Búcsú szavak
Most búcsúzunk és elmegyünk; szól a dal
S te most tényleg elmész vén diák.
Neked szól az ünnep, rólad szól a ballagás.
Búcsúzol az osztálytól, az iskolától,
Midőn utoljára végigmész a termeken...
Az elmúlt tizenkét év alatt felnőttél,
Észrevétlen léptél át a gyermekéveken.
Nincs vissza út! menni, menni kell!
Előre haladni piciny léptekkel.
Bátran, fölemelt fővel toppanni be
A reszketve várt, ismeretlen életbe.
Hittel, becsülettel megállni a helyedet,
Mely nélküled üres volna,
S nem forogna a világ-gépezet.
A gyermekévek, az iskola mind egy-egy próba,
Hisz eddig féltve óvtad minden lépted,
A szülők és a tanárok álltak melletted.
Ne ródd fel nekik féltő gondjukat,
Mert a szeretet vezérelte útjukat,
Mert hittel, buzgón vetették a magokat.
Hitték, hogy a tanításból élet fakad,
S a tiszta gyermeki szív
Felnőttként is becsületes marad.
Eddig önzetlen egyengették
Előtted az utat,
De a gyermekélet véget ért, felnőtt lettél,
Kezedbe adják hát sorsodat.
Nem vagy többé diák.
Egyedül kell az ösvényt kitaposnod,
Egyedül kell végigkűzdened az életet.
Az útravaló már tarisznyádban lapul:
A hit, a becsület, a szeretet.
Őrizd meg mindhárom kincset,
Mert olyan emberek adták neked,
Kik hittek benned,
Becsültek és szerettek téged.
Búcsúzunk tőled, te elmész, s mi még maradunk.
Emlékezz ránk: diáktársaidra,
Tanáraidra, az együtt töltött szép napokra,
A vidám szünetekre, a nehéz tanórákra.
Ne feledd soha, hogy milyen volt az iskola,
Hogy mit jelent a név: Kanizsay Dorottya.
(Pest, 99. 05. 13. csütörtök)
