Családi hétvége
Na idefigyeljetek ÁMBÖRÖK!
Hát a hétvégén meglepett a csacsika családom.
Elmeséljem?
Na jó.
Ha már ennyire ellenségesek vagytok vélem szemben, akkor ÉÉN is besértődök, és nem mesélem el!
...
...
...
...
Azért csak kikívánkozik ám belőlem!
Höhö!
Szóval, egyetlen Ágnesemnek elérkezett a havi baja.
Azaz izééé, akarom mondani, a havi szabadnapjai.
De mivel még december elején, talán ha 6.-án, vagy talán 8.-án lesz a 13 hónapos carli keresztelője, hama-hama vissznya is kellett mennie.
No de cserébe legalább arra az 1 napra lejöttek Brumikám, és Lacusom is.
Péntek éccaka érkeztek, alig bírtam kivárni Őket.
De megérte, mert a Tés asszony bizony a nyári buliról mentett egy derekasan alattomos Gyurcika féle guggolós páleszt, amit haza is vitt a Bécsire, fogyasztási célzattal.
Gyurcika egy sorstársunk, innen Sitkéről, tudjátok, ahol minden évben egy rohadt nagy rock koncertet rendeznek, a kápolna felújítására gyűjtendő.
***
Sitke
A ma közel hétszáz lakosú települést 1946-ban Kissitke és Nagysitke egyesítésével hozták létre. Első okleveles említése Sitka néven 1251-ből való. A korai település a 15. században vált ketté, addig a Sitkei család birtoka volt.
Nagysitke 1426-ban jelent meg először írásban. 1337-ben említtették Szent Lőrincnek szentelt templomát és azt, hogy 1427ben vásáros hely volt. Pápa eleste után adót fizettek a töröknek, de 1567-ben és 1683-ban német zsoldosok raboltak a faluban. 1664ben Sitkey György részét Esterházy Mihály vette meg. 1698-ban Esterházy Dániel Felsőbüki Nagy Istvánnak engedte át. A 16. században a Kisfaludy család is birtokos, sőt kastélyuk is volt Nagysitkén. Kissitke létezéséről 1488-ból való az első biztos adatunk. Első ismert tulajdonosai a Sitkeiek voltak, akiknek kastélyát 1627-ben a király Nádasdy Pálnak adományozta. A század végén kissitkei részeket is kapott Felsőbüki Nagy István, aki családjával ideköltözött 1718 után.
Mindkét falu határában évszázadok óta folytatnak szőlőművelést. A Hercseg-hegyen 1860 óta bányásztak bazaltot. 1870-es években olasz kőfaragókat fogadtak.
1986-ban kezdődött a romos sitkei kápolna felújítása, amikor Balázs Fecó zeneszerző megszervezte a Sitkei Kápolna Kulturális Egyesületet, amelynek elnöke is lett. A művész koncerteket szervezett, amelyek bevételeiből elkezdődhetett a felújítás. A teljes rekonstrukció 1991-ben fejeződött be.
Nevezetességei
Felsőbüki-Nagy kastély, Sitke
A kastély légifotója
* Kéttornyú műemlék kálváriakápolna (Kissitkén, a kastélyfogadó mellett), amelyet Felsőbüki Nagy Sándor építtetett 1871-ben, romantikus (historizáló neogót) stílusban. A kápolnadomb könnyűzenei fesztiválokról lett országosan ismert, az épület felújítását a bevételből támogatják.
* A kálváriához közeli Felsőbüki Nagy-kastély eredetileg erődítményszerű épület volt, magas bástyákkal körülvéve, amelyeket a 19. században bontottak le. 1730 körül készült barokk stílusban, Dorfmeister István festette ki ezt is. 1851-ben romantikus stílusban alakították át. Jellegzetessége, hogy igen nagy méretű pincét építettek hozzá. 1945 után iskola volt, ma fogadóként működik. Az előtte álló kőkeresztet Felsőbüki Nagy Franciska állíttatta 1734-ben.
* Plébániatemplom - 1418-ban említik először, 1636-ban bővítették, 1698-ban már boltozott szentélyét említették. 1725-ben vették el az evangélikusoktól.
(Vikipédia)
***
Azonban elég jó időben kiderült még, hogy a nedű emberi fogyasztásra alkalmatlan.
Konkrétan egy 54 fokos, se íze, se bűze pálesz, de legalább a torokgyíkot is egyetlen korttyal fertőtlenítik vele.
Bééáldoztam magam, és Lacusommal édes kettesben bambizgattunk, még mielőtt azt a 6 bőröndöt behozták volna, a kőröndről.
Vagy talán a Puntóból?
Este nem sikerült jókor elindulniuk, ezért ugyan még beszélgettünk walami féle vacsiról, ami aztán azonnal, érkezéskor hamvába is halt.
Azért a koccolgatás alatt előkerültek a bőröndök tartalmai is, merthogy már bizony karácsonyi cuccosokat is rejtettek a kufferok.
Ezt nagyon nem részletezném, csak a Svájci vonalát.
Azt is csak egyetlen mondat erejéig:
Szóval a második legnagyobb tárolóeszköz mindösszesen két féle, igazából étket tartalmazott.
Konkrétan úgy a 30%-a mindenféle sajt volt, a maradék meg mi más is lehetett vóna, mint CSOKIKÁK!!!
Háát, mondtam is az asszonyságnak, hogy ha erre véééletlenül rálel a finánc, akkor ezt már beszámítja kereskedelmi mennyiségbe, és fizethetsz, mint katonatiszt.
Höhö.
Másnap, azaz szombaton reggel úgy gondolták, hogy minnyájan átmennek a Marcsellói Tecsóba.
Közvetlen előtte megbeszéltük, hogy walami gyors kaja kéne, úgyhogy ki is találtuk aztatat a drága jóóól béévált rántott sajtot.
Tehát se rántott, se sajt nem volt ebédre.
Ellenbógen volt valami piros, döglött hal, szóval Lazac.
Először felhívott a Brumikám, hogy lazac jó lészen-é?
Mondok oké, jo.
Pár pereccel később esmét csak bééjelentkezik ám a csaj, hogy van olcsóbb is.
Nosza, lássuk.
Ekkor belém beszéléé, hogy az előző az csak 4 szelet haltörzs lett vóna, alig fél kilóban, mondjuk úgy vagy 2800 magyar pénz ellenértékeként, ez meg itten egy 75 dkg lenne, 2200-ért, rája adásul már egy vastag fűszer pácban.
Oszt meséljél máá, millen ízű?
Mondá vala, hogy pont kétféle ízű.
No még egy esetben mög faggatom:
No, talán mégiscsak elmondanád, hogy millen iziek?
Ja, persze.
Az egy ik az Provancei, a másik mög Toscanai.
Hát nosza, vegyétek meg.
úgy is lett.
Megvették, mind kettejüket.
Ezzel épp ki is ürítették a lazacos polcot.
Amikor haza értek, megszavazta Brumika, hogy a Toscana-it zabáljuk föl.
Ez egy fűszeres, paradicsomos találmány, szurokfüv, erdélyben legalábbis imígyen becézik, azaz olaszul inkább ösméritek, úgyis mint Oregánó, aminek még a vadmajoránna neve is van, magyarul, valamint amit még megéreztem, az a bazsalikom volt.
Na meg valamiféle igen ízletes parapicsa kenőcs.
Tök dög.
Amúgy ha Walaki tudja pontosan, ne tréfáljon, kűggye a mögfejtegetést.
Szóval, ez a rohadék, aki már-már aszitte, hogy mesmeg mögúszta, meeehogy a Provancei tesó, innen a Francia riviéráról, ide a Magyar riviérára, azonnali hatállyal beköltözött dideregni a már emlegetett földalatti, a NAV elől erősen titkosított,ház háta megetti jégverembe.
De nem áám úgy van az!
A bár amúgy is jégkocka hőmérsékletű halacska beletekerőzött egy alulfóóliába, és várt a sorára.
Pár perccel később már az előmelengetett rerniben izzadozott.
Közben a hideg gödörből előkerült egy zacsi Franciasaláta keverék, aki a rerni fölötti tűzokádó helyek egyikén vett forró reuma feredőt pár deka teavajban, kevéske só, frissen őrült tarka bors társaságában.
Mindeközben egy zacsinyi kolompárpüre porból is készült a Miciben egy adag massza, természetesen ez is kapott a színes borsból, meg egy kicsi barna szerencsedióporból is.
Namár most, ez annyit tesz, hogy mindezek körülbelül egy időben készültek el, mondjuk úgy vagy fél óra leforgása alatt.
Tálaláskor a vízi szörny mielőtt felszeletült, ki lészen hengerítve a fóliából, és ezzel a mozdulattal ki is vetkezett a bűrkéjéből is, ami derekasan belé ragadot a vasba, és kevéske citromlé alatt tusolt le.
A szeletkék mellé került még a zöldje, és a püre is.
Majd további pár perc alatt el is tűnt a bélésünkbe.
Ha még ettetek jót!
Hihetetlen csudácska!
És talán nem is megfizethetetlen összeg, alig 5 adagért.
Mondjuk Ágnesem még mindig nem barátkozott meg a hínárzabálók társadalmával, tehát vásárolt magának kevéske máriai sütnivaló kolbit, és azt falta a püréhez köretnek, de mi igazán jól laktmároztunk belőle.
Sőőőt!
Lacusom még a bűrkét is kivadászta a ragadáncsból, és jóízűen magába tápolta.
Ezek után a Tés asszony már készült haza, amit vasárnap délelőtt realizáltak is, hogy aztán este 22:40-kor elinduljon vonattal Tell Williékhez...
ÉÉN már készülök a karácsonyi zabára is!
Puszi: A Matula, akinek már nőnek a kopoltyúji is!
Hehe!
