CSIBE CSODA
Keresztmama! gyere gyorsan!
Láttad?
A kiscsirke nem tud lábra állni!Szegényke, pedig ő is a többi csirkével szeretne bóklászni a zsenge dús zőld füvecskében.
Tudom pötyi,már láttam reggel amikorkiengedtem őket!
Nagyon sajnálom szegényt, de mit tehetnékmást, mint sorsára hagyni. , hiszen ebből már sohasem lesszegészséges baromfi.
Rádőlt egy seprőnyél, még az este, szegénykére, az okozta a balesetét ennek a kis csirkének.
Úgy látom komoly sérülése van, már nem fog helyre jönni a kis lábacskája.
De igen felelte Pötyi, mert én doktornéni leszek, és már tudom, hogyan kellene meggyógyítani hogy újra járni tudjon.
Igazán?
Tudod mit Pötyi?a tied lehet ez a kiscsirke,haza viheted, aztán gyógyítgasd! kisdoktornéni!
azért ha mégsem sikerül, ne aggódj, kapsz helyette egy másikat, egy egészséges kissé már tollacskásabbtestvérkéjét.
Pötyi már is egy kosárkába találta a sánta kiscsirkét, azután nagy sietősen haza indult a kiscsirkével. Úgy vigyázott az úton végig a kibélelt kosárkában menekülésre készülő apróságra, hogy az egyik kezecskéje állandóan a kis tollas testecskéntartózkodott.
Pár perc és otthon vagyunk! ne félj!
Én segítekhogy újra tudj járni!
A kiscsirke mintha csak felelt volna Pötyinek, halk csipogásokkal azt tudatta hogy köszönöm!-köszönöm.
Legalább is Pötyi így vette ki a kis kendermagos csirkének a szavaiból, akarom mondani a csipogásaiból.
Mert hát kendermagos alom volt a kotlós minden fia.
Megérkeztek az új és nyugottabb rezidenciára, ahol a kis kendermagos igen csak csendes és nyugott körülmények közé került.
Pötyikének volt egy kellemes kis játszó házikója, ahová mostantól csak ő és a kis kendermagos járhatott be.
Nem várakozott egy percet sem, azonnal belefogott a gyógyító munkába, előkészítette a kellékeket a csirkeláb rehabilitálásához.
Pötyikém! Pötyikém!szólitgatta édesannyja. nemhallod kislányom?
hol vagykicsim? már indulok a nagyihoz! Eljössz velem? faggatta édesannyja.
Anya,fontos dolgom van, majd később megyek, most nem érek rá!
Én most doktornéni vagyok gyógyítok!
Itt vagyok a játszóházikómban, és egy töröttlábú kiscsirkének forrasztom össze a lábát, mert eltört. .
Jól van Pötyiakkor csak játszál szépen, én sem maradok sokáig, hamar visszaérkezem. .
Válaszoltaz édesanya.
Na most.
Szegény mamánakis el volt törve a lába,gipszbe tették. gondolta Pötyi.
Neki is eltört a lába még a multkor, még most is sántikálszegény Mamikám!
De most nekem a kiscsibémnek a lábát kell meggyógyítanom!Valamiképpen úgy kellene, mint a mamának, hogy majd újra tudjon járni! Megígértem hogy meggyógyítom.
Én azt úgy tudom, ha valamit megígérünk, azt be is kell tartani.
Most pedig arról van szó hogy gyógyítok.
Ha a mamának a lábát valamilyen kemény valamivel kitámasztották, akkor a kiscsirkémneka lábát is lehetséges hogy ugyan úgy kell meggyógyítanom.
Gondolta Pötyi, aztán hamar a tettek mezejére lépett.
Az elsősegély dobozból elővett egy kötözőgézt, keresett egy hurkapálcikát, és egy ollót.
A gondolatai már össze is álltak, miközben a játszóházban lévő kisbeteg felé igyekezett.
Ne zavarjanak kérem, most kezdődik a műtét.
A kis játszóház ajtaját méltóságteljesen kinyitotta, majd belépett a műtőnek kinevezett helyiségbe egy mindenre felkészült csirke páciens várta a gyógyító megoldást.
Mérések a láb hosszáról, leszabni a gézt, ha mind ezekkel kész vagyok, ügyesen ráhelyezem a törött lábacskára a húrkapálcát aztán gyors csavarással rá rögzítem a gézzel a pálcikát úgy, hogy tarthassa a lábat amikor rá áll, akkor meg menni is tudjon az én kis beteg kis csirkém mondogatta fél hangosan magában Pötyi.
A műtét indul!
A terv szerint lépésről lépésre precíz munkával befejeződött a műtét.
Nem tartott sokáig, de mind a doktornéni mind a csirke páciens kimerültek kissé, aztán friss vízzel enyhítették a feszültséget.
A kis kendermagosnak a csőrikéjét kissé bele mártotta Pötyi az itatónak kinevezett kis csészécskébe, majd ,A kisbetegnek
terülj terülj asztalkát varázsolt a doktornéni aki egyben a kisgazdája is volt.
Óránként látogatta Pötyi majd késő délután amikor újra meglátogatta Pötyi a kis kendermagost, lábra állította, és láss csodát, megállt a sajátlábain.
Óriási, hát meggyógyítottam, Meggyógyítottam!-örvemdezett Pötyi, Hiszen onnantól kezdve újra járt a saját lábán, ha sántikálva is, de járni tudott.
A kiskapuéppen akkor nyílt ki, Pötyi édesanyja lépett be azon.
Azonnal újságolta míly gyógyító műveletet hajtott végre.
Anya!
én mostmár biztos hogy doktornéni leszek, mertmeggyógyítottam egy kiscsirkét.
Igazán? miféle kiscsirkét Pötyikém?
Keresztmamától kaptam egy törött lábu kiscsirkét, azt gyógyítottam meg anya!
Nem tudott már lábra állni, és nézd meg! Gere!
már saját lábain tud állni anya.
Ez csodálatos!
tudom hogy kell gyógyítani !
Ezen túlminden kis beteg álatkát megakarok gyógyítani!
A kis kendermagos napról napra erősebb lett, majd annyira megerősödött, hogy a pálcika is lekerült a lábacskáról.
Úgy bontogatta szárnyacskáit is, mintha próbára akarta volna tenni magát mennyire tud reptéből stabilan lábra érkezni.
pötyi volt az egyetlen barátja, mertabban az udvarban csak egyedül volt, az udvarban semmilyen háziálatot nem tartottak.
A kerítés másik oldalán viszont a szomszédságban sok tarka barka csipogó hápogó de még kukorékoló ifjoncok is voltak akik nagyon felcsigázták a kis kendermagos érdeklődését!
Érthető,hiszenők volnának az igazi barátok.
A magányt valamennyire enyhítette az a körülmény, hogy a kerítés alatt volt egy jókora lyuk, amelyen át is tudtak járni egymáshoz kis együtt kapirgálásra, kárálásra.
Jó sokáig fel sem fedezték a házigazdik, hát, az nagyon jó volt.
Sohasem maradt ki a kis kendermagos, estére mindíg a saját különbejáratú rejtett ösvényén haza ment illő időben.
Végül is itt az ő gazdikája, itt a jó vacsora.
Hamarosan eljött az ősz, beljebb került a kis játszóház, vele együtt a kis kendermagos, aki már nem is olyan kicsi hölgyeménynek számít tyúkéknál.
A garázsban melegebb helyet találtak neki, de csak úgy magányosan lakott ott a tavaszig.
Aztán végre a nagy szabadság a friss meleg napocska a zsenge friss zőld fű mind- mind egyre nagyobbtereket biztosítottak a mi kendermagosunknak.
pötyi is tini korba ért, sok minden érdekelte, de az álatok szeretete egyre jobbana középpontba került.
Meghatározó élmény maradt a kiscsirke meggyógyítása, lábra állítása.
A pályaválasztásinnentől kezdve eldőlt, Álatorvos leszek hangoztatta Pötyi, ha kérdezte valaki tőle!
Mond csak Pötyi, mi leszel, ha nagy leszel?
A kisszobája könyvespolcain már kicsi lányka korától kezdvesok álatmesékről szóló tartalmu könyv volt, de a játékai között is sok plüs álatokkal volt tarkítva ajáték gyűjteménye.
Az igazi élő álatokat mindíg szívesebben látta volna, azokat is leginkább az udvar kellős közepén.
szerette volna szüleit rávenni, hogy tartsanak az udvarban baromfiakat, valamilyen háziálatokat, de erre nem voltak hajlandók semmiképpen sem.
Még azt a kendermagost valahogyancsak megtűrték, talán meg is szerették, de arról hallani sem akartak hogy egy egész udvarra való háziálatokat tartsanak.
A következő tavaszra már egy szépen kifejlett tyúk áldásos ajándékátgyűjthették be a konyhájukra.
Azt mindíg Pötyitalálta meg, ő volt az aki rátalált a fészekre, ahová lerakta tojásait.
Egy nap nagy szomorúság érte Pötyit!
Eltűnt a kendermagos!
Napokig keresték, nemtalálták sem a tojásokat, sem a kedvenc kendermagost!
Végül lelkükben a szomorúsággalelkönyvelték, hogy valamilyen ragadozó elhurcolta, mert semmi nyoma sehol.
Azt sohasem feledem, hogy megygyógyítottam, és még sok szép kukoricás és csipegetős napot élhetett meg na meg még udvaroltathatott magának a szomszéd kakasával!
Istenem, hát neki ennyi volt a földi élete.
Azért sok finom rántottát készíthettem a gyönyörű sárgafriss tojásokból.
Lassan el feledem, néha néha azért gondoloka kis töröttlábu kiscsirkémre! Most is eszembe jutnak a gyógyításst kiagyaló műveletek, azután a feledhetetlen pillanat amikor lábra állt.
Valamikor úgy május vége felé valami furcsa hangra lettem figyelmes.
Nem hittem a szememnek és a fülemnek sem!
Egy kendermagos tyúkanyó kotyogva sűrűn magaköré fordulgatva szárnyát kieresztveapró sárga kis guruló gombolyagokat hívogategyre beljebb a belső udvarunkba, ahol a kis játszóházban éldegélt egy jó darabig, amíg igazán kellemes volt az időjárás.
Most aztán van ám ámulás, a meglepődés na meg a szájtátás.
Ez ő!
Csak ő lehet!
A boldogság annyira átjárta lelkemet, hogy örömömbe sírni kezdtem.
A már elveszettnek hitt kendermagos nemcsak hogy megkerült, de még hozott nekem édes apró kicsinyke kiscsibéket is!
Egy bokor aljában a kert végén volt egy gallyakkal megrakott amolyan égetésre váró avar rakomány, abban talált magának helyet, oda rakta le tolyásait.
Elég biztonságos volt neki az a fészek, mert minden igényét kitudta elégíteni, olyannyira, , hogy még egy fészekalja kiscsibévelisgyarapodni tudott.
Hát ez valami gyönyörű ajándéka a kendermagosnak.
Ezeket magam csak úgy végig gondoltam, de most jön a nagy csoda, szüleim részére a meglepődés.
Nem hiszem, hogy még most sem egyeznek bele abba, hogy ha más házi álat nem is, de a kendermagos, és a kis sárga pomponok beköltözhessenek az én kis játszóházikómba.
láss csodát, magam sem hittem volna.
Amikor megpillantotta anya a kotyogó kotlóstyúkot az apró kiscsibéivel, oly szeretettel és boldog mosollyalnagy örömmel jelezte! Pötyikém, hát itt van a kendermagos látod?
Nézd!
gyönyörű kiscsibékkel tért visszahozzánk!
Hamarosan ellátta étellel itallal az éhes csipogó társaságot, aztán friss alommal ellátott helyet készített a mostmár mindennapi szállás helyükre.
Ígytörtént,gyermekkorom legszebb története mert életet mentettem,megygyógyítottam egy kiscsibének a törött lábát!
A legszebb álmom valósult meg, Álatorvos lettem. !Sőt egyre bővült azóta a baromfiudvarunk is.
