiakban.

* Előzmények és készülődés

Április 20-án, pénteken érkezett a Siketvakok Országos Egyesület elnökének e-mail-je:
"Sziasztok!
Ahogy azt az egyik vezetőségi ülésen említettem,  szervezés alatt van az Európai Siketvak Unió és Kósa Ádám együttműködésében egy konferencia, amely június
5-én, kedden, várhatóan 9 órától 11 óráig lesz az Európai Parlamentben, Brüsszelben. Úgy néz ki, hogy Kósa Ádámék 10 fős magyar csoportot tudnak fizetni,
repülőjegyet és szállást egyaránt. Ez azt jelenti, hogy a vezetőség kísérőkkel együtt részt tudnánk venni az eseményen. A konferencia angol nyelven zajlik
majd, sajnos magyar nyelvi fordítást a parlament nem biztosít, így majd a kísérő munkatársakra hárul a tolmácsolás feladata is.

Kiutazás: június 4-én, hétfőn, remélhetőleg az első géppel.

Hazautazás várhatóan június 5-én késő délutáni vagy esti géppel.

Kérlek, jelezzetek vissza mielőbb, hogy szeretnétek-e, tudtok-e jönni. Ennek függvényében megoldjuk a megfelelő kísérést.

Ha bármi kérdésetek van, írjatok!

Szép hétvégét!"

Na nekem megvolt a szép hétvége: ekkor ünnepelte a család a születésnapomat, a lehetőség az útra feldobta a hangulatot.
A jelentkezések után összeállt a csapat:
Barkóczi László, vezetőségi tag
Gangl Tamás, elnök
Gergely Zsófia, jelnyelvi tolmács
Kedves Éda, ügyvezető igazgató
Kimlei Gábor, munkatárs
Királyhídi Dorottya, főtitkár
Lenkainé Vajda Viktória, vezetőségi tag
Miklós Csilla, munkatárs
Papakosztandi Mária, vezetőségi tag
Soltész Miklós, vezetőségi tag

Aztán zajlott az információk cseréje: a szervezők kérték az úti okmányaink számát, lejáratát, hivatalos teljes nevűnket, lakcíműnket, de még esetleges
ételallergiánk iránt is érdeklődtek. Lassan kiderült a csapat számára, hogy mikor melyik járattal megyünk, jövünk, hol lesz a szállás és további részletek
a két napi elfoglaltságunkból.

Az utazás előtti héten még egy vezetőségi ülés keretében tisztáztuk a még homályos kérdőjeleket.
Az indulás napján hajnali 4 óra 10 percre beszéltük meg a találkozót a Liszt Ferenc Repülőtér 2B terminálja előtt.
Mindenki taxival szándékozott kiérkezni a reptérre. Viki, Zsófi és jómagam taxijának megrendelését vállaltam, melyhez felkészülés gyanánt a "Vaknavi" weboldal
szöveges információit vettem igénybe.

* Hétfő hajnal

3:20-kor Zsófinál kezdődött a fuvar a Maros utcában, 7-8 perccel később az Istenhegyi úton nálam álltak meg,
végül a kertek alatt jutottunk a Budaőrsi út-Sasadi út csomóponthoz ahol Viki szállt be mellém a hátsó ülésre és máris robogtunk a 22 kilométerre lévő
Ferihegy irányába.

A megbeszélt időpont előtt 2-3 perccel érkeztünk meg, Éda fogadott minket.
A dohányosok az üvegajtó előtt, többiek mögötte gyülekeztünk.
Itt sikerült megismerkedni Kántor Árpáddal, Kósa Ádám Európa-parlamenti képviselő asszisztensével, magyarországi személyi titkárával, akinek a munkájának
része a kiutazó csoportok vezetése is.

A korai időpont ellenére nagy tömeg volt a fapados részen.
Az úti okmány ellenőrzését, a személyi poggyász átvizsgálását és a fémdetektoros vizsgálatot még emberek végezték, de már a beszálló kártya kiadását, csomag
feladást vagy a beléptetést automaták intézték.
Fogyatékos ember számára elképzelhetetlen átjutni ezeken az akadályokon személyi segítő nélkül.

Annyira telt ház volt a "B." terminálon, hogy a Wizzair társaság W6 2281 6:10-kor induló járatához át kellett sétálnunk a 2A terminálra.
A beszállásra várakozás alatt hoztak nekem egy 850 forintos kávét, ami az én 10 fokozatú értékelésem szerint 8-as erősségű volt.
Az évek során kétszer ittam 9-es erősségűt, 10-es még nem fordult elő ...
Az okmány és beszállókártya ellenőrzését követően busszal vittek minket a géphez.
Helyeink a 16. és 17. sorba szóltak, így a hátsó kijárathoz tolt lépcsőn mentünk fel a gépre.
Kíváncsiskodó kérdésemre, hogy vajon mekkora a legnagyobb üléssorszám, egy stewardess magyarul válaszolta: 39.
A repülőgép személyzete részben magyar volt, az információkat magyarul is hallhattuk.
Egy üléssorban 6 hely van, betűkkel jelezve. Nekem a 16/D hely jutott vagyis a jobb oldali hármas ülés közlekedő folyosó felőli széle.
Középen Marika, az ablaknál Csilla foglalt helyet.
Marika jó beszélőkével van megáldva kellő kíváncsisággal, így nem unatkoztam a leszállásig.
Fél hét után elővarázsoltam egy túros táskát és egy banánt a válltáskámból ezáltal nem állt módomban kitapasztalni a fapados járatokon szokásos étel és
ital árakat.
8:15-kor landoltunk a Charloi reptéren. Ekkor még egy órányi távolságra voltunk Brüsszeltől,  50 kilométerrel délre.
Hamar hozzájutottunk a csomagjainkhoz, de a minket a hotelhoz szállítani hívatott kisbusz egy kicsit elakadt a parkolók rengetegében ...
Az enyhe szellőben és kellemes napsütésben történő várakozás alatt beszélgetéssel ütöttük el az időt.
Aztán egymásra találtunk - mi és a busz: csomagjaink a kezünkben és némi menetelés után birtokba vehettük a minket szállító járművet.
A mellettem ülő Dorka igyekezett elmesélni a sötétítő üvegen keresztüli látnivalókat, de eleinte préri, később erdőség nem produkált sok említeni valót
az autópálya mentén.

* Belgium, Brüsszel

Belgium vagy hivatalos nevén Belga Királyság az Északi tenger partján fekvő nyugat-európai ország, a Benelux államok tagja. Az ország szárazföldi határait
északon Hollandia (450 km), keleten Németország (167 km) és Luxemburg (148 km), délen és nyugaton pedig Franciaország (620 km) határolja. A tengerpartja
körülbelül 70 kilométer hosszú.
területe 30528 négyzetkilométer, népesség 11350000, népsűrűség 330 fő négyzetkilométerenként. Összevetésül: hazánk területe 93000 négyzetkilométer, 9771000
lakos ami 108 főt jelent négyzetkilométerenként.

Fővárosa Brüsszel.
A település neve eredetileg frank nyelvjárásban Bruocsella volt, ami később Broekzele lett (Broeklanden aan de Zenne, vagyis szó szerinti fordításban „település
a mocsárban").
Brüsszel és az egész fővárosi régió hivatalosan kétnyelvű, azaz a francia és a holland nyelv egyenjogú.
Brüsszel város Brüsszel fővárosi régió része, amely utóbbi enklávéként ékelődik a flandriai régióba. A környező településeken ezért már a holland a hivatalos
nyelv. A nyelvi viták Belgiumban gyakoriak és komoly politikai tartalmuk is van.
A település a korai középkorban a Senne folyó (hollandul Zenne) és mellékvizei mocsaras völgyében alakult ki. A folyó összeköti a várost a tengerrel, és
a 19. századig komoly közlekedési jelentősége is volt.
A legenda szerint a várost a 6. században Goorik alapította.
7. századtól a burgundi hercegek birtokaihoz tartozó Németalföld egyik fontos kereskedő városa volt.
977 és 979 között Karl von Niederlothringen egy várat és egy kápolnát épített a Senne folyó egyik szigetére.
Korabeli dokumentumok először 996-ban említik I. Ottó német-római császár egyik
okmányában „Bruocsella" néven.
A 11. században
várfallal vették körül a várost.

1430-ban Jó Fülöp burgundiai herceg örökölte a brabanti hercegséget. Ő tette
fővárossá Brüsszelt. Ebben az időben építették fel a városházát. A városban
felvirágzott a gazdaság: képkészítés, szőnyegkészítés. Fülöp utóda, Merész
Károly viszont fiúörökös nélkül halt meg, ezért lánya, Burgundi Mária
hozományaként (az összes burgundi birtokkal együtt) 1477-től a Habsburg
Birodalom része lett. Mária és férje, I. Miksa német-római császár unokája V.
Károly egyesítette a spanyol és osztrák Habsburg birtokokat, Németalföldi
képviselője viszont Mechelen városában rendezte be udvarát. Károly halála után
fia, II. Fülöp hozta létre Brüsszel központtal a németalföldi tartományt. Ebben
az időszakban számos spanyol földesúr érkezett a vidékre.

Fülöp vallási, gazdasági és politikai intézkedései miatt hamarosan felkelés tört
ki, a tömeg katolikus templomokat támadott meg és a királynak nem volt más
választása, a hadsereget küldte, hogy rendet teremtsen. 1567. augusztus 22-én
Fernando Álvarez de Toledo, Alba hercege bevonult katonái élén Brüsszelbe és
ezzel kezdetét vette a megtorlás.

Alba herceg első intézkedései közé tartozott, hogy létrehozott egy különleges
bíróságot, amelynek joga volt mindenkit elítélni, aki a
király ellen lázadt - még a főnemesség sem élvezett kivételt. Csapdába csalta a
királlyal szemben álló nemeseket, köztük Egmont grófját és Horne grófját, akiket
egy évvel később Brüsszel főterén, a Grand-Place-on lefejeztetett.

A nyolcvan évig elhúzódó konfliktus eredményeként, az 1648-ban aláírt
vesztfáliai béke értelmében létrejött a független Hollandia, Brüsszel viszont a
továbbra is spanyol kézen maradó Tizenhét Tartomány része maradt.

A spanyol örökösödési háború után Brüsszel az osztrák Habsburg-ágnak birtoka
lett. 1695-ben XIV. Lajos francia király hadserege körbezárta és lebombázta
Brüsszelt, ezt követően építették újjá, meglehetősen egységes stílusban, a Grand
Place-t és környékét.

A francia forradalom során a köztársaság csapatai elfoglalták és Brüsszel 1795 -
1815 között Franciaország része volt. A napóleoni háborúk után 1815-ben
megalakult az Egyesült Holland Királyság, Brüsszel a királyság déli részének
volt de facto székhelye. 1830-ban kitört a forradalom, amelynek eredményeként
kikiáltották a független Belgiumot és Lipót szász-coburg-gothai herceg 1831-ben
az ország első királya lett.

A két világháború alatt német megszállás alá került a város. 1958-ban
világkiállítás színhelye volt (az Atomium erre az alkalomra készült).

A belga alkotmányreformnak köszönhetően (az alkotmány 194. bekezdése értelmében )
Brüsszel városa jelenleg Belgium fővárosa és a szövetségi kormány
székhelye. Emellett Flandria, a francia közösség, valamint a flamand közösség és
régió kormányának székhelye, illetve az itt található nagyszámú európai uniós
intézménynek köszönhetően de facto Európa fővárosa is.

* Séta aváros közepén

Fél 11 után érkeztünk az Avenue Louise 212 cím alatt található Hotel Ibis Styles Brussels Louise-be.
Amíg megismerkedtünk a városszerte tipikus és eléggé nyaktörő mosdó- és toaletthelyiségekkel (Mindig egy szinttel lejjebb az adott szinthez képest, szűk,
felénél fordulós lépcső  magas, de keskeny lépcsőfokokkal)
addig Árpi elszaladt megvásárolni a számunkra szükséges 7.50 euróba kerülő napijegyet.
Éda kiosztotta a fejenként 25 eurós napidíjat. Mivel csak délután 2 óra után foglalhattuk el szobáinkat - egy raktár szobában helyeztük el csomagjainkat.
Többen, többször is megpróbálták életre kelteni az androidos telefonomat - sajnos eredménytelenül. Mint utólagosan kiderült: a *104 hívásával kellett volna
engedélyeztetni a megfelelő hálózatra való csatlakozást.
Megjegyzem, a szolgáltató alkalmazottja sem tudta amikor utazás előtt érdeklődtem az esetleges teendőkről.

Tommy az Európai Siketvak Unió vezetőségi tagjaként Dorka kíséretében a szervezet ülésére igyekezett.
A többiek Árpi vezetésével indultunk városnézőbe.

Olyan E-jegyünk volt, melyet egyszer, első járműre szállás alkalmával kellett érvényesíteni - aztán már csak egy esetleges ellenőrzéskor felmutatni.
A 93-as villamosra szálltunk és megtörtént az érvényesítés. Leültettek egy plüss ülőhelyre és úgy érzékeltem, hogy testesebb emberek ugyancsak nehezen
férnek el az utastérben.
A belső tér kialakítása az átlagember méreteit vette figyelembe. A mozgássérültek esetében
el sem tudom képzelni, hogy hogyan tudják igénybe venni a tömegközlekedési szolgáltatást.
Az első villamosozásunk alkalmával talán 3-4 megállót a Royale / Koning megállóig mentünk.

Sok helyen nincs külön járdaszigete a villamos megállónak, közvetlenül az autók által használt úttest szolgál le- és felszállásra.
Ilyenkor az autók, buszok satöbbi megállnak a villamos mögött és megvárják míg becsukódnak a villamos ajtajai.

Kereszteztük a villamos pályát, úttestet és elkezdtünk leereszkedni.
Mert hogy a Mont des Arts kerületbe, vagy közérthetőbben kifejezve: a művész negyedbe érkeztünk és a kerület nevét viselő
park mellett sétáltunk a Grand Place irányába.
Félkört leírva haladtunk, időnként egy lépcsőt leléptünk.
Sétánk ezen szakaszának felénél még egy utcazenész koncertjének részesei is voltunk.
Megérkeztünk a belga főváros egyik nevezetes turista látványosságához, a Főtérhez.

* A Grande Place és a Manneken Pis

A Grote Markt környéke már a 11. századtól Brüsszel központja volt, a teret egy mocsár lecsapolásával alakították ki. A városháza épületét 1402 és 1455
között építették, feltehetően Jacob van Thienen tervei alapján. A gótikus stílusú tornyot Jan van Ruysbroeck tervezte. A 97 méter magas torony tetején
Szent Mihály, Brüsszel védőszentjének szobra látható.

A Grote Markt elrendezését a városháza felépítése után alakították ki és elsősorban a város kereskedelmi központjának szánták. A téren kaptak helyet a
városi céhek központi épületei mint például a Broodhuis (holland, franciául: Maison du Roi), a kenyérsütők céhének épülete, ma a városi múzeum. A szomszédos
utcák elnevezései ma is erre, azaz a vaj és sajtkészítőkre, mészárosokra, hal és szénárusokra stb. emlékeztetnek. A tér eredeti épületeit a 15. és 17.
század során, különféle stílusokban építették fel.

A spanyol uralom idején, 1523-ban a téren égették meg az első németalföldi protestánsokat, az antwerpeni származású Hendrik Voes és Jan van Essen szerzeteseket.
1568-ban a németalföldi szabadságharc kezdetén (amelynek eredményeként a hét északi tartomány megalapította Hollandiát) a téren fejezték le II. Fülöp spanyol
király uralma ellen lázadó Lamoraal van Egmont és Filips van Montmorency nemes urakat a spanyol helytartónak, Alba hercegének utasítására.

Az Augsburgi Liga háborúja során, 1695. augusztus 14-én XIV. Lajos francia király parancsára François de Neufville de Villeroy marsall ostrom alá fogta
Brüsszel városát, hogy megbosszulja a francia partmenti városok és kikötők lerombolását, amit a Lajos ellen - III. (Orániai) Vilmos angol király, I. Lipót
német-római császár, II. Károly spanyol király és II. Viktor Amadé savoyai herceg által - létrehozott Nagy Szövetség megbízásából az angol és a holland
flotta hajtott végre. A 70 000 fős francia sereg 18 ágyúval és számos mozsárral volt felszerelve, a Molenbeek-Saint-Jean hegyén felállított állásaiból
mintegy 3000 lövedéket és 1200 gyújtóbombát lőtt ki a városra, ami lángra lobbantotta a Grote Markt épületeit és a tér nagy része a tűz áldozata lett.
Csak a városháza külső falai és néhány épület romja maradt meg, mire a tüzet sikerült megfékezni.

A következő években a városháza és a környező házak újjáépültek a céhek vezetésével. A városi tanács és Brüsszel kormányzója minden építtetőt arra kötelezett,
hogy terveiket előzetesen engedélyeztessék, ezért az épületek kialakítása és stílusa szembetűnően harmonikus, a házakon megjelenő gótikus, barokk és XIV.
Lajos-korabeli stíluselemek feltűnése ellenére is. A 19. század során a legtöbb épületet felújították a brüsszeli polgármester, Charles Buls irányítása
alatt.

A főtér 1998-ban került fel az UNESCO világörökségi listájára. A főtér ma Brüsszel egyik legnevezetesebb látványossága, nem utolsósorban a BBC televíziós
sorozat, a Secret Army rajongói között, mivel a sorozat második és harmadik részét itt forgatták 1978-1979-ben. A sörfőzők céhének épületében ma sörmúzeum
található, míg a városháza épületével szemben áll a brüsszeli városi múzeum. A tértől pár lépésre található Brüsszel másik nevezetessége, a Manneken Pis
szobor is.

A Manneken Pis (a holland nyelv brabanti nyelvjárásában pisilő emberke, kiejtése kb. maneken pisz Hallgat Manneken Pis) Brüsszel egyik jelképe, egy kis
bronz szökőkút-szobor, amely egy, a kút medencéjébe pisilő kisfiút ábrázol. Az 58 cm magas szobor a Stoofstraat (rue de l'Etuve) és az Eikstraat sarkán,
a főtérhez közel található. Hasonló szobrok más belga városokban, Geraardsbergenben, Hasseltben és Gentben is vannak, valamint az észak-franciaországi
Broxeele faluban, amelynek neve azonos eredetű Brüsszelével. Folyamatos vita tárgya, hogy melyik Manneken Pis a régebbi - a brüsszeli vagy a geraardsbergeni.

A szobrot több legenda övezi, közülük a leghíresebb a III. Gottfried leuveni hercegről szóló. 1142-ben a kétéves főnemes csapatai grimbergeni főurak Berthoud
nevű szövetsége serege ellen harcoltak Ransbeke mellett (most Neder-over-Heembeek). A gyermek herceget a katonák egy kosárba tették és felfüggesztették
egy fára, hogy bátorítást nyerjenek tőle. A fáról a fiú levizelte az ellenséges katonákat, akik történetesen el is vesztették a csatát.

Egy másik történet szerint a 14. században idegen sereg ostromolta Brüsszelt. A város már jó ideje tartotta magát. A támadók kitervelték, hogy robbanószereket
helyeznek a városfalak alá, egy Juliaanske nevű brüsszeli kisfiú viszont véletlenül észrevette őket. Levizelte a gyújtózsinórt, így megmentette a várost.

Egy hasonló, kőből készült szobor már a 15. században, de talán már 1388-ban állt a városban, amit többször elloptak. 1619-ben cserélték le egy franko-flamand
barokk szobrász, Hiëronymus Duquesnoy (François Duquesnoy apja) bronzszobrára.

Vandálok többször megrongálták és leverték a talapzatáról a szobrot. 1817. június 26-án olyan kárt tettek benne, hogy újra kellett önteni; ekkor egy helyi
lapban versike is megjelent a megdöbbent brüsszeliek vigasztalására.

Bizonyos alkalmakkor a szobrot jelmezbe öltöztetik, természetesen úgy, hogy mindennapi feladatát elvégezhesse. Először 1698. május 1-jén II. Miksa Emánuel
bajor választófejedelem, Spanyol Németalföld kormányzója öltöztette fel egy brüsszeli céh ünnepélye alkalmából. Ruhatára, amelyet a főtéren található városi
múzeum őriz, ma már több mint hétszáz különböző öltözéket tartalmaz, köztük futballmezeket, egyenruhákat, de akadnak tréfás darabok, például Elvis Presley
és Miki egér jelmez is. Kabátja 25, nadrágja 26 centi hosszú. A Manneken Pisnek hivatalos öltöztetője is van, a brüsszeli Jacques Stroobants, akinek a
felesége már legalább kétszáz ruhát készített a szobornak.

Amíg Magyarország töltötte be az Európai Unió elnöki posztját (2011 első felében), havonta más magyaros népviseletbe bújtatták. Májusban például hímzett
suba volt rajta.

A ruhákat előre meghatározott „menetrend" szerint cserélik, amelyet a Manneken Pis barátai nevű nonprofit szervezet állít össze. Az öltöztetési ceremóniát
gyakran rézfúvós zenekar kíséri. Amikor az öltöztetés befejeztével újraindítják a vizet, előfordul, hogy a nagy nyomás miatt a vízsugár messzebbre visz
és a közel állókat lespricceli, a közönség általános derültségére.

1987 óta a Manneken Pisnek van nőnemű párja egy közeli utcában: a Jeanneke Pis. Ezt a szobrot Denis-Adrien Debouvrie szobrász készítette, 1985-ben. A szobor
mintegy fél méter magas, és egy befont hajú kislányt ábrázol, aki elégedett arccal pisil. Az Impasse de la Fidélité / Getrouwheidsgang nevű keskeny zsákutca
keleti vége felé található, mindössze 100 méterre az éttermekkel teli Rue des Bouchers / Beenhouwersstraat utcától.

* Ebéd és megjegyzések

A déli harangszó magasságában a Bourse (Tőzsde) melletti Fritland büfében ebédeltünk.
Vikivel együtt hágtunk a közösen kapott 50 eurós napi díjunknak: sült kolbászt gondoltunk sült krumplival.
A francia nyelvű rendelés fél sikert hozott: egy egy sült kolbászt kaptunk. Viki leültetett csapatunk asztalához és visszament a pulthoz. Mint a többiek
mondták - kettő darab Gellért hegynyi sült krumplival tért vissza.
Jó ízű volt, majdnem forró és nem tocsogott a zsírtól.
Árpi a két házzal arrébb lévő boltból hozott költségkímélőbb áron innivalókat.

Még egy költekezésünk volt az óvárosi séta vége felé:
A Chocoholic nevű boltban vásároltunk csokit és mellette hűtőmágnest. Az utca neve Rue de l'Etuve.

Végállomásán szálltunk fel egy buszjáratra és indulásig hangos derültséggel mulattuk az időt.
Elhaladva a Central vasúti pályaudvar mellett fél háromra értünk a szállodába.

* A szobafoglalás

Tommy és Dorka még nem kerültek elő az EDBU értekezletről, így Zsófi segítségével egyedül vettem birtokba a szobát.
Árpi segített Tommy cuccát felhozni a 74-es szobába, neki a 73-as mellettünk lévő szoba jutott.
A kulcskártyát elegendő volt elhúzni a baloldalon lévő kilincs felett elhelyezett érzékelő előtt
és két sippantás jelezte, hogy szabad a belépés. Zsófival nagyjából áttekintettük a terepet.
A jobbra nyitott szobaajtó takarta a fürdőszoba bejáratát. Tovább haladva a szoba jobb oldalán, még a fürdőszoba ajtó mellett, egy beépített akasztós szekrény
volt leemelhetetlen akasztókkal. Comb magasságban egy polc, meg még egy. A szekrény előtt félig balra eltolva volt egy bőrönd tartó, mellette egy kerek
műanyag henger fiókokkal, majd még egy ugyanolyan a telefonnal. Máris a dupla ágy következett egybe takaróval,
egy újabb henger éjjeli szekrény gyanánt és véget is ért a jobb oldali fal az ablaknál.
Az ablak szélessége megegyezett az ágy hosszának felével. Az ablak és a bal oldali fal között egy asztal volt található két karosszékkel.
A baloldali falra plazmatévé volt szerelve az ágy ablak felé eső lábánál. Itt vigyázni kellett a közlekedéssel, mert elég szűk volt a folyosó.
A fürdőszobába lépve jobbra volt hosszában a kád, balra a törölköző tartó, mosdószekrény falon tükörrel és a végén a WC.
A keverőcsapok mellett kicsit feljebb folyékony szappantartók voltak mind a mosdónál, mind a kád közepén.
A mosdót a WC-től elválasztó vékony falon hajszárító foglalt helyet.

* Lazulás

Feltérképezve a fent leírtakat - elterültem az ágy általam választott felén. A szabadban már szinte nyári meleg után a légkondicionált levegő hűsítő hatású
volt számomra és egy jó órányit el is szundítottam némileg kompenzálva a hajnali kelést.
Magamhoz térve felfaltam a mákos búrkiflit a hozzátartozó banánnal. Rendbe szedve ruházatomat vártam, hogy valaki értem jöjjön hiszen 5 órára beszéltük
meg a csapat találkozót.
Mivel Dorka és Tommy öt órakor még mindig az értekezleten voltak, neki álltunk kocsmát keresni.
Közülünk Éda tavaly decemberben járt Brüsszelben - rá hárult a feladat, hogy megtalálja azt a vendéglátó helyet, ahol annak idején jól érezték magukat.
Már nagyon szomjas voltam, azonnal elfogadtam Éda javaslatát egy korsó Guinness ír sörre vonatkozóan.
Közben Árpi is megkerült és az indítványa helybéli sörspecialitás,
egy francia, bizonyos "Triple Karmeliet" volt. Fél hat után kerültek elő Dorkáék, de már nem mozdultunk.
A zárt belső teremből kiköltöztünk a vendéglő előtti szabad részre. Többen az étterem adta vacsorázási
lehetőséggel éltek. A délutáni búrkifli miatt azokhoz csatlakoztam, akik a közeli boltban szendvics vásárlásban
gondolkodtak. De még ezt is sokallottam és végül a vacsorám egy csokis croissan volt, elegendő a másnap reggeli étkezésig.

Az éjszakai nyugvó helyünkre érve a technika ördöge vagy inkább ördögei még kibabráltak velünk. Mire észre vettük Tommy-val, hogy a délután még kellemes
klíma
éjjelre légkondicionált jégvermet jelent - már nem volt kinek szólni. Tommy amúgy is meg volt fázva egy kicsit - nem volt biztató helyzet a másnapi parlamenti
felszólalás tekintetében.
Tommy hivatali telefonja a használhatóság mértékében hasonlóan viselkedett az enyémhez és a lapstokból sem sikerült telefonszámot kicsiholni.
Egy órányi küzdelem után kipattant az agyamból Zsófi mobiljának száma, a taknyos szobatársam magán telefonja használható volt, nosza hívtuk mentő angyalunkat,
aki belibbent a szobánkba, egy mozdulattal lecsapta az ajtó melletti falon lévő kapcsolótáblán keserveink forrását és már el is búcsúzott ...

* Talpra magyar, hi a parlament

Éda és Csilla reggel három negyed hétre ígérkeztek hozzánk a reggelizés végett. Egy órával előttire
állítottam a telefonom ébresztőjét hagyva időt a reggeli készülődés mellett az összecsomagolásra is.
Narancs itallal kezdtem, felvágottas kenyérrel és péksüteményekkel folytattam, dupla adag, 6 pontos presszó kávéval fejeztem be.
Még lehoztuk csomagjainkat a raktárszobába és már indultunk is negyed nyolc után az Európa Parlamentbe.
Dohányosaink kedvéért gyalog mentünk az Avenue Louise utcán, ahol a szálloda is volt. és Eljutva a Vleurgat
megállóhoz a 38-as buszra szálltunk. Reggeli csúcsforgalom lévén lépésben haladtunk az úti célunk felé.
Az Antal Józsefről elnevezett épületszárny előtt várakoztunk egy rövid ideig, majd mindenki kapott nevét és egy kódot tartalmazó felragasztható feliratot.
Mire átjutottunk a biztonsági ellenőrzésen és mozgólépcső majd lift segítségével a hatodik emeleti 6Q1 terembe értünk - elmúlt három negyed kilenc.
A görög színházakra emlékeztető terem már majdnem tele volt, az utolsó sorban tudtunk elhelyezkedni.
A lépcsőzetesen elhelyezkedő ülések, asztallal rajta mikrofonnal félkörben fogták körül az elnöki pódiumot, mögötte egy üvegfallal elválasztva
a technikai személyzet végezte a dolgát: világítás, hangosítás, légkondicionálás. Az éppen beszélő egy hatalmas kivetítőn volt felnagyítva látható.
Mivel az utolsó sorban nem volt beépítve a felszólaláshoz szükséges technika, Tommy és tolmácsa, Dorka számára előrébb foglaltak helyet.
Még egy gyors mosdó látogatás és máris figyelmünk a történésekre koncentrálódott.

* 'Alone you can do so little, together you can do so much.'

A fenti idézet Hellen Kellertől való és magyarra fordítva a jelentése:
"Egyedül keveset tehetünk, együtt azonban sokkal többet.".

Több EU parlamenti képviselő üdvözölte az egybegyűlteket, többek közt a belga Helga
STEVENS és Kósa Ádám. Ők ketten siketek a jelenlegi európai képviselők közül.
Ezután a magyar származású horvát Sanja TARCZAY, aki az Európai Siketvak
Unió (EDbU) elnök asszonya, vezetésével kezdetét vette a plenáris ülés.
Vitaindító beszédet Emmanuelle GRANGE asszony, az Európai Bizottság
Foglalkoztatási, Szociális és Befogadási Főigazgatóság egységvezetője
tartotta "Fogyatékosság és befogadás" címmel.
Ezután Linda ERIKSSON asszony a svéd siketvak egyesület képviselője, kommunikációs szakember, Gangl Tamás
ésFrank Trigueros MOLINA urak, az EDbU vezetőségi tagjai egészítették ki a
vitaindítót.
Utóbbi két felszólaló mondanivalója egybe csengett abban, hogy a
döntéshozóknak meg kell érteniük és figyelembe kell venniük azokat a
szempontokat melyek a
siketvak emberek számára is biztosítani tudja a társadalmi befogadást, az
esélyegyenlőséget, valamint az önrendelkezésükhöz szükséges jogaik
gyakorlását.
Ezt követően felolvasásra került a konferencia állásfoglalása a szakszerű
siketvak tolmácsolásról és az európai siketvaksággal élő személyek
kommunikációhoz való  egyenlő hozzáféréséről.

Az utolsó félórában nyílt vita címszó alatt 2-3 perces felszólalásokra
került sor. A konferencia ezen szakaszát Kósa Ádám vezette le.
Például Aarne Pirkola jelnyelvet használó siketvak Finnországból elmondta,
hogy sok jó minőségű szolgáltatást vesz igénybe hazájában és
az ő életminősége nem marad el a többi honfitársáétól.
A horvátországi MEP Tolic govor a siketvak személyek társadalmi
beilleszkedését elősegítő törvények, rendeletek, szabályok meghozatalát
kérte a jelenlévő döntéshozóktól.
Vinko Trinkaus Szlovéniából érkezett és a náluk folyó diszkriminatív
bánásmódról beszélt amelyet a szlovén siketvak emberek kénytelenek
elviselni.
A bolgár küldött, Iliya KARDZHANOV beszámolt arról, hogy a bolgár törvényhozásban elbukott a jelnyelvi törvény és kérte a nemzetközi támogatást küzdelmük
megvívásához.
A záró megjegyzéseket és a konferencia berekesztését Kósa Ádám végezte.  
A konferencia eredményeként remélhetőleg elmondhatjuk, hogy a megjelent európai parlamenti képviselők segítségével és támogatásával egy olyan határozatot
készítünk elő és terjesztünk be az Európai Parlament elé, amely elismerné a siketvakságot mint önálló fogyatékosságot, kötelezné a tagállamokat, hogy biztosítsák
a speciális kommunikációs módszerek alkalmazását a tolmácsszolgáltatás során speciálisan képzett siketvak tolmácsok által, valamint vegyék figyelembe a
siketvakok igényeit és jogait az oktatás és rehabilitáció, a segédeszközellátás és az akadálymentes hozzáférés terén.
Szigorú szabály vonatkozik a terem használatra, ezért 11 órakor át kellett adnunk a helyet a következő rendezvénynek.
Arra a konferenciára, amelyen mi vettünk részt, 10 országból érkeztek siketvak szervezetek, az egyéb szervezetek és
intézmények képviselőivel, az EU parlamenti képviselőkkel és tolmácsokkal
együtt 100 fölött volt a megjelentek száma. Az eseményeket egy TV stáb is
rögzítette.

* Ráadás avagy ismeretterjesztés és ajándék

A két órás meglehetősen hűvös teremben eltöltött program után mosdó meglátogatását követően máris egy másik programra,
egy másik épületbe igyekeztünk: a látogatóközpont a Paul-Henri Spaak-ról  (PHS) elnevezett épületben van.
Amikor egy európai parlamenti képviselő meghívására és költségére látogat valaki az intézménybe, felkérik a kedves vendéget
egy előadás meghallgatására. Nos ez várt ránk. Meg kellett várnunk az előző csoportnak megtartott előadás végét és amint helyet foglaltunk, Linder Bálint
máris elkezdte az ismeretterjesztést. Ő a Kommunikációs Főigazgatóság Látogatások és Szemináriumok Osztály munkatársa.

A prezentáció az Európai Unió történetéről,felépítéséről és működéséről szólt. A dolog interaktív, tehát szabad közbe kérdezni. Az elhangzottak számomra
zömmel ismertek voltak,
a hírek melléktermékeként már rögzültek ismereteimben. Két dolog volt újdonság számomra: A strasbourgi helyszínt
a német-francia megbékélés szimbólumaként működtetik, valamint Brüsszel és Strasbourg távolsága, ami 458
kilométer.

A körülbelül 40 perces fejtágító után átsétáltunk a nagy ülésterembe. Dorka a kézfejemre rajzolta le,
hogy hogyan helyezkednek el a dolgok. Hasonló a felépítés a konferencia teremnél elmondottakkal, csak a
méretek nagyobbak. Érdekességként elhangzott, hogy Kósa Ádám előtt két helyet kiemeltek a karbantartók, hogy a
jelnyelvi kommunikáció zavartalan legyen számára. Kifelé jövet az ülésteremből Juhos Anna, Kósa Ádám
brüsszeli asszisztense ajándék csomaggal lepte meg csapatunk valamennyi tagját a néppárti frakció nevében.

* Parlamenti ebéd

A plenáris ülések helyszínéről az étterembe mentünk át, amelynek előterében megvártuk Ádámot. Belépve
az étterembe a hazai önkiszolgáló éttermekben szokásos szisztéma fogadott minket: egy kiadó ablaksor
előtt végighaladva tálcára kell pakolni a választott ételfogásokat, innivalót, a szükséges evőeszközöket
és a sor végén pénztárnál kell fizetni. Esetünkben Árpi rendezte fogyasztásunkat. Például én borsókrém levest,
paradicsomos húsgombócot hasábburgonyával, almás pitét (jó nagy darab volt) és kólát választottam a lehetőségek
közül. 2 féle leves, 3 féle főétel, 3 féle sütemény és 4 féle üdítőital volt a választék.

Miután elfogyasztottuk az ételt Ádám még 40-45 percet velünk maradt és fogyatékügyi témában folyt a társalgás.
Közben Dorkával kiugrottunk az előtérbe kávét inni: a két nap során ekkor ittam a leggyengébb minőségűt, 4.5 pontra
értékeltem a saját szabványom szerint. Csoportképpel zárult Ádámmal való találkozásunk, majd elhagyva az épületet -
kitűzőinket levettük magunkról és felragasztottuk más látogatók kitűzői mellé a kijáratnál elhelyezett felületre.

* Hazaút

Az előző nap megismert sötétített üvegű ablakkal és tetővel ellátott kis buszra szálltunk, csomagjainkért megálltunk
a szállodánál és máris a Charloi reptér felé vettük utunkat.

Némi bolyongás után megtaláltuk a nekünk szükséges becsekkolási, majd a beszállási kaput.
A Ryanair társaság FR8416 járata 20 perc késéssel indult Budapestre. Az ülésrend visszafelé sokunknál változott,
Marikával, Csillával változatlan összeállításban foglaltuk el helyeinket. Mondtam is Marikának, hogy most visszafelé mondja el az előző nap reggelén mondottakat
...
A járat negyedórát behozott a késésből, 20 óra után 5 perccel szálltunk le Ferihegyen. Hosszabb gyaloglás következett a kiszolgáló épületig, majd az épületen
belül is,
de mire a csomagkiadásig értünk - már mindenki leemelhette táskáját a végtelenített szalagról.
A várócsarnokban elbúcsúztunk egymástól és fiam könyökébe kapaszkodva a 200-as buszhoz igyekeztünk.
Közben a mobil telefonom is életre kelt, haza tudtam szólni páromnak, hogy épségben megérkeztem.

* Köszönet nyilvánítás

A 2018 június 5-ére, Helen Keller halálának 50. évfordulójára időzített konferencia ötletéért, megszervezéséért és kivitelezéséért köszönet illeti legfőképpen
az együttműködő
Siketvak Uniót és Kósa Ádám Európa parlamenti képviselőt, munkatársait Kántor Árpádot és Juhos Annát.
Köszönet Kósa Ádámnak, hogy lehetővé tette a Siketvakok Országos Egyesület vezetőségének és kísérőinek a részvételt a konferencián.
Köszönet a Siketvakok Országos Egyesületében végzett munkáért, melyet az előkészületek során tettek.
Köszönöm a két napos program valamennyi résztvevőjének a kialakult jó hangulatot, az emlékezetes együttlétet.

Üdv Miklós

Korábbi írásaim:
Soltész Miklós írásai