Családi fészek
Volt egy kis ház, nádas volt a teteje,
Egy nagycsalád boldogan élt benne.
Ha hideg volt, fűtött a kemence.
Öt-hat gyermek boldogan ölelte.
Hideggel, éhséggel mit sem törődve,
Éltek szegényen tiszta szeretetben.
Ha osztozni kellett egy szelet kenyéren,
Nem voltak irigyek, éltek békességben.
Teltek az évek, dolgoztak serényen,
Mire felnőttek, más lett az élet.
Halványodni kezdtek a gyermeki emlékek,
Odalett, tönkrement a családi fészek.
Nyoma sincs semminek, meleg kemencének,
Nincs olyan íze már egy darab kenyérnek.
A szülők elmentek, nekik véget ért az élet,
Vajon hol vannak, merre járnak a szerető testvérek.