Irodalmi sarok
ugrás a lényegre   ugrás a hírekre
Irodalmi sarok ( A vakok és gyengénlátók alkotásaiból )

Menü

Horváth Zoltán (Matula)


Csángóék is megérkeztek

Na idefigyeljetek ÁMBÖRÖK!

Csak, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, folytatnám az elmúlott hetemet...Hát ugyibár, vasárnap este 6 órára kiürült a kecó.
Hurrááá!
Szabadság!!!
Minnyáá le is tentéltem, és szerényen egészen hétfő délig ki sem másztam a héderből.
Na akkor érkezett a tefelon, hogy:
- Jövünk!
Mondta egy búgó, alaposan nőinek tűnő hang, ami elég ismerősnek tetszett.
-Oké jo.
De hová is?
- Hát hozzád, a lápra.
Oké jo.
És kivel is?
- A Barátosnémmel, tudod, a Marikával.
-Oké jo.
Nem tudom.
Ki is a Te barátosnénid, az a híres Marika?
- Egy látó barátosnőm, akivel együtt szoktunk érzékenyíteni.
- Oké jo.
És melyik testrészemet akarjátok még jobban megérzékenyíteni?
-Na ne legyél már hülye!
- Oké jo.
Azt már tudjuk, hogy ÉÉN nem lehetek hülye.
De mégis?
Te ki vagy?
- Hát az Anna.
- Oké jo.
A lányom Anna?
- Neeem!
Te hülye, hanem a Szent Anna a listáról!
Na Nekem ez így egy illen hétvége után kellően sokkoló volt.
Mellesleg tényleg megdumáltuk, hogy egyszer majd möglátogat a nacsasszony, de illen váratlanul?
Azért kiderült, hogy csak kedden fognak érkezni, mert elmaradt egy előadásuk walahol bivalybasznád külsőn,és a két csaj "szabadság" címén meglógott otthonról...
Nosza rajta jó katonák..., szóval, elkezdtem felkészülni a látogatókra.
Azonnali hatállyal visszafeküdtem, hogy legalább kicsit kipihenjem magam.
Azéé mégis csak két nem akármilyen dévaj csajszi türemkedik ám ide!
Örültem ám, mint a majom a farkának, meg büszke is voltam, de egyúttal rettegtem is, hogy most mi lesz?
Amikor kedden délelőtt a Szentem rám telcsizett, hogy mostanság szállanak által Fonyód citty-ben, már zabszem efektus kínozta kijáratomat.
Gyorsan felhívtam a szomszédomat, tudod, a Gyulát, hogy két iszonyat némbert kellene ide kísérni a vasútállomásról.
Készségesen rendelkezésemre állt.
Később, amikor beérkezett a bizottság, és a lányoknak megmutattam, hogy a gyerekszobába fognak lakni, és elkezdtek becuccolni, gyorsan kifaggattam a szomszédomat, tudod, a Gyulát, hogy hogyan is néznek ki?
Elmesélte, hogy az alacsonyabbik egy szőke, loknis hajú, kiismerhetetlen szemű, jó alakú, alabástrom bőrű angyalka, a másik meg egy kicsit sötétebb bőrű, villogó bogárszemű, és szintén igencsak csinos bozzzorga.
Tán ha ollan egyidős fajták.
Aztán a szomszédom, tudod, a Gyula, balra el...
Ott maradtam a két némberrel, teljesen egyedül.
Akkor kezdődött oldódni a feszültségem, amikor az Anna, merthogy Ő volt az Angyalka, elővette a titkosított házi whiskey-jét, és körbe kínálta.
Hama-hama el is fogyott a nedű, és igen csak jó kedvre derültünk.
Onnan már biztosított volt, a folyamatos nevetgélés, kuncogás, de a röhögés sem váratott magára túl sokáig.
Mikor a csajok megkérdezték, hogy:
- És akkor mit is eszünk?
Hát mondok, hogy:
- Ha jöttök lesztek, ha hoztok, esztek!
Na jó, egy kis csalás volt azért az eddig leírtakban, hiszen azért ezt még hétfőn az ÉÉN Szentemmel lezsíroztam ám előre.
Tehát a szomszédomat, tudod, a Gyulát megkértem, hogy ugyan ugorjon máá átal abba a Tecsóba, itten Marcsellóban, és vegye máá mög ezt a pár apróságot.
Ezzel átküldtem Nékije egy listát txt formátumban, amit minnyáá ki is nyomtatott.
Azon nyomban el is viharzott, és egyszercsak a kártyámról leugrott vagy 80.000 Ft.
Na jó, mégse.
Csak 79.000.
Höhöhö!
Szóval, megvette amit kell, és le is szállította, annak módja, és rendje szerint.
Az ÉÉN Szentem meg hozta hozzá az erdei gombákokat, az erdei gyomokat, úgyis mint lestyán, csombor, és még ki tudja miféle füveket, amiből a kutya se tudja, miféle ételeket kotyvasztott.
Kedden minden esetre telefonált Csángó földre, walami beazonosíthatatlan, de legalább teljesen besavanyodott férfi ámbörnek, aki nem a becsületes Péter névre hallgatott.
Szerintem, ahogy ÉÉN kivettem, a férfiú levéről folyt a diskurzus.
Legalábbis valamiről, ami Csángó is, meg savanya is, meg leves is.
Majd néki állott, és szétrobbantotta a csirek aprólékot, de aprólékosan!
Nem sokkal később kért tőlem két idézem: "deltásabb" répát.
Nem is igazán akaródzott a kezükbe adnom, de miután megígértettem Velük, hogy kizárólag szeletelve használhatják akármire is, mégis csak át kellett nyújtanom.
Tetszett még Nékijek az a picike golyócska zeller is, amelyiknek legalább 20 centi hosszú, símogató levélzete is volt.
Itt már feladtam, mondván, hogy lesz ami lesz, ÉÉN már biztos, hogy nem kérek belőle.
Ekkor érkezett csak a narancs ízű meglepetés.
Márminthogy a Marika el akart mosogatni, és a mosogató edénybe belelógott egy kelgyó farokja!
Atya ÚÚÚR Isten!
Ez mög mi a frászkarika???
Gyorsan oda gurultam, és kézbe vettem a dolgokat.
Amitől szinte azonnal el is sírtam magam.
Hát nem más akadt a kezembe, mint a vasárnap nagy üggyel-bajjal felnyavalyázott LED sorom!
Segítsééég!
Hát csak úgy ímmel ámmal vissza gyömködtem, Majd folyt minden tovább.
Addigra már annyira ki voltam éhezve rájuk, mármint a leves alkatrészekre, hogy beadtam a derekam, és csak megkóstoltam a fínom pipi husikat.
Mármint azt a rossz májukat, és még azt is ki mertem mondani, hogy:
- Sziasztok Lányok!
eszem a zuzátok!

Egyszóval ettem abból a bitang jó leveskából.
De nem is akármillen ízű volt!
Pláne, amikor még kapott a dolog egy tejfeles habarást is, ami egy fél citrom levével volt megbutítva!
Hát egy illen vaskos leveske után nem is kívántam egy második fogást.
Legfeljebb még 4 pipi combi bombit.
Höhö.
Persze, Éngöm utolért a komám is.
A Kaja kómám.
Iszkiri, beszaladtam az Ági szobájába, mert ez volt a legzárhatóbb helyiség.
Magamra is zártam, mert fétettem ám a szűzességemet!
De azéé alunnyi nem igazánsikerült, meee folymmatosan dörömböltek, hogy:
- Zenéét!
Hát így tellett a kedd.
Szerdán kora hajnali 10 órakor elkezdtünk felriadni.
Természetesen nem túl frissen, és egyszerűen.
Talán kicsit nem is nőiesen.
Legalábbis ÉÉN biztos nem.
Hiába, egy hajnalig tartó mulatozás után az ember szívesen viiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiáááááááááááááááééééééééééééé,,,,,,,,,,,,,,,,,őőőőőőőőőőőőőőőőőőőő

 

...(Jaj!
Bocs!
Annyira érdekfeszítő a téma, hogy ÉÉN még az írása közben is bele aludtam, és a kezem ráesett a klavirkára!
Hihihi!)
Szóval talán aztatat akartam firkállani, hogy visszaaludozni.
Na zökkenjünk csak vissza a rendes kerékvágásba...
Tehát, reggeli után neki álltak a csajok az újabb kajáknak, pedig leveskéből már tényleg csak alig volt egy ollan 10-12 fős adagnyi...
Hehehe!
Cserébe ekkor kerültek elő a titkosnál titkosabb adalékanyagok.
Mondjuk a szeletelt tarja, a kilónyi zúza, a házilag, a Péter által szedett, és fagyasztott vargánya, és csirke gombák!
Aki nem tudná, a csirke gomba gyári neve a szegfű gomba.
De Ágiék felé Zalában csirke gombának híjják.
Mondjuk teljesen hibásan, hiszen a csirke gomba a mezőkön terem, leginkább a legelőkön, a tehén trágya alatt, mellett.
Tehát inkább lehetett vóna tehenn gomba.
De minden képpen szereti a nedves időjáráson kívül, a tehénszart is.
Szerintem a vergánya mellett az egyik legfűszeresebb, ízletesebb gombánk.
És az ÉÉN Szentem férje Ura illenet küldött Néköm!
Azóta is hálás vagyok Nékije!
Isten áldja meg mindkét kezecskéjét, amivel ezeket a tökéletességeket átal engedte felhasználásra néköm.
Hahaha!
Szóval, a délelőtt nagy része elment az előkészületekkel.
Először is a tarnyákat a Szent befűszerezte, walami akármikkel, majd kicsit rám haragudva péppé szétverte.
Talán nem is haragudott, csak így kellett előkészítenie a husit?
Sose fogjuk megtudni.
Közben Marika a zúzákat abrichtolta, és tisztította.
ÉÉN meg serényen hallgattam, hogy millen jó keddvel készítik az ÉÉN ebédemet.
Hihi.
Amikor a fűszeres husikák már beakadtak a serpaernyőbe, akkor már nem lehetett elhagyni a konyhát, mert minden illat oda láncolt.
Na ez vótt az a pillanat, amikor kiürült egy boros palack.
Jaj szegény fejemnek, meehogy mostán már megint kapok a borvidékiektől, de igen, nekem csak erre az olcsó lőrére tellik.
Szóval, kilapítottam a flakont, és a Szentem markába helyeztem, azzal a kéréssel, hogy paszírozza bé a selective gyűjtő zacsiba.
Be is tette, aztán kicsit ledermedt.
Kérdem: Na mi újság Wágnerkém?
Vissza is kérdezett:
-Te Zoli, ez tényleg nem a szemetes, hanem csak a selective?
Mondok: AAAZ bízony...
Aszondja, akkor baj van, mert én beledobtam a csirkenyálkás habtálcákat...
ÁÁÁÁ!!!
Azééé, mielőtt elmentek, próbáld meg kiguberálni.
Na, hogy folytassam, a kis intermezzo után,amikor meg bele került a vergánya, és a csirek goromba is, akkor már végem volt.
Mit mondjak!
A kétféle gomba, a sült husi, na meg a zuzájuk, és a két némber illata, olyan egyveleget alkotott, hogy ne kelljen magyaráznom...
Mármint azok a naturális parfűmjeik...
Azonnal be is kábultam.
Na nem ám a whiskeytől, de mindenképpen el kellett rohannom kómázgatni kicsit.
Mire ébredek?
Hát hogy a zúzának még kell vagy 10 perc, cserébe a puliszka már erősen hüledezik, de megyen-é a vonat?
Igen!
És a Gyula jöjjön segedelmezni?
Jöjjön.
És a szakadó eső?
Majd kapucínerben.
Eszetlenül ugrok kifelé, és már gurulok is.
- Mi vaaaan?
Mondják ám, hogy talán nem komoly.
Azonnal magam alá rosáltam.
Akkó tuti ember halál.
Hát az azéé nem vóótt, de az ÉÉN legkedvesebb főgombászom bizony igencsak rosszul érezte magát, és a Szentem persze azon nyomban otthon akart teremni, amit meg is értek.
A továbbiakat nem tudom annyi idő alatt leírni, mint amennyi idő alatt megtörtént.
Villámos pakolódás, a szomszédom, tudod, a Gyula átügetett, de a két csajszi nem fért egy ernyő alá, mert hárman már túlnépesedést mutattak, tehát a szomszédom, tudod, a Gyula megszerezte az ÉÉN ernyőkémet, mármint a nagyapa parapléját, ami kettőjüket majdnem bé is fedett, Marikának meg maradt a szomszédomé, tudod, a Gyuláé.
Eztkövetően a kis csapat soványmalac vágtában ki trappolt a már-már majdnem vaksötétben a pályaudvarra, és mintegy 3 perc múlva a lányok már a menetjegyek birtokában fönt is voltak a vonaton.
A francba!
Még egy érzékenyített búcsúzkodásra sem jutott idő.
De a lényeg, hogy abban legalább megegyeztünk, hogy tavasszal majd lesz még egy érzékenyítés...
Amikor a szomszédom, tudod, a Gyula visszaért, gyors tempóban elosztottuk a silókat, aminek egy részét Ők otthon élvezhették, egy részét a fagyasztóládám kebelezte béé, de még néköm is maradt pár adag, amit meg a Bratyóval pusztítottunk el, merthogy a hétvégére Ő is béfutkározott.
Na az is megérne egy misét, de azt már nem biztos, hogy megrajzolom...

Pusza: A Matula.

U.I.: Konyha Főnök Uramnak: Elfogyott a móka mára, zárul Zoli mókatára.
De ha tetszett, végre valahára, Tercsi, Fercsi, Kata, Klára, és valahány név a naptárban, eljövök még hozzátok, meglátjátok!

 

doboz alja
oldal alja