Csak ez maradt
Csak ez maradt:
Hogy bánt, ha bántalak.
Bágyadt bánat gyötör kínzó kétely miatt,
Ki vagyok most neked, s te énnekem ki vagy?
A bontakozó érzés valahol elmaradt,
Már nem markol szívembe, ha mások bántanak,
A vallomások tükrén szétszóródott a nap,
Ha nem jössz, már szememből nem hull könnyáradat,
Ha jössz, arcom nem áraszt örömcsillámokat.
Az álmok hófehérje fagyos szürkébe csap,
Vagyok őszinte jégcsap, s te őszi fény, ha vagy.
Csak ez maradt.
És bánt, ha bántalak.
