Búcsú októbertől
Azt hiszem, nem látlak újra arany október,
Zörgő szőnyegeden fáradtan nem járok már,
Csípős reggeled nem ébreszt többé fel,
S didergős estéd örök, mély álomban talál.
Tarka, őrült színeidtől búsan búcsúzom:
Szeretlek október! Mindig is szerettelek!
Szeretem a tőkén duzzadó szőlőszemet,
A tőzeg csípős füstjét este a falu felett,
A sárguló nádast, a szél arany lantját,
Borzongó víz fölött vadkacsák húzását.
Buda halk utcáin is korán gyúlnak a lámpák,
Kúszó ködtakaró hidegen beborít,
S valahol, nedves avarba rejtőzve, csendben
Útra készül rongyköpenyében vén november.
Légy hozzám szelíd és jó, arany október!
Hideg kezeddel hűtsd lázas fejemet,
S ha újra eljössz, csendesen és vigyázva lépj
És ne keress, mert már nem leszek.
