Bűn
Nagy az én bűnöm.
Megbocsáthatatlan, halálos, szörnyű. Kétségbeesetten tűröm, Hogyan kerít hatalmába egészen s falja könyörtelenül lelkem ércét, Mint tehetetlen galambokat az éhes vércsék.
Tűröm, hogyan őröl bennem, mint szú, sok falánk kölyke és hal meg minden tegnapi bátor erjedés, Míg tőlem közel s távol: Földön, vízben, űrben zeng a pusztulás hátborzongató nyitánya! Nem mozdulok! Nem! Nem!
Bár gerincembe, agyamba borzadályt,félelmet a halál csontkeze vés; Hiába súgja tettre biztató szavait a lelkiismeret, A gyávaság rozsdája béklyózza inamat, csontomat, eremet.
Ó, nagy az én bűnöm!
Megbocsáthatatlan, halálos, szörnyű. De nem szabad továbbra is karbafont kezekkel tétlenül ülnöm!
Nem szabad!
Tett kell és nem meakulpázó szavak!
A megmaradásért, az életért kell végre cselekednem, Kell valamit tennem!
Az életért: Erdők, mezők, ligetek, patakok, halak, vadak, gyermekek, rokonok és barátok megmaradásáért keveset cselekedtem!
És most szégyenemben
Süllyedni szeretnék!
Süllyedni! Őrjít a ráeszmélés, hogy vannak nálamnál különbek, bátrabbak, akik merték Vállalni a holnapi szebb életért a golgotát, Nem rettegve, hogy kudarcra lelnek, bitóra húzatnak, és nincs tovább!
Igen! Vannak nálamnál bátrabbak,
Akik a halált, a pusztulást, a fegyvereket száműzni akarják a földről és az életért, a megmaradásért ezer veszélyt, csapdát, barikádot és börtönt vállalnak.
Ó, hogy irigylem őket,
Akik nem rettennek s kemény akarattal, vakmerő hittel törnek előre, áthágva ezer veszélyt, csapdát, barikádot és mennek előre, mindig csak előre, míg rájuk a hatalom Zsarnokainak fegyverei bőgnek.
Mennek, hogy mentsék a földet nekünk,
Melyből vétettünk és mely adja kenyerünk.
Emberségből teszik értem
S amit ők tesznek: Nekem is kötelességem!
Nagy az én bűnöm.
Megbocsáthatatlan, halálos, szörnyű. De gyávaságom legyűröm És megsemmisítek óriás máglyán Minden gúzst, hátráltató gátat, ráérést, tétovázást, majdot, s mikor a szívem a bátorságtól kemény és tiszta lett, mint a fehér márvány A hellén templomok árkádjai alatt:
A halhatatlan szavakat
Bevésem szívébe azoknak, akik rabszolgái a fegyvereknek:
"Békét földön és égen! Békét! Békét! Békét a jószándékú embereknek!"
