Bűnös lelkek...
A főpapokhoz indult Júdás,
Akik összegyűltek,
Jézus elfogatásáról,
Közösen döntöttek.
Megkérdezte mi az ár,
Ha kezükre adja,
Harminc ezüstöt ígértek,
Rögtön meg is kapta...
Mindeközben Jézus,
És a Tizenkettő,
Pászkavacsorát ült,
Mert ez így illendő.
Jézus mondá nekik:
Tud az árulásról,
Hogy ki lesz a tettes,
Kérdezik egymástól.
Jött a válasz nyomban:
Ki, vele márt a tálba,
Mind elhültek rögtön,
Júdás kezét látva...
Jézus tovább beszélt:
Lesz ki megtagadja,
Elhínni ezt néki,
Senki nem akarta.
Hát Péterhez fordult,
És mondta neki halkan:
"Háromszor tagadsz meg,
Míg kakas szól hajnalban..."
Kenyeret és bort vett,
Mely teste és vére,
Mi nemsoká kiontatik,
Az emberek bűnére.
Mi étel a testnek,
Az Jézus a léleknek,
Áldozat minékünk,
Gyarló embereknek.
A vacsora után,
Együtt imádkoztak,
A Gecemáni kertben,
Hová elvonultak.
Majd, megérkezett Júdás,
Hogy adja bűnös csókját,
Így még hajnal előtt,
Jézust el is fogták.
Alázták lelkileg,
Gyötörték a testét,
Hogyan veszejtsék el,
Csakis azt keresték.
Péter félelmében,
Háromszor tagadta,
Mire a kakas szólt,
Vereslő hajnalra...
2018.
